MINT AZT ELŐZŐ SZÁMUNK REPOWEREU ÉS MAGYARORSZÁG CÍMŰ CIKKÉBEN MÁR JELEZTÜK, DR. SZABÓ LÁSZLÓ ENERGIASZAKÉRTŐT KÉRDEZZÜK AZ ELEKTROMOS HÁLÓZATOK ÁLLAPOTÁRÓL