width=A CMBP ELINDÍTJA KÖNYVKLUBJÁT, MELYNEK KERETÉBEN ÉVENTE EGYSZER ÜGYFELEINK, OLVASÓINK ÉS SZÉLESEBB KAPCSOLATRENDSZERÜNK FIGYELMÉBE AJÁNLUNK EGY-EGY KÖNYVET, MELYET ÜZLETI SZEMPONTBÓL FONTOSNAK ÉS ÉRDEKESNEK TALÁLUNK. AZ ELSŐ KÖNYV, AMELYET AJÁNLUNK, A 2018 TAVASZÁN ANGOLUL MEGJELENT ÉS 2018 KARÁCSONYÁRA A LIBRI GONDOZÁSÁBAN MAGYARUL IS A POLCOKRA KERÜLT TÉNYEK (FACTFULNESS) CÍMŰ KÖNYV, MELYET BILL GATES OLYAN ALAPVETŐ FONTOSSÁGÚNAK TALÁLT, HOGY A 2018 NYARÁN DIPLOMÁZÓ KB. NÉGYMILLIÓ AMERIKAI EGYETEMISTÁHOZ MIND ELJUTTATTA AZT. MI EGYRÉSZT AZ ALÁBBIAKBAN BEMUTATJUK A KÖNYVET, MÁSRÉSZT BÜSZKÉN JELENTJÜK BE, HOGY 35 FŐ RÉSZVÉTELÉVEL KÖNYVKLUB-BESZÉLGETÉST SZERVEZTÜNK, MELYEN ELŐSZÖR PŐCZE BALÁZS, A MITO KREATÍV VEZETŐJE MUTATTA BE A MŰVET, MAJD PEDIG MÉSZÁROS ANTÓNIA, AZ UNICEF ÜGYVEZETŐJÉNEK VEZETÉSÉVEL KIRÁLY JÚLIA, LANTOS CSABA, LÁSZLÓ GÉZA ÉS PŐCZE BALÁZS FOLYTATOTT NAGYON ÉRDEKES BESZÉLGETÉST A KÖNYVRŐL.

Mikor Hans Rosling, az elismert TED-előadó és nemzetközi egészségügyi szakértő az 1980-as évek végén fiatal orvosként Mozambikban járt, megszólta egy látogatóban lévő barátja, hogy nem nyújt jobb ellátást egy, a klinikájára hozott, komoly betegségben szenvedő kisgyereknek. Rosling egy etetőcsővel biztosította a gyermek szájon keresztüli hidratálását, barátja viszont úgy gondolta, infúziót kellene kapnia, ami növelné a gyermek túlélési esélyét, ugyanakkor több időt venne igénybe. Rosling a vitában azzal érvelt, hogy nem tudnák biztosítani a magasabb szintű kezelést a relatív kisszámú gyermeknek, akik kórházba kerültek, és az elégséges szintű kezeléssel megspórolt időt felhasználhatja gyermekek beoltására és egészségügyi dolgozók képzésére, amivel megelőzhetik annak az évi 3900 gyermeknek a halálát a körzetében, akik nem jutnak megfelelő orvosi ellátáshoz. A szerző ezt a döntési dilemmát az „extrém szegénységből fakadó kegyetlen számításnak” nevezi, és amellett érvel, sok évre visszamenő adatsorokat vizsgálva, hogy a világban végbemenő sok pozitív trend miatt ennek a döntési technikának a használata jelentős mértékben visszaszorulóban van.

Rosling könyve, a Tények, amely posztumusz jelent meg fia és menye közreműködésével, azt szándékozik bebizonyítani az olvasónak, hogy a körülöttünk lévő világ egyre jobb, és megpróbálja elmagyarázni, hogy miért gondoljuk ennek az ellenkezőjét. Attól függetlenül, hogy az olvasó éppen a fejlődő országok szakértője vagy csupán egy jobban-rosszabbul informált, a világot értelmezni próbáló szemlélő, a könyv olvasása közben össze lesz zavarodva, ahogy fejezetről fejezetre haladva kérdőjelezi meg korábbi feltételezéseit. Például az emberek általában a világon mindenhol jelentősen felülbecslik a szegénységben élő népesség nagyságát, (a világ lakosságának többsége közepes jövedelmű országokban él), alulbecslik a születéskor várható élettartamot (a globális átlag 72 év), a beoltott gyermekek arányát (80%), és általában rosszabb helynek gondolják a világot, mint ahogy azt az adatok mutatják. A szerző több okot is megnevez, hogy az ösztöneink miért vezetnek minket a pesszimista irányba – a világot gazdagokra és szegényekre osztjuk, félünk a katasztrófáktól, és elavult információk alapján általánosítunk.

