ÍGY ZAJLOTT A FÓKUSZBAN A CÉGÉRTÉK KONFERENCIÁNK

A Fókuszban a Cégérték konferenciánk 2025. május 7- én került megrendezésre Inárcson, az Emberfejlesztés Kft., a Budapesti Értéktőzsde, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda és a STRT Holding Nyrt. közreműködésével. A rendezvény célja az volt, hogy a vállalkozókat, tanácsadókat és befektetőket közös eszmecserére és gondolkodásra hívja arról, hogyan lehet egy cégből valódi értéket teremteni – nemcsak számokban, hanem stratégiai és emberi szempontból is.

A nap előadásai és kerekasztal-beszélgetései a cégeladások tapasztalataitól a jogi és adózási struktúrákig, a tőzsdei kilátásoktól a globális makrogazdasági környezet hatásáig vezették végig a hallgatóságot. Ebben a cikkben ezek főbb tanulságait foglaljuk össze.

1. Mi számít értéknek?

„Az ár az, amit fizetsz – az érték pedig, amit kapsz.” Warren Buffett sokat idézett gondolata különösen érvényes akkor, amikor egy vállalkozás piaci értékének meghatározásáról beszélünk. Az elmélet és a gyakorlat között azonban jelentős távolság húzódik – különösen a magyar kkv-k világában.

Nagy Kálmán (ügyvezető partner, Concorde MB Partners) előadása ezzel a paradoxonnal indított: miközben a tulajdonosok gyakran az alapján szeretnék meghatározni a cégértéket, amit ők beletettek – a vevők viszont az alapján árazzák, hogy ők mit tudnak majd kihozni a cégből.

A gyakorlatban két fő értékelési módszer alapján becsülhető meg egy cég értéke: az egyik az elméleti alapon nyugvó diszkontált cash flow (DCF) módszer, a másik a piaci összehasonlításon alapuló EBITDA szorzós értékelés. A legtöbb hazai tranzakció 4–6- szoros EBITDA-szorzóval zárul, de ez sokszor nem tükrözi a cég valódi potenciálját, hanem csak azt, hogy jelenlegi formájában mennyit hajlandóak fizetni érte.

A DCF-modell gyakran elméleti marad, azzal, hogy sok magyar kkv esetében nincs meg az a tervezési fegyelem vagy adatminőség, ami alapján megalapozott értékelés születhetne. Ilyenkor a szorzószámos értékelési módszer működőképesebb.

Több olyan, a magyar kkv-knál jellemző állapotot ismerünk, amik csökkenthetik egy cég értékét. Ezek közül kiemelkedik a „kézi vezérlésű” vállalat-vezetés: ha minden döntés egyetlen tulajdonoson múlik. Ez a vevő számára akár 20%-os értékcsökkentő tényezőt is jelenthet. A strukturált működés, az átlátható és megbízható jelentések és a delegált döntéshozatal ezért nemcsak belső hatékonyságot, hanem piaci értéket is teremthet egy cégnek. Az elő-adás egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a vevők a múlt teljesítményéből indulnak ki, de a jövőbeli működés fenntarthatóságát árazzák be. A tanulság, hogy a legtöbb cégtulajdonos anélkül is tudja növelni cége értékét, hogy rövid távon nőne az árbevétele vagy az eredménye.

2. Mit kezdhetünk a felépített cégértékkel?

Miután körvonalazódik, mi számít értéknek a piac szemében, adódik a következő kérdés: hogyan lehet ezzel az értékkel rendelkezni? Eladni? Tőzsdére vinni? Megtartani és továbbfejleszteni? A válasz sokszor nem pénzügyi, hanem stratégiai és személyes természetű. A cégérték ugyanis nemcsak a múlt és a potenciális jövőbeli teljesítményéről szól, hanem arról is, hogy a tulajdonos milyen jövőt képzel el magának – cégen belülit, vagy kívülit.

