Jurgis Oniunas, amerikai származású vállalat fel- és kivásárlási tanácsadó alapította és vezeti az IMAP volt Jugoszláviát lefedő társcégét, az Ascendant Capital Advisors-t, mely az utóbbi időszakban is jelentős ügyleteket tudott kötni a volt jugoszláv tagköztársaságokban. A szakember, aki nukleáris mérnökből lett a horvát vállalatfelvásárlási piac meghatározó szereplője, a hetekben zárta le horvátország idei legnagyobb fúziós tranzakcióját.


Gyors ismétlésként meg tudná osztani új Olvasóinkkal, hogy miképp lett a fel- és kivásárlási piac szakértője Horvátországban amerikaiként, és mi az összekötő kapocs a nukleáris mérnöki és a tanácsadói tevékenység között?
Még az 1980-as években jöttem az akkori Jugoszlávi-ában egy már sajnos megszűnt cég megbízásából, ugyanis több új atomerőmű felépítésének lehetőségét kellett feltérképezni egy program keretében. Jugoszláviában ekkor gyorsan megkezdődött a gazdasági hanyatlás, ami oda vezettet, hogy az ország felbomlott és etnikai alapon szerveződő államok egész sora jött létre. Én viszont Horvátországban találkoztam jövőbeni hitvesemmel, a többi pedig már történelem… Ezután sok idő telt el, mígnem a 2000-es évek elején megalapítottam két kollégámmal az Ascendant Capital Advisors vállalatot és elkezdtünk ügyleteket kötni. Szerencsések voltunk, hiszen számos érdekes szerződést sikerült tető alá hoznunk, így viszonylag gyorsan felépíthettük cégünket. Két alapító társam, azóta elhagyta a céget, de új partnerek jöttek és irodákat nyitottunk Zágrábban, Szarajevóban és Belgrádban is – így mondhatni, a korábbi regionális szövetségeket építjük fel ismét, de új alapokon.

Az Ascendant az utóbbi időszakban jelentős tranz-akciókat tudott zárni. Hogyan sikerült eredményesen átnavigálni a céget a gazdasági válságon? Az volt a siker titka, hogy Horvátország és Dél-Kelet-Európa még mindig jó tőkevonzó képességgel bír vagy meg kellett változtatni ehhez üzleti modelljüket is?
Igen, 2009-ben két ügyletet is sikerült zárnunk és 2010-ben már mostanáig két tranzakciónk volt. Ez utóbbiak ugyanakkor 10-szer nagyobbak voltak, mint a tavalyiak. Több kisebb ügyletünk – ezek 5 millió euró környékiek – elsősorban a kereskedelmi szektorból leállt még 2009-ben, és azóta sem indult újra. Az ilyen cégek iránt érdeklődő vásárlók eltűntek, mert ők maguk is nehéz időszakon mentek keresztül. Mi ugyanakkor sosem adjuk fel, az ügyfeleinkhez mindig visszatérünk, figyeljük fejlődésüket és folyamatosan tárgyalunk arról, hogy mikor lesz érdemes újraindítani a tranzakciót. A válság miatt azonban legtöbb energiánkat arra fordítottuk, hogy nagyobb és nagyobb ügyleteket tudjunk lezárni. Ennek eredményeként az utóbbi időben az átlag tranzakciós érték 10-15 millió euróra emelkedett. Paradox módon a nagyobb ügyletek iránt, nagyobb az érdeklődés. Ez főleg a magántőke-befektetéseknél igaz.

Ön szerint Horvátország minek köszönheti, hogy a nemzetközi tőke érdeklődése töretlen? Milyen szektorokat lehet itt kiemelni?
Horvátország azért érdekes ebben a pillanatban, mert az ország a 2012-es EU-csatlakozás előtt áll, és mivel a horvátoknál a gazdasági növekedés nem öltött buborék jelleget 2008 előtt, így a visszaesés sem volt olyan fájdalmas. Számos olyan szektor van Horvátországban, ahol még a konszolidáció nem történt meg, így az EU-ba való belépést követően ezek nem lesznek képesek felvenni a versenyt, ezért a tulajdonosok gyakran foglalkoznak az eladás lehetőségével. Az egyik szektor az informatika, a másik pedig az üzleti szolgáltatások, amiket érdemes kiemelni. Mi ezekben a szektorok is zárunk ügyleteken, valamint a biztonsági- és a mérnöki szolgáltatások, a privát egészségügyi és a gyógyszeriparban is vannak tranzakcióink. Minden szektor érdekes tehát és nálunk olyan cégek vannak, amelyek piacvezetők. Egyébként az építőipar is érdekessé fog válni rövidesen, miután a szükséges és egyben fájdalmas leépítések megtörténnek.

Mi a véleménye a magyar fel-és kivásárlási lehetőségekről? Jelenleg vannak ajánlataik Magyarországról, illetve Magyarországba irányuló tőkebefektetésekről?
Az olyan nagyméretű tranzakciókon kívül, mint az INA és a MOL kapcsolata vagy az OTP Bank befektetése Horvátországban, meglepően kevés az ügylet a két ország között. Minden lehetőséget szemmel tartunk magyar partnerünk, az MB Partners segítségével, de eddig nem sikerült felkelteni a horvát befektetők érdeklődését. Ugyanez igaz a potenciális magyar befektetőkre is. Nehéz megítélni, hogy ez miért van így, de úgy gondolom, ha a gazdasági helyzet javul, egyre több és több közepes méretű tranzakciónak lehetünk szemtanúi.

