Szalai TamásCegertek_83_05

Karrierjét újságíróként kezdte a Napi Gazdaságnál és a HVG hetilapnál. Később a Concorde Értékpapír Zrt.-nél a részvényelemzési részleget vezette. 2000 óta magántőke befektetőként összesen több mint 260 millió eurót invesztált több kelet-közép-európai cégbe, egyebek mellett autóalkatrész gyártó, logisztikai, valamint média, oktatási és telekommunikációs vállalkozásokba. Tamás 2014 óta a varsói székhelyű, budapesti, zágrábi és bukaresti irodával is rendelkező, 435 millió dolláros regionális alap befektetési igazgatója. Az alap eddig kilenc befektetést hajtott végre. Egyebek mellett ez az alap a tulajdonosa a Budapesti Metropolitan Egyetemnek is (korábbi nevén BKF). 2014-et megelőzően két évig ügyvezető partnere volt a Kelet-Európára fókuszáló Virgin Green Fund magántőke alapnak, ezt megelőzően pedig 12 éven keresztül a közép-európai Bancroft Private Equity partnere volt.

 

CEE Equity Partners

Alap mérete: $ 435 millió

Célvállalatok mérete: 1 milliárd Ft EBITDA feletti vállalatok

Befektetési összeg: minimum 15 millió EUR

Befektetési időtáv: 3–7 év

Befektetési régió: Közép- és Kelet-Európa

Befektetési stratégia: Konzervatív magántőke befektető: kiszámítható cash flow termelésre képes iparágakban meghatározó piaci részesedéssel bíró vállalatokban többségi, bizonyos esetekben jelentős kisebbségi részesedés.

 


 

Hogy látod a magántőke (Private Equity) szerepét a gazdaságban, illetve a vállalatok életében?

A magántőke befektetői tevékenység leginkább mikro-szinten értelmezhető cselekedet. Az ilyen módon befektetett éves összeg még a fejlett országokban sem szokta meghaladni az éves GDP két százalékát, Magyarországon pedig ez az arány mindig egy százalék alatt maradt az elmúlt években. A CEE Equity Partners-nél viszonylag konzervatív célpontokat, azaz kiszámítható cash flowt generáló cégeket keresünk, amelyek az átlagot meghaladó növekedési potenciállal rendelkeznek. Olyan üzletekbe és helyzetekbe fektetünk, ahol a menedzsmenttel közösen számottevő új értéket tudunk létrehozni 3–7 éves időtáv alatt, amely profitnak egy szabad szemmel is jól látható részét átadjuk a menedzsmentnek, így ők is jelentősen érdekeltté válnak az értéknövelésben. Kicsit hatásvadász módon fogalmazva: a mi üzletágunk (forint) milliárdosokat gyárt.

Milyen szempontok szerint allokáljátok a befektetési összeget a célországok között? Magyarország helyét hogyan látjátok ebben?

Vannak diverzifikációs és kockázatkezelési megfontolásaink, amelyek szerint egyik országban sem szeretnénk nagyobb kitettséget az alap 50 százalékánál. Kisebb országok esetében általában 1–2 befektetés végrehajtását célozzuk meg, ami nem szokta meghaladni az alap méretének 15 százalékát. Magyarország a célországok között speciális helyzetben van két oknál fogva is. Az egyik, hogy Magyarországon a befektetők szempontjából izgalmas a piaci környezet: mérsékelt a verseny a célpontokért, hiszen az ország az elmúlt 10–15 évben nem tartozott a legkeresettebb célországok közé. Ennek köszönhetően mi jobban oda tudunk figyelni egy-egy célpontra, hosszabb időt és komolyabban tudunk foglalkozni egy-egy ötlettel. A másik ok, hogy a magyar EXIM Bank is a befektetőink között van, ezért számunkra Magyarország stratégiailag fontos területnek számít. Remélhetőleg sikerül a mostani egyetlen befektetésünk mellé még legalább egyet, de inkább kettőt felsorakoztatni.

Hogyan látod a magyar kis- és középvállalatokat, különös tekintettel a vállalatvezetők menedzsment képességeire, illetve erőforrásaira régiós összehasonlításban?