A nap során az előadások rámutattak arra, hogy az értékesítés nem mindenki számára cél, de mindenki számára reális lehetőség – és éppen ezért érdemes rá felkészülni. Aki a cégét potenciálisan eladható állapotban tartja, az nemcsak a vevőknek, hanem saját magának is stratégiai mozgásteret biztosít – függetlenül attól, hogy végül az eladás, a tőzsdére lépés vagy a hosszú távú megtartás mellett dönt.

A különféle megközelítések közös pontja, hogy a legfontosabb tulajdonosi döntés nem a tranzakció pillanatában születik meg, hanem évekkel korábban – amikor a cégstruktúra, az irányítás és a tulajdonostól legalább részben független működést kialakítják. Egy sikeres tranzakció tehát évekkel korábban kezdődik az aláírásnál – amikor még maga a tulajdonos sem biztos abban, hogy valaha el akarja adni a céget.

3. Cégértéknövelés adózási és jogi eszközökkel

A vállalat értékének megítélése nemcsak pénzügyi, hanem strukturális kérdés is – különösen akkor, ha eladás vagy tőkebevonás a cél. Dr. Baráti Ákos, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda partnere előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogi és adózási háttér rendezetlensége már az előkészítési fázisban is komoly értékvesztést okozhat. A vevők számára a rendezetlen tulajdonosi viszonyok, adókockázatok vagy hiányos belső szabályzatok nemcsak kockázatot jelentenek, emiatt egyértelműen lefelé húzzák a vételárat is. Egy cég eladhatósága így nemcsak azon múlik, hogy „elvan-e” a meglévő kereteivel, hanem azon is, hogy ezek a keretek mennyire átláthatóak és versenyképesek – hiszen csak egy jól strukturált, „csontvázmentes” cég lehet vonzó és magasabb áron értékesíthető.

A legtöbb cégtulajdonos anélkül is tudja növelni cége értékét, hogy rövid távon nőne az árbevétele vagy az eredménye. A cégstruktúra tudatos kialakítása kulcsfontosságú értéknövelő eszköz lehet. Egy holdingtársaság beiktatása a tulajdonos és az operatív vállalat közé nemcsak vagyonvédelmi szempontból hasznos, hanem a cégeladás előtti „tisztítás” egyik legegyszerűbb módja is, azáltal, hogy leválaszthatók róla a nem kívánt pénzeszközök vagy befektetések, így a vevő valóban csak az operatív értéket fizeti meg.

Az értékes eszközök – például ingatlanok vagy szellemi tulajdon – külön eszközkezelő cégbe helyezése pedig lehetőséget teremt arra, hogy az eladás során azokat ne kelljen a működéssel együtt átruházni, így a tulajdonos hosszú távon is bevételt realizálhat belőlük. Ezen felül, a különböző tevékenységek önálló cégekbe szervezése nemcsak kontrolling szempontból előnyös, hanem azért is, mert így a vevő választhatja ki, pontosan melyik üzletág érdekli – nem kell az egész vállalatot megvásárolnia.

Mindezek mellett, Dr. Baráti Ákos a vagyontervezés kiforrott, ugyanakkor még mindig alulhasznált eszközeiről is beszélt, amelyek szintén hozzájárulhatnak egy cég értéknöveléséhez. A bizalmi vagyonkezelés lehetőséget ad arra, hogy a vállalkozó még aktív működése alatt eldöntse, ki, mikor és milyen feltételekkel férhet hozzá a vagyonhoz, miközben a mindennapi irányítás továbbra is az ő kezében marad. Ez különösen hasznos akkor, ha nincs kijelölt utód, vagy a vagyon felosztását feltételekhez szeretné kötni (pl. életkor, végzettség). Emellett, a bizalmi vagyonkezelés egyik legnagyobb előnye az, hogy az ebbe helyezett tőke (például egy sikeres cégeladás bevétele), megfelelő feltételek mellett akár öt év után adómentesen is kivehető. Ez nemcsak hosszú távú biztonságot és rugalmasságot kínál, hanem érdemi adómegtakarítást is eredményezhet, különösen akkor, ha a vagyont egyébként is tartós befektetési céllal kezelnék. Hosszabb távú célok esetén pedig a vagyonkezelő alapítvány kínálhat stabil, generációkon átívelő struktúrát – ennek fenntartása összetettebb, de cserébe nagyobb stabilitást és presztízst is jelenthet. A vevő szemszögéből pedig mindezek az intézkedések stabilitást és átláthatóságot sugároznak, növelve a cég piaci értékét.