A Cégértéklevél múlt havi kiadásában a hónap ügylete a Combis felvásárlása volt, ami regionális szinten egy kiemelkedően magas ügyletértékű tranzakciónak számít. Ki tudná emelni az ügylet fontosabb mozzanatait?
Az szerződést 2010 áprilisában írtuk alá. A Combis a második legnagyobb rendszer integrációs cég Horvátországban, 2008-ban 55 millió eurós, 2009-ben 46 millió eurós forgalommal, ami egy meglehetősen nagy visszaesés. Ez jól mutatja, hogy milyen nehézségekbe ütközik egy ügylet megkötése a mostani környezetben – minél nagyobb a tranzakció, annál bonyolultabb az átvilágítás és a tárgyalási folyamat. Eközben a külső piaci faktorok változása teljesen átszabja az ügyletet a tranzakciós folyamat közben. Számos érdekes ajánlat érkezett potenciális vásárlóktól, de a horvát Telecom tűnt a legjobb választásnak. A cég jól illeszkedik a T-Com azon stratégiájába, hogy a lakossági és az üzleti szolgáltatásokat szétválasztják, így az üzleti előfizetőknek teljes rendszer integrációs és ICT (Information Communications Technology) szolgáltatást tudnak nyújtani.

Az egyik legérdekesebb ügylet, amit referenciáik között találtam, az Aqua múlt évben történt tőkeemelése volt. Az Aqua egy nagyon jól ismert és kedvelt lánc nálunk is – itthon is van üzletük. Tudna mondani néhány szót a cég európai terveiről? Ön szerint miért válhatott ilyen sikeressé az Aqua?
Ez a tranzakció nagy megelégedettséggel töltött el minket, pedig nem volt túlságosan méretes, ugyanakkor egy nagy elismerése a márkának. A legtöbben azt hiszik, amikor belépnek egy Aqua boltba, hogy ez egy olyan nemzetközi márka, ami naponta többszáz megkeresést kap franchise-üzletek nyitására mindazoktól, akik beléptek egy ilyen boltba mialatt Horvátországban vakációztak. Jelenleg a vállalat a mediterrán térségben terjeszkedik, így Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban vannak boltjaik, de ott vannak az Egyesült Államokban, Dél-Afrikában, Ausztráliában, Hollandiában, Szlovéniában, és ahogy említette Magyarországon is. Szinte az összes termékük saját dizájn, és a világ legjobb minőséget előállító gyáraikban van a gyártás kiszervezve. A minőség folyamatosan javul és a választék bővülése is állandó. Tavaly férfiaknak szóló termékcsaláddal is jelentkeztek, fürdőnadrágokat és rögbi pólókat kezdtek gyártani, mert rájöttek, hogy az úriemberek általában a boltok előtt várják, míg a hölgyek bent költik a pénzt. Így most már az egész család számára van mit nézegetni. Ez potenciálisan egy óriási nemzetközi sikertörténet lehet.

Mit gondol a fel- és kivásárlási piac jövőjéről a régióban? Ön szerint még jöhet egy gazdasági visszaesés a kilábalás előtt?
A konszolidáció fogja hajtani a vállalatfelvásárlási piacot a régióban és Horvátországban is. Még az itt nagynak számító cégek is nagyon kevesek ahhoz, hogy sikeresen vegyék fel a versenyt a nyugatról érkező szereplőkkel, amint a piac tovább liberalizálódik. Tehát cégeinknek akvizíciókon vagy stratégiai partnerségeken keresztül kell megerősödniük. Az úgymond jó vállalatok is, melyeket tehetséges tulajdonosaik egy élet munkájával építettek fel, ki vannak téve a jelentős értékvesztés veszélyének. Ez pedig tragikus lenne, így a tulajdonosoknak időben kell reagálniuk. Lesz-e újabb visszaesés? Ez az egymillió dolláros kérdés. Személyes véleményem szerint a pénzügyi helyzet még mindig nagyon törékeny, így egy nagyobb cég vagy bank csődje, illetve egy görögökéhez hasonló helyzet Spanyolországban vagy Portugáliában könnyen lefelé tartó spirálba lökheti a piacokat és a reálgazdaságot. Legjobb estben is egy hosszú kilábalási folyamatra kell készülni, amíg a bankok és más cégek rendbe teszik mérlegeiket. Így a 2008 előtti értékelési szintekre csak egy nagyon hosszú és fájdalmas időszak után érkezhetünk el újra.

És végül: mondana néhány szót hobbijairól? Kijár az Adriára szabadidejében?
Néhányszor évente – természetesen nem szezonban – járok vitorlázni az Adriára és van egy házunk az Isztrián, ahol hétvégenként kikapcsolhatok. A lányom filmkészítést tanul Londonban, a feleségem pedig a politikában van, így elég időm jut az üzletre.