A menedzsmentkvalitásokat tekintve talán valamivel jobban állunk, mint a többi kelet-európai ország. Magyarországon a privatizáció viszonylag hamar és gyorsan zajlott le – a gazdaságot sokkszerűen nyitották meg a világpiac és a külföldi tőke számára a 90-es években. Az ekkor beáramló multiknak köszönhetően magas színvonalú menedzsmentkultúra alakult ki. Ezzel párhuzamosan fejlődtek és növekedtek a 90-es években alapított kis, családi cégek, amelyek mostanra érték el azt a méretet, hogy készek az alapítótól való függetlenedésre, amihez persze professzionális menedzsmentre lenne szükség. Szerencsére ez a két folyamat kedvezően erősíti egymást, hiszen a multinacionális vállalatokban dolgozó menedzserek, akik beleuntak a multinacionális vállalat mókuskerekébe, keresnek valami kreatívabbat, ami lehet egy családi vállalat is. Persze leginkább akkor, ha egy pénzügyi befektető az alapítóval közösen megteremti a szükséges peremfeltételeket.

Emellett azt tapasztaljuk, hogy még a legjobb alapító, de egy átlag feletti vállalatvezető is, elég tapasztalatlan a tőkebevonás folyamatában. Általában egy pénzügyi tanácsadó bevonása pozitív hatással van a tőkebevonás folyamatára még akkor is, ha már ki lett választva a befektető: valószínűbb, hogy határidőre és kölcsönösen jó feltételekkel jön létre az üzlet.

Miért érdemes egy magyar KKV számára magántőke befektetőt bevonni?

A nyilvánvaló válasz – a tőke. Azt azért gyorsan hozzáteszem, hogy a profi magántőke befektető ennél sokkal többet hoz a házhoz. A CEE Equity például kifejezetten annak a szakértője, hogy miként lehet egy a család vagy barátok által alapított vállalatot úgy továbbfejleszteni, hogy leválasztva az alapítók személyéről a cég intézményesítettebb formában működjön, ami az alapítók számára maximalizálni fogja a cégértéket a második exitkor, történjen az akár tőzsdei, vagy akár stratégiai eladás formájában.

Egy vállalat, illetve annak tulajdonosai szempontjából mi a legfontosabb különbség egy stratégiai és egy pénzügyi befektető között?

Nagyon nagy a különbség.  Egy stratégiai befektető szinte biztos, hogy 100% százalékot akar majd megvásárolni, tehát ő nem fogja hagyni, hogy az alapítók jelentős kisebbségi tulajdonosként a cégben maradjanak. Ez akkor fontos, ha a tulajdonos szeretne megtartani akár egy nagyobb kisebbségi részesedést arra számítva, hogy a növekedési lehetőségek és a magántőke befektető közreműködésének köszönhetően tovább nő a cég értéke. Akár a többszörösére. A második különbség, hogy a menedzsment könnyebben érdekeltté tehető az értéknövelésben egy pénzügyi befektető mellett. A magántőke befektető 5–7 év múlva biztosan el fogja adni a céget, és az értéknövekedésből – előre meghatározott és lepapírozott módon – részesedést fog kínálni a menedzsmentnek. Így gyártjuk mi a milliárdosokat. Ez a fajta motivációs eszköz stratégiai befektetőknél sokkal áttételesebb, és legtöbbször nem is működik. A harmadik különbség, hogy egy regionális magántőke befektető a kapcsolatrendszerén és a tapasztalatain keresztül hatékonyan tud támogatni organikus vagy felvásárláson alapuló regionális expanziót. Nekünk Budapesten kívül van Zágrábban, Bukarestben és Varsóban is irodánk, illetve nyitni fogunk a térségben máshol is. Kollégáink többsége legalább tíz éve dolgozik befektetőként regionális szinten.

Első magyar befektetésként 2014-ben megvásároltátok a Budapesti Kommunikációs Főiskolát, amit azóta Budapesti Metropolitan Egyetem néven működtettek. Hogyan értékeled a befektetés óta eltelt időt? (A Concorde MB Partners az eladó oldal tanácsadója volt a tranzakcióban.)

Töretlenül zajlik a növekedési stratégia megvalósítása. Egyrészt haladunk az új oktatási szakirányok beindításával a belföldi piacon. Másrészt igencsak szép ütemben bővül a nemzetközi hallgatók létszáma, amivel párhuzamosan megfeszített erővel dolgozunk az intézmény nemzetköziesítésén. Harmadsorban pedig a külföldi akvizíciós stratégia megvalósítására is sok energiát fordítunk.

Mi a magántőke befektető jelmondata?

A magántőke befektető szoros és sikeres partnerségre törekszik a menedzsmenttel és a kisebbségi tulajdonossal, amihez elengedhetetlen a jó emberismeret, no meg a képesség, hogy lelkesedj és lelkesíts.

 

Nagy Kálmán
partner
Concorde MB Partners
kalman.nagy@cmbp.hu

 

Nemes Ágnes
elemző
Concorde MB Partners
agnes.nemes@cmbp.hu