Példaként említhetjük, hogy míg az 1960-as években empirikusan alátámasztható volt a népesség robbanásszerű növekedése miatti aggodalmunk, addig mára a gyermekszületési ráták növekedése lelassult, és a következő évtizedekben ellaposodik. Rosling szavaival élve elértük a „csúcs gyermekszámot”, mivel az átlagos születési arány csak egy kicsivel van kettő felett (bár a népesség továbbra is nőni fog, mivel több felnőtt van).

A könyv olvasása közben érdekes lehet felismerni, hogy a fejlődő világ szakértői, támogatói maguk is ráerősítenek azokra a Rosling által azonosított ösztönökre, melyek a világ jobb megértésének útjába állnak. Lehet, hogy közgazdasági és szociológiai szaklapok megkülönböztetnek alacsony jövedelmű, törékeny gazdasággal rendelkező és közepes jövedelmű országokat, de a közbeszéd ritkán tud megszabadulni a gazdag világ – szegény világ megkülönböztetéstől; egy átlagolvasó biztosan nem ismeri és értékeli eléggé a fejlődést, amit a világ a szegénység elleni harcban elért.

Azonban Rosling célja, hogy elmondjon egy pozitív történetet, de ez ugyanattól a problémától szenved, mint amit másoknak tulajdonít – a sorsba vetett hitre való hajlamtól. Egyértelműen úgy gondolja, hogy az extrém szegénység területén elért előremenetel megállíthatatlan a gazdasági növekedés és a technológiai fejlődés miatt, annak ellenére, hogy sok jel mutatja ennek változását, a fejlődés lassulását – miközben India és Kína gazdasági növekedése milliókat emel ki a szegénységből, Nigéria és a Kongói Demokratikus Köztársaság a példája a szegénység terjedésére gazdasági növekedés közben egy konfliktusokkal teli államban.

Rosling nem foglalkozik a törékeny államok számának növekedésével vagy az emberiség elvándorlásával, talán azért, mert nem illene bele a metanarratívájába, vagyis, hogy a dolgok rosszak voltak, lehetnek most is rosszabbak, de most már egyre jobbak. Például azt állítja, hogy nincs olyan ország a világban, ahol a gyermekhalandóság növekszik, és mi magunk is elcsodálkoztunk, amikor megpróbáltuk ennek az ellenkezőjét kideríteni. Kiderült, hogy még Jemenben, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Szíriában is javul a helyzet. Rosling viszont arról már nem ír a könyvében, hogy az anyai halálozás már sokkal rosszabb képet mutat és növekszik ezekben az országokban.

Rosling azt mondja, hogy feldühíti, ha optimistának titulálják, mert attól naivnak tűnik. De a könyvben található nyolcvan ábra közül egy sem illusztrál negatív trendeket, ami azt sugallja, hogy nagyon kényelmesen belehelyezkedett „a félig teli pohár” professzor szerepébe. Rosling kivételesen tehetséges ebben, és a Tények még a legeltökéltebb pesszimistát is megingatja. Ez az a helyeslés, amire mindnyájunknak szüksége van, mikor szabadságra megyünk, miközben fake newst olvasunk és sütkérezünk a globális felmelegedésben…

Mi, a Concorde MB Partners szakértői nem akarunk állást foglalni abban, hogy a világ javult-e és abban a mértékben-e, mint ahogy azt az író gondolja. A Cégérték olvasói számára azért gondoltuk fontosnak a könyv bemutatását, mert a szerző ráirányítja figyelmünket a „döntési vakságra”, amely nap mint nap befolyásolhatja mindennapi és akár üzleti döntéseinket is, és azokra a mozgatórugókra, melyek ezt a vakságot irányítják. És amellett érvel, hogy tegyünk sokkal több erőfeszítést, hogy ezektől a megrögződöttségektől megszabaduljunk, mert a tények részletes, mély és leginkább pontos ismerete jobb döntésekhez vezet. Mi, mint a hazai középvállalati szektor gyakorló szakemberei sajnos túl sokszor látjuk, hogy a hazai középvállalatoknál sokszor megszokásokon, érzéseken, megérzéseken és automatizmusokon alapul a döntéshozatal, ami addig, amíg a környezet a megszokottak szerint működik, elégséges lehet, de hirtelen nagy változások kezelésére már nem alkalmas. Mi a Tények című könyv mint a CMBP Könyvklub első kötetének kiválasztásával ezt az üzenetet szeretnénk az olvasók számára eljuttatni.