BULGÁRIÁBAN IS JÖHET AZ EURÓ, 2026. JANUÁR 1-TŐL AZ ORSZÁG HUSZONEGYEDIKKÉNT CSATLAKOZHAT AZ EURÓÖVEZETHEZ. A BOLGÁROK MÁR TÖBBSZÖR KÖZEL ÁLLTAK AZ EURÓ BEVEZETÉSÉHEZ, DE A FINISBEN EDDIG MINDIG HIBÁDZOTT VALAMI. A BOLGÁR EURÓ KACSKARINGÓS BEVEZETÉSE TÖBB TANULSÁGGAL SZOLGÁL.
Életének 145. esztendejében, hosszú szenvedés után elhunyt… szerencsére már az évek száma is jelzi: nem egy emberről szól most a hír, hanem a jó öreg bolgár leva nekrológját írjuk éppen, az EKB június eleji jóváhagyó döntése után.
A hosszú szenvedés egyedülálló abban az értelemben, hogy nincs még egy tagjelölt ország, amelyik ilyen sokszor „nem vezette be” az eurót, mint Bulgária 2023 és 2025 között.
Az út hosszát akár 1997-től is mérhetnénk: igaz, akkor még az euró sem létezett, de a balkáni ország már azóta szigorú valutatanácsi rendszert tart fenn, rögzített árfolyamon köti a bolgár levát az euróhoz (1997–1999 között még a német márkához), az árfolyam-stabilitást kiemelten szigorú költségvetési politikával támogatva.
Az euró bevezetése felé történt formális elkötelezettség már az ország 2007-es EU-s csatlakozásával létrejött, de az ezt követő globálisan is válságos évek után a következő kulcsdátum 2020 lett.
Ekkor lépett be a leva a csatlakozás hivatalos előszobájába, az ERM-2 rendszerbe. Bulgária azt javasolta, hogy az ERM 2-ben való részvétele mellett is fenntartja valutatanácsi rendszerét, ami eltérést jelentett a csatlakozás hagyományos megközelítésétől.
Az EUR/BGN árfolyam a valutatanács rendszerének köszönhetően már 2006-tól eséllyel pályázhatna a világ legunalmasabb grafikonja címre. A leva tényleges árfolyamgrafikonja ugyanis egy enyhe véletlen zajjal tüskésített vízszintes vonal, ami a régió egyik legalacsonyabb kamatszintje mellett is fenntarthatónak bizonyult. A de facto fix árfolyam Bulgária számára már így is azt jelenti, mintha euróval fizetnének, csak éppen levának hívják.
A csavar a történetben az, hogy kiemelten fontos az infláció alacsonyan – az euróövezeti szintekkel összhangban – tartása, különben egy jelentősen eltérő kamatpolitika miatt a fix árfolyam sem lenne tartható.
Bulgária elsősorban az euróövezeti tagsághoz szükséges árstabilitási kritérium teljesítésével küzdött. Már 2022. január 1-je is egy hivatalos célkitűzés volt, de végül ez, majd a 2023-as, 2024-es és 2025-ös sikertelen kísérletek is elsősorban a maastrichti konvergenciakritériumokat meghaladó, tartósan magas inflációs rátákból eredtek. Ugyanakkor érdemben befolyásolta a helyzetet a jelentős politikai instabilitás, amely miatt az ország több előrehozott parlamenti választást is tartott.
Kudarcot vallott euróbevezetési kísérletek: 2022–2025
A maastrichti kritériumok értelmében az országoknak olyan inflációs rátát kell fenntartaniuk, amely legfeljebb 1,5 százalékponttal haladja meg a három legjobban teljesítő EU-tagállam átlagát. Bulgária inflációs teljesítménye az elmúlt években ingadozó volt. A bolgár inflációs nyomást több tényező is vezérelte, beleértve az energiaárak volatilitását, az ellátási lánc zavarait és a hazai gazdasági dinamikát. Az ország euróövezeti gazdaságokhoz képest viszonylag alacsonyabb termelékenységi szintje is hozzájárult az inflációs nyomáshoz, a fix árfolyamrendszer korlátozta a jegybank azon képességét, hogy monetáris politikai eszközöket használjon az árstabilitási aggályok kezelésére.
A 2022-es értékelés után 2023-ra talán csak egy kicsivel kellett volna nagyobb engedékenység, mint amit Horvátország megkapott. Bulgária célkitűzése, hogy ezután az euróbevezetés csak egy évet csússzon, már a 2023-as kudarc után nem sokkal meg is hiúsult.