Az előadás végén a munkavállalói ösztönzőrendszerekről és azok pozitív, értéknövelő hatásáról is szó esett. A munkavállalói résztulajdonosi programok (MRP) lehetőséget adnak arra, hogy a kulcsemberek érdekeltté váljanak a cég sikerében anélkül, hogy szavazati jogot kapnának. Ez nemcsak hosszú távú elköteleződést és lojalitást eredményez, hanem gyakorlati haszonnal is jár, azáltal, hogy elkerülhető vele a menedzsment fluktuációja és az ezzel járó tudásvesztés. Ez pedig a vevő szemében szintén egy értéknövelő tényező.

4. Mit keres a befektető?

Az eladási szándék és a magas cégérték önmagában kevés – a sikeres tranzakcióhoz az is kell, hogy megértsük, mit keres a vevő. Egy sikeres cégeladás nem pusztán a számokról szól – legalább annyira múlik az előkészítettségen, a transzparencián és az emberi tényezőkön, mint a múltbéli pénzügyi teljesítményen.

A konferencia egyik kiemelkedő és leggyakorlatiasabb programpontját adta a „Mit keres a befektető?” című kerekasztal-beszélgetés, amely során Liszenkó Gergely (vezérigazgató,Marnevall Zrt.), Csoma András (vezérigazgató, MetMax Europe Zrt.), Jutasi Zoltán (vezérigazgató,Navigátor Nyrt.), Csepei Gábor (gazdálkodási üzletágvezető, Emberfejlesztés Kft.) és Szot Márton (együttműködő partner, Concorde MB Partners) osztotta meg gondolatait arról, hogy mit keresnek a befektetők egy cégben.

A résztvevők mind egyetértettek abban, hogy a jó termék és a stabil ügyfélkör csak alap, de önmagában nem elegendő. A befektetői döntéshez átlátható működés, reális árbevétel-arányos nyereség és jól strukturált menedzsment is szükséges. Nem ritka, hogy a tárgyalások még el sem kezdődnek igazán, ha a könyvekben alapvető hibák – például követelésként szereplő bankszámlahitel vagy átláthatatlan tulajdonosi háttér jelzik a felkészületlensége.

A különböző befektetőtípusok eltérő prioritásokat követnek. A Navigátor Nyrt. ipari fókuszú vevőként stabil, diverzifikált ügyfélkörrel rendelkező cégeket keres, amelyekben már működik egy technikailag felkészült csapat, és a tulajdonos a generációváltásra készül. A MetMax Europe hosszú távú stratégiai pénzügyi befektetőként inkább olyan cégeket keres, amelyek technológiai tudása, ügyfélállománya vagy nemzetközi növekedési potenciálja miatt integrálható egy tőzsdeképes cégcsoportba. A Marnevall szakmai befektetőként iparágon belül mozog, így a piacismeret lehetővé teszi, hogy egy gyengébb pénzügyi évet is kontextusában értékeljen – de csak akkor, ha az alapok rendben vannak. A működés átláthatósága tehát kulcskérdés, de nem csak jogi vagy pénzügyi értelemben.

A befektetők gyakran szembesülnek olyan cégekkel, ahol hiányzik a strukturált belső adatmenedzsment vagy a kontrollingrendszer, de ez önmagában még nem kizáró ok. Ha a vállalat alapvetően jól működik, és a menedzsment nyitott a közös fejlesztésre, az elérhető technológiai megoldások lehetővé teszik a gyors felzárkózást. Jutasi Zoltán konkrét példaként említette, hogy a Navigátor csoportnál három-hat hónap alatt, mintegy 15 millió forintos beruházással sikerült egységes ERP-rendszert bevezetni kilenc leányvállalatnál – automatizálva a könyvelést és a bizonylatkezelést.

