Isten hozott válság

Préda István beszéde a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület által szervezett év vállalata díj átadási ünnepségén

Sokat hallunk róla, hogy miért rossz nekünk ez a válság, az életszínvonal romlásról, elbocsátásokról, költségvetési elvonásokról. Azonban az energia megmaradás törvénye szerint minden hatásnak van valahol egy azonos mértékű ellenhatása, vagyis minden rosszban van valami jó. Ezért ma este arról szeretnék inkább beszélni, hogy mik a pozitívumai ennek a válságnak a vállalatokra, a kockázati tőkére és ez által az egész országra nézve.

Először nézzük a vállalatvezetők és –tulajdonosok szemszögéből ez előnyöket:

LESZÁLLTUNK A FÖLDRE
Valljuk meg, az elmúlt évek konjunktúrájának köszönhetően egy kicsit el voltunk szállva. A vállalatok – ahogy a lakosság is – a túlzott optimizmussal már a fényesnek hitt jövőt kezdte felélni. Hitelekből finanszíroztuk a lakást, autót, fridzsidert, nyaralást és egyesek a napi fogyasztást is. A vállalatok hitelből vásároltak be, ruháztak be, használtak irodát, lízingeltek autókat, gépeket. Csak azok voltak korszerűek, akik beszálltak a hitelből való növeke-désbe. A likviditás a profit helyett a bankoktól jött.

A válságban persze kiderült, hogy a pénz nem a miénk, hanem a bankoké, akik vissza is kérték, amint nekik is kellett. A válság megmutatta, hogy hitelek helyett a tartós gyarapodás csak a profitabilitásra építhető.

JAVULÓ TERMELÉKENYSÉG
A 7 százalékos összgazdasági visszaesést boncolgatva látható, hogy a közszolgáltató és állami szektor nem, vagy csak alig esik vissza, míg például az autóipar visszaesése idén 50–70 százalékos is lehet. Személyes benyomásom, hogy a termelő cégek többsége 10–30 százalékkal, a szolgáltatók és kereskedőcégek átlagosan 5–20 százalékkal esnek idén vissza. Ami érdekes, hogy a magáncégek többsége mégsem válik veszteségessé. Az ilyen visszaesés mellett a nyereségesség csak radikális költségcsökkentés és hatékonyságnövelés mellett lehetséges.

VISSZATÉRT A MUNKA BECSÜLETE
A produktivitás-javulás egyik oka, hogy mindenki sokkal keményebben dolgozik. Ügyfeleimtől hallom, hogy cégeik munkatársai 30–50 százalékkal többet dolgoznak idén, mint tavaly. Senki nem akar kevesebbet keresni a válság miatt, a tavalyi bérért azonban sokkal többet kell idén teljesíteni. Ez a kikényszerített termelékenység-növekedés sokat hoz majd a konyhára a válság után

VÁLSÁG MINT KATALIZÁTOR
Ehhez kapcsolódik a válság következő előnye. A hir-telen produktivitás-javulás lendületbe hozza a cégeket. Ez a jövőben gyorsabb növekedést, terjeszkedést eredményez majd. Evés közben jön meg az étvágy.

A KÖZÉPSZER BUKÁSA
A válság alatt az egyszerű emberek a csökkenő jövedelmükből csak az alapvető szükségleteikre (élelmiszerek, gázszámla, háztartási fogyóeszközök), képesek költeni. A vagyonosabb rétegek számára a jövedelemcsökkenés alig érezhető, hiszen ők megtakarításokkal és passzív jövedelmekkel is rendelkeznek. A vagyonosak fogyasztanak tovább, de ők az igényes, minőségi termékeket keresik. A piac kettészakad: a középkategóriás, „középszerű” termékek keresletét a válság „megeszi”.

REFORMOK
Közhely, de a politikusok utálnak reformálni, azt tőlük csak a válság kényszerítheti ki. Így volt ez 1995-ben és idén is. Hála a válságnak, végre történik valami az államháztartási költségek csökkentése érdekében. Reménykedjünk, hogy a krízis kitart, amíg a keserű pirula teljesen lecsúszik a politikusok torkán. (1995-ben túl hamar gyógyultunk meg…)

VÁLSÁG MINT ÉLETFORMA
Európában a népesség és azon belül is a produktív népesség aránya csökken. Meg kell tehát barátkoznunk a gondolattal, hogy a növekedéshez (de még a szinten tartáshoz is) a XXI. században folyamatos termelékenység növelésre lesz szükségünk. Azok fognak sikeres vállalkozásokat építeni, akik életformájukká tudják majd tenni a válság-attitűdöt. Végül is vállalkozni a válságról, a külső és belső veszélyek folyamatos elhárításáról szól.

Ha a válság jól jön az országnak, a magántőkére ez még inkább igaz. Vegyük sorra a pozitívumokat:

• TŐKEKONCENTRÁCIÓ A középszerű cégek kiesésével a sikeres cégek megerősödnek: nagyobbak és nyereségesebbek lesznek, vagyis éretté válnak a magántőke befektetésekre.

• FÓKUSZ A válságban elválik a fontos és a felesleges. A vállalatok rákényszerülnek, hogy a core business-re koncentráljanak, ami profil-tiszta és erősebb réspiaci cégeket eredményez.

• FELÉRTÉKELŐDIK A TŐKE Lehullt a lepel. A bankokra a bajban nem lehet számítani. A hite-lekről kiderült, hogy azokat vissza is kell fizetni.  A tartós fejlődéshez TŐKE kell, elsősorban a felelős tulajdonos kezében összpontosuló magántőke. Aki tőkét tud bevonni, annak a cége felértékelődhet, ha ki tudja használni a válságban adódó felvásárlási lehetőségeket.

• REÁLISABB ÁRAZÁS Az elkövetkező 2–3 év jó évjáratokat jelentenek a magántőkének. A vállalatok 2009 második felére kezdik belátni, hogy rövid-távon nem térnek vissza a konjunkturális időszak magas értékelési szorzói.

• MOTIVÁCIÓ A KONSZOLIDÁCIÓHOZ Eljött az idő, amikor a magántőkések meg tudják valósítani egyik legsikeresebb értékteremtő stratégiájukat. A túlélő cégek tulajdonosai felvásárlásokkal akarják visszahozni papíron elszenvedett árfolyam-veszteségüket. A lemaradók pedig fel akarnak még ugrani az állomást elhagyó vonatra.

• MARAD A MENEDZSMENT Az előző ponthoz kapcsolódóan, végre leporolhatjuk az évekig a fiókban heverő „tőkebevonás” kifejezést. Most nem eladni, hanem tőkét bevonni akarnak az ambiciózus cégvezető-tulajdonosok, hogy részt vehessenek a következő évek értékteremtésében.

Mindent összevetve, úgy gondolom, hogy a kockázati és fejlesztési tőke-iparág jó éveknek néz elébe!

Mindehhez, sok sikert kívánok az Év Vállalata Díj döntőseinek és kockázati tőke szakma művelőinek egyaránt! Köszönöm a figyelmüket!

Préda István, MB Partners