Síelésnél figyeltem fel rá elõször, hogy kifizetõdõ idõzónát váltani. ha 7-kor már reggelizünk, akkor 8-kor miénk az elsõ lift és 11-ig nem érkezik meg a tömeg a pályára
Igaz a korán kelõk hamar megéheznek, de nem baj, mert ilyenkor még üres a hütte és mire jön az ebédidõ, megint nem kell sorba állni a lifteknél. Egy kiadós „délutáni síelés után fél 3-kor gyorsan leérünk a hegyrõl és velünk nyit a szauna és 6-kor a sarki étteremben is van még hely és türelmesek a pincérek a gyerekekkel. Ki korán kel, aranyat lel.
A kiemelkedõen eredményes befektetõkre is jellemzõ, hogy kerülik a tömeget. Ugyanis amikor befektetésekrõl van szó, a többség többnyire téved. Drágán vesz és olcsón ad el. Ez a tavaly õszi tõzsdei események során is megmutatkozott. A profik, akik felismerték a 29-es válság jeleit szeptemberben mindent eladtak. A kis-befektetõk többsége nem tudta megemészteni a 20–30 százalékos veszteséget és inkább kivárt és késõbb mínusz 60 százalékon adott el. A profik mertek OTP-t venni 2000 forintért. A többség megégette magát és egyelõre távol marad a piacoktól.
Warren Buffett egyik befektetési elve, hogy piaci optimizmus esetén eladni, félelemben venni kell. Ugyanis mind az optimizmus, mind a pesszimizmus olyan öngerjesztõ folyamat, ami idõvel a fundamen-tumoktól elszakadó árakat eredményez. Amikor ezek az árak elszállnak eladni, ha lezuhannak, venni kell. Ehhez a széllel-szemben stratégiához persze önbizalom kell, ami sikerbõl építhetõ. Tyúk–tojás dilemma. (Egyébként, megfigyelésem szerint a leggazdagabb magyarok többsége kerüli a tõzsdei befektetéseket. Jobban bíznak a „kontrollált invesztíciókban” mint az ingatlanfejlesztés, vállalatalapítás, vagy beszállás egy jó menedzsment mellé csendestársnak. Jó lehetõségek híján a pénzt bankban vagy állampapírokban tartják és a csillagászati megtérülések helyett, átmenetileg megelégszenek az éves 8-10 százalékos „kockázat-mentes” hozammal.)
A buffett-i befektetési stratégia jól kamatoztatható a magáncég eladások és felvásárlások piacán is. A független gondolkodással és vagyonnal rendelkezõ befektetõk válság idején kedvezõ áron és feltételekkel tudnak beszállni megszorult, vagy a piaci konszolidá-cióban kezdeményezõként fellépni nem tudó vállalatokba. Ha jön a fellendülés, ezeket a cégeket akár 2-3-szoros áron lehet majd értékesíteni a magukat a tõzsdén olcsón finanszírozó multiknak, vagy a bankhitelekbõl vásárló magántõkéseknek.
Préda István vezérigazgató, MB Partners