Ha a tranzakció sikeresen le is zárul, akkor jönnek az igazi kihívások befektetői szemszögből. A panel résztvevői szerint a befektetői szerepvállalás első szakaszában különösen fontos a személyes jelenlét, a világos iránykijelölés és a kulcsemberek bevonása. Az őszinteség és a felkészültség lehet tehát a kulcs az eladásnál.

Tanulságként a befektetők két tanácsot fogalmaztak meg a cégeladásra készülő tulajdonosoknak:

1. érdemes időben rendbe tenni a mérleget, átláthatóvá tenni a működést, és külső szakértő bevonásával felkészülni a tranzakciós folyamatra.
2. ii) Aki csak „jó áron” adná el a cégét, az valójában még nem akarja eladni. Aki viszont őszintén szembenéz a realitásokkal, nagyobb eséllyel zárhatja sikeresen a tranzakciót.

5. Az alapítástól az exitig – személyes tapasztalatok és dilemmák a cégeladásnál

Hogyan lehet az értékesítés valóban jó döntés? Szőke N. István (Béker-Soft Informatika Kft.), Balogh Petya (NNG) és Langmár Péter (Green Fox) cégeladási története más-más helyzetből indult, de mindhárman megtalálták, mikor és hogyan érdemes kiszállni. Előadásukban őszintén beszéltek saját tapasztalataikról: hogyan élték meg a folyamatot, mi vezette őket az eladás felé, és milyen tanulságokat tudtak levonni.

Szőke N. István előadása a Béker-Soft Informatika Kft.- ből való exit tanulságait foglalta össze. A cég eladását a nyugdíj előtt álló társtulajdonosok indították el, végül a Vista Software Group lett a vevő. Számukra a legnagyobb kihívás az átvilágítás volt, az információszolgáltatás rendkívüli adminisztratív terhet rótt a cégvezetésre, miközben a dolgozók mindvégig nem tudhattak az értékesítésről.

A tranzakció zárása után azonban a bejelentés jól sikerült, senki nem távozott, a működés pedig zökkenőmentesen folytatódott. A beilleszkedést támogatta, hogy a cég átállt egy strukturáltabb működésre. Havi szintű pénzügyi és operatív riportokat kezdtek készíteni, amelyekre az új tulajdonos rendszeresen visszajelzést adott. Emellett szakmai fórumokon és nemzetközi tudásmegosztó eseményeken is részt vehettek, ami hozzájárult a vállalat fejlődéséhez. Szőke hangsúlyozta, hogy a felkészülés nem az eladás pillanatában kezdődik – a professzionális megjelenés, működési transzparencia és a rendezett cégstruktúra alapfeltételei egy sikeres tranzakciónak, és minden apró tényező fontos lehet a vevő szemében.

Balogh Petya, az NNG alapítója és a STRT Holding vezérigazgatója az NNG navigációs szoftvercég eladásának történetét osztotta meg. A vállalat 2005- ben dobta piacra első termékét, és mindössze két évvel később már 40 millió eurós árbevételt ért el. Ekkor a legnagyobb amerikai techvállalatok – többek között az Apple, a Microsoft és a Google – is érdeklődtek a felvásárlási lehetőségekről, százmillió eurós nagyságrendű ajánlatokat téve. Az alapítók azonban akkor még nem akarták értékesíteni a céget.

Ezt követően, a 2008-as pénzügyi válság az NNG-t is komolyan érintette, és felmerült az eladás lehetősége – de a beérkezett ajánlatokat végül nem fogadták el. A válság lecsengését követően viszont már tudatosan készültek az értékesítésre: a Goldman Sachs közreműködésével egy féléves felkészülési folyamat vette kezdetét, amelynek eredményeként több tucat érdeklődő jelentkezett.