Rositsa Velkova pénzügyminiszter 2023 februárjában bejelentette, hogy a céldátumot 2025. január 1-jére halasztják. A csúszást több tényezőnek tulajdonították: a legjelentősebb továbbra is az volt, hogy nem teljesítették a maastrichti inflációs kritériumot. Nem mellesleg több szükséges jogszabály életbe léptetése is hiányzott még.
Ami az inflációt illeti, az Európai Bizottság 2024. júniusi értékelése megerősítette, hogy Bulgária továbbra sem teljesíti az euró bevezetésének feltételeit. Bulgária inflációs rátája 2024 áprilisában 2,5 százalékon maradt, majd 2024 májusában 2,7 százalékra emelkedett, ami még mindig a küszöbérték felett volt. Az inflációs nyomás tartóssága szélesebb körű gazdasági kihívásokat tükrözött, beleértve az energiaárak ingadozását és az ellátási láncok zavarait.
Ami pedig a hiányos bolgár jogszabályi környezetet illeti, ez elsősorban a pénzmosás elleni intézkedésekkel, a kereskedelmi csődtörvénnyel és a biztosítási szabályozás módosításával kapcsolatos reformokat érintette. A problémák fő oka a stabil kormány hiánya volt. Bulgária 2023 áprilisában két éven belül az ötödik parlamenti választásával nézett szembe. A széttöredezett parlamentek és ügyvivő kormányok sorozata bizonytalanságot teremtett, amely bonyolította mind a jogalkotási folyamatot, mind az euróövezeti tagsághoz szükséges tágabb reformtervet. A politikai kihívásokat súlyosbította az olyan politikai erők megjelenése, amelyek aktívan kampányoltak az euró bevezetése és tágabb értelemben az európai integráció ellen. Ez növelte a bizonytalanságot még úgy is, hogy a fősodorbeli politikai pártok továbbra is támogatták az integrációs folyamatot.
Így újabb halasztás következett, de ismét csak egy évvel, 2026-ra. Az európai költségvetési szabályok Covid utáni fejlődése lehetőségeket és kihívásokat is teremtett Bulgária euróövezeti törekvései számára. Míg a megreformált Stabilitási és Növekedési Paktum nagyobb rugalmasságot és országspecifikus megközelítéseket kínál – és ez Bulgáriának is kapóra jött – egyúttal fokozott hangsúlyt fektet a hagyományos gazdasági kritériumokon túlmutató strukturális reformokra és intézményi kapacitásra. Ahhoz, hogy Bulgária sikeresen befejezhesse az euróövezethez való csatlakozását, az országnak nemcsak a maastrichti kritériumok technikai követelményeivel kellett foglalkoznia, hanem a tágabb kormányzási és intézményi kihívásokkal is. Ezek vezettek korábban a késedelmekhez, és nyitottak teret az euró elleni hangoknak is.
Az Eurobarometerfelmérése szerint az euró lakossági támogatottsága Bulgáriában a bevezetés küszöbén éppen csak eléri az 50 százalékot. Azaz jóval alacsonyabb, mint Magyarországon vagy Romániában, de magasabb, mint Lengyelországban vagy Csehországban. A régóta stabilan tartott devizaárfolyam és az utóbbi időszak jogalkotási előrelépései ellenére a bolgár csatlakozási folyamatban szinte az utolsó pillanatig jelentős kihívások álltak fenn.
Amikor Dimitar Radev jegybankelnök jelezte, hogy az ország legkésőbb 2025 januárjára teljesítheti az inflációs kritériumot, egy rendkívüli konvergenciajelentés benyújtását is javasolta, de a 2026. januári dátumnál korábbi csatlakozás nem vált lehetségessé. Közben a jelentős költségvetési hiányproblémák megjelenése új bizonytalansági forrást hozott létre, amely bonyolította a 2026-os ütemtervet.
A történet nem elhanyagolható tanulsága, hogy az euróövezeti csatlakozás sikeres befejezéséhez tartós politikai elkötelezettségre és intézményi kapacitásokra volt szükség.
A kedves olvasó, ha ilyen hosszan kitartott a nyugdíjazásra készülő bolgár deviza történetének felelevenítésében, nem csak a tanulságok levonása miatt érezheti úgy, hogy nem hiába töltötte ezzel az idejét. Lehet ugyanis, hogy ebben az évtizedben már nem fog újabb euróbevezetési sztorit olvasni. Románia tervezi az euró bevezetését, de ez a felerősödött költségvetési és inflációs problémák miatt könnyen a 2030-as évek elejére csúszhat.
Ezen kívül, ha a különböző okok miatt kimaradásra játszó Dániát és Svédországot nem tekintjük, akkor már csak három hiányzó van az eurós csapatból: Magyarország, Lengyelország és Csehország. E három ország esetében még céldátum, sőt tervezgetés sem nagyon van az euró bevezetésére – de ez már egy másik történet.