A VIV zrt. jelenlegi menedzsmentje bevásárolta magát a csoport elektromos berendezések gyártásával foglalkozó tagjába, a VIVBER Kft-be. a tranzakció részleteiről Nagyiványi Andrást a VIVBER korábbi tulajdonosát, a VIV Zrt. elnök-vezérigazgatóját kérdeztük.


Hol volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy ki szeretnél szállni a cégből?

2007-2008-ban a bicskei gyártóüzem, a VIVBER Kft. kapcsán merült fel először a kiszállás gondolata. Akkoriban nagyon sikeres esztendőket élt meg a társaság, a szerződéses portfolió 75-80 százaléka Nyugat-Európához vagy akár Amerikához volt köthető. Az értékesítés gondolata elsősorban a biológiához kötődött: jómagam akkor 63, míg Nagy János tulajdonostársam közel 60 éves volt. Úgy gondoltuk, hogy az időzítés megfelelő, mivel arra számítottunk, hogy az új tulajdonos pár évig igényt fog tartani a munkánkra. 2008-ban azonban még közbeszólt a hiúság: a meglévő szerződésállomány egy teljes évet lefedett, így eldöntöttük, hogy várunk még egy évet.

De 2008 végén beköszöntött a válság. Ugyanebben az időben keresett meg minket a Deloitte, akik felmérték a térség országait az építőipar és kapcsolódó szolgáltatások kapcsán. A bicskei céget találták hazánk egyik legígéretesebb szektorbeli vállalkozásának és bekopogtattak a kérdéssel, hogy milyen céljaink vannak a társasággal a jövőben: venni, eladni vagy tőkét bevonni? A beszélgetések során felmerült a VIV Zrt. is, de az ott meglévő tulajdonos-társaink fiatalabbak voltak, így az eladási szándék bennük nem merült fel. Viszont úgy döntöttünk, hogy nézzük meg Bicskét!

Több tanácsadó volt versenyben, köztük az IMAP is, de végül a Deloitte mellett tettük le a voksot, köszönhetően a világszintű lefedettségének. A folyamat azonban megakadt, mivel a befektetők elsősorban a saját házuk táján szükséges válság-intézkedésekkel voltak elfoglalva. Ennek következtében a Deloitte javasolta a folyamat felfüggesztését.

A pauza után aztán 2010-ben megkerestük az IMAP-ot, hogy vállalnák-e a megbízást? Az életkorunk miatt megerősödött az eladási szándék a természetes utódlással szemben: a fiam orvosként, míg a lányom, valamint János gyermekei is pénzügyi területen helyezkedtek el és amúgy sem tartottuk szerencsésnek a családtagok bevonását a vállalkozások irányításába.

A válság az amplitúdó lefutásával csillapodott, de a beérkezett ajánlatokkal nem voltunk boldogok. Az ajánlattevők ugyanakkor pozitív benyomást tettek ránk, dicsérték a cég szervezettségét és felépítését. Minden pozitívum ellenére ekkor már láttuk, hogy ez nem lesz könnyű folyamat. Úgy döntöttünk, hogy először is megnézzük, hogy a VIV Csoporton belül van-e érdeklődés a cégek együtt- tartására és a közös munka további folytatására még akkor is, ha a bicskei gyár minőségi munkájával járó magas önköltségi szintjét a magyar piac nem tudja megfizetni – így a kapcsolatrendszernek továbbra is Nyugat-Európához kell kötődnie.

2012. végén – 2013. elején fogalmazódott meg a gondolat, hogy a VIV menedzsmentje kivásárolná János és az én részesedésemet a VIVBER-ből. A gondolat elhatározássá vált és megállapodtunk: ha létrejön az ügylet, további három évig segítjük majd az új tulajdonos-társakat a Csoport irányításában. Mivel sem a menedzsment, sem a VIV Zrt. nem volt olyan likviditási pozícióban, hogy saját forrásból fizessenek ki minket, banki finanszírozásra volt szükség. Ekkor bíztuk meg újfent az IMAP-ot a tranzakció megvalósításának strukturálásával, levezénylésével és támogatásával.

Mennyire volt tudatos a tulajdonosi átvételre alkalmas menedzsment kiépítése?

Ez egy abszolút tudatos folyamat, az elmúlt öt év eredménye. Mind János, mind én pályakezdőként kezdtünk a VIV-nél dolgozni. Itt tanultuk meg, hogy a fiataloknak meg kell adni az esélyt arra, hogy kinőhessék magukat. Mára eljutottunk arra a pontra, hogy ha az egészségünk már nem engedné, a cég nem marad vezetés nélkül és megy tovább az élet. Saját gárdából fejlődtek ki a vezetők, akiknek perspektívát mutattunk és bizalmat adtunk. Nem volt ez persze diadalmenet, voltak kevésbé sikeres momentumok, de a legtöbben tudtak azonosulni a vállalati kultúrával és a közös célokkal.

Mennyi idő volt a folyamat? Milyen benyomással voltak rátok a bankok?

2013. elejére az egyik volt tulajdonos-társsal terhessé vált a viszonyunk, így először azt kellett megnyugtatóan rendeznünk. Ezt követően 2013. nyár elején indítottuk el a folyamatot az IMAP vezényletével, július végén már a bankok asztalán volt a tervezett tranzakciót bemutató részletes anyag. Az indikatív ajánlatokat szeptember elejére vártuk, de a szabadságolások miatt ezek végül október elején érkeztek meg.

Öt olyan ajánlat is befutott, melyek visszaigazolták a korábbiakban közösen megfogalmazott célokat, ezek közül 2-3 ajánlat komolyan elfogadható volt. Több körös egyeztetések és az ajánlati feltételek finomítása után november végén két kötelező érvényű ajánlat volt a kezünkben, amikor is döntenünk kellett. Végül a számlavezető intézetet választottuk, bár a másik ajánlat is rendkívül vonzó volt.

December közepére már a szerződéses csomag is megszületett és 2013. év vége előtt folyósítással zárult a tranzakció. Habár az idő nem sürgetett minket, a percenként változó világ és adózási környezet miatt az év vége előtti zárási szándékunkhoz mindvégig ragaszkodtunk. Utólag nagyon örültünk, hogy a kitűzött időbeli célkitűzést is teljesítettük és ebben az MKB Bankban is partnerre találtunk.

Nyugodtan kijelenthető, hogy általunk és az IMAP által elvégzett alapos előkészítő munka után is kellett fél év, hogy a tranzakció sikerrel zárulhasson. Amennyiben bárki hasonló megoldáson gondolkodik – bár nem szeretnék fogadatlan prókátor lenni – egy év szerintem szükséges, míg más jellegű tranzakciók hosszabb időt is igénybe vehetnek.

Mennyire segített, hogy egy pénzügyi tanácsadó támogatott a tranzakció megvalósításában?

Én és a kollégáim is nagyon pozitívan láttuk a hozzáállásotokat. Mindenkinek, aki hasonlóban gondolkodik, nyugodt lelkiismerettel merem ajánlani a Concorde MB Partners-t. Úgy gondolom, hogy minden ilyen jellegű üzleti kapcsolatban feltétlenül szükséges a bizalom. A bizalmat megadtuk, ami a későbbiekben visszaigazolódott: jó anyag készült, jó folyamat-támogatással és lelkiismeretes nyomonkövetéssel.

A legvégén pedig volt két opciónk is, amelyek közül nyugodt lelkiismerettel választhattunk.

Papp László
igazgató
Concorde MB Partners
laszlo.papp@cmbp.hu
Rudner Richárd
szenior elemző
Concorde MB Partners