Balogh Petya tapasztalatai szerint a cégérték nem egy objektíven meghatározható szám, hanem időzítés-, vevő- és helyzetfüggő változó: a gazdasági ciklusok, inflációs környezet és technológiai trendek mind befolyásolják az aktuális értéket. Tapasztalatai szerint a tranzakciós döntés nemcsak stratégiai, hanem személyes kérdéseket is felvet. Sok vállalkozó számára komoly identitásváltást jelent, amikor már nem a saját cégük vezetőjeként határozzák meg magukat. Az eladás utáni időszak mentálisan legalább akkora kihívás lehet, mint maga az értékesítési folyamat.

A konferencián hallhattunk még a tudatos cégértéknövelést fókuszban tartó szervezeti építkezésről újonnan induló vállalkozások esetében és több évtizede működő sikeres cégek e célból történő szervezeti transzformációjának mikéntjéről szintén, Árváné Dr. Ványi Georginától is. Az ott elhangzottakról jelen folyóiratunkban olvashatnak részletesebben is.

Langmár Péter, a Green Fox Academy társalapítója és a STRT Holding befektetési igazgatója a Green Fox tudatosan megtervezett cégeladásának folyamatát mesélte el.

A Green Fox 2015-ben indult, és már a kezdetektől kockázati tőkebefektetéssel működött, így az exit mint végcél része volt a hosszú távú stratégiának. Az évek során a cég a hazai piacon meghatározó szereplővé vált az IT-átképzések területén, miközben régiós szinten is terjeszkedni kezdett. A piac időközben jelentősen átalakult: fokozatosan szabályozottabbá vált, az online oktatás nemzetközi térnyerése felgyorsult, és a verseny is egyre élesebbé vált – különösen a globális, jól finanszírozott szereplők megjelenésével. Ezek a változások a tulajdonosokat stratégiai döntésre késztették – elindították a cég értékesítésének előkészítését.

Több tucat érdeklődő közül végül nem a legmagasabb ajánlatot választották, hanem azt a konstrukciót, amely hosszú távon stabilabb átmenetet és kiszámíthatóbb megtérülést kínált. Az értékelési különbségek között akár kétszeres szorzóeltérés is volt – ezért különösen fontos volt a szerződéses feltételek alapos mérlegelése. Langmár kihangsúlyozta, hogy a sikeres exithez nem csupán adatokra, hanem önreflexióra is szükség van.

A jó időzítés szerinte legalább annyira számít, mint a cégépítés minősége. A vezetőnek pedig képesnek kell lennie kívülről ránézni a saját vállalatára, újraértelmezni annak jövőjét, és tudatosan pozícionálni azt a leendő vevő számára.

6. A tőzsde mint értéképítő út – strukturáltság és transzparencia

Nagy Péter, a Budapesti Értéktőzsde igazgatója szerint a tőzsdére lépés nem pusztán finanszírozási forma, hanem komplex értéknövelési lehetőség. A BÉT által kiépített vállalati ökoszisztéma – mentorprogramokkal, eseményekkel és több mint 700 céget átfogó közösséggel – aktívan támogatja a hazai kkv-kat a professzionalizációban és a tőkepiaci felkészülésben.

A tőzsdei státusz három kulcsterületen erősíti a cégértéket:

1. növeli a nemzetközi üzleti bizalmat és tárgyalási pozíciót,
2. piacosítható részvényopciókkal motiválja és megtartja a kulcsembereket,

• napi szintű, transzparens cégértéket biztosít, amely a generációváltást is segítheti.

Az elmúlt években a BÉT Xtend piacán 25 középvállalat jelent meg, ebből négy már a Standard kategóriába lépett tovább, és további 4–8 cég szintén ezt a célt tűzte ki. A belépést jellemzően zártkörű tőkeemelések előzik meg, 10–1000 millió Ft közötti nagyságrendben, amelyet intézményi, állami és privát befektetők vegyesen finanszíroznak. A cégek a bevont forrásokat organikus növekedésre, akvizíciókra és generációváltásra fordították.

7. A makrogazdasági környezet hatása a cégértékre – jelenlegi trendek

A tőzsdei jelenlét, a professzionális vállalatirányítás és a skálázható növekedés lehetőségei mellett a külső környezet változékonysága is meghatározó a vállalati érték szempontjából. A jelenlegi vámháború, inflációs nyomás és kereskedelmi  trendeződések nem csupán makroszinten, hanem iparági és cégszinten is alkalmazkodásra késztetik a cégeket.

Jobbágy Sándor (Concorde Értékpapír Zrt.) előadása arra mutatott rá, hogyan értelmezhetőek ezek a geopolitikai folyamatok a magyar és európai vállalatok szemszögéből. Az amerikai vámháborús politika – különösen Trump elnöksége idején – egy startup-logikájú, gyors és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikai manőversorozat. Ennek következményei pedig a globális értékláncok szintjén is érezhetők. A tervezett vámemelések (amelyek várhatóan 50-60%-os mértéknél fognak stabilizálódni) az amerikai GDP-növekedést 0,5–1,5 százalékponttal vethetik vissza.

Az amerikai stratégia emellett erőteljes inflációs nyomást gerjeszt, protekcionista eszközökkel védi a feldolgozóipart, és a vámokat gyakran külpolitikai alkualapként használja fel, a gazdasági racionalitástól függetlenül.

Európa szempontjából, mindezek tekintetében, a kínai „veszély és lehetőség” fogalma rendkívül aktuális Veszélyt jelent az árukereskedelmi többlet az USAval szemben, ami bőven ad alapot az amerikai vámok kivetésére (az áruforgalmi többlet értéke 2023-ban 157 milliárd euró volt). Lehetőséget rejt a szolgáltatásexport deficitje, főleg a technológiai szolgáltatások terén (Google, Facebook, Netflix stb. európai jelenléte). Az EU-nak lehetősége van „megfogni” a techcégeket, és tárgyalási lehetőségként használni őket, ahogyan azt a Google-re kiszabott több milliárd eurós versenyjogi bírság is jelzi.

A magyar gazdaság külkereskedelmi kitettsége rendkívül magas: a külkereskedelmi forgalom a GDP közel 180%-át teszi ki, ami különösen sérülékennyé teszi az országot a globális ellátási láncok változásaival szemben – főként az autóiparon keresztül. Még ha a vámintézkedések nem is Magyarország ellen irányulnak, a nemzetközi termelési struktúrák átrendeződése közvetve újrapozicionálási kényszert jelenthet a hazai cégek számára. Hosszú távú beruházási döntések esetén ezért érdemes figyelembe venni, hogy a vámintézkedések hatálya gyakran rövidebb, mint egy projekt megtérülési ideje – a geopolitikai kockázatok tehát beépítendők a vállalati tervezésbe.

A legfontosabb stratégia jelenleg a rugalmas alkalmazkodás: a vámkörnyezet kiszámíthatatlansága miatt a beszállítói kapcsolatok és piacstruktúrák is gyorsan változhatnak. A hosszú távú értékmegőrzés kulcsa a geopolitikai szempontok beépítése a vállalati döntéshozatalba.

 Összegzés

A konferencia előadásai és beszélgetései rávilágítottak arra, hogy a cégérték túlmutat a számokon. A hosszú távon sikeres cégek nem a piac kedvéért próbálnak értékesek lenni, értékük abból fakad, hogy a strukturáltság, az átláthatóság és a tudatos működés mentén építkeznek. Nagy Kálmán előadásának zárógondolata jól összefoglalja a nap üzenetét. Nem az a kérdés, hogy most mennyit ér a cég – hanem az, hogy két év múlva mit lát majd benne egy vevő. A cégérték tehát nem cél, hanem egy olyan eredmény, amelyet a működés, a stratégia, a transzparencia és a vezetői tudatosság formál nap mint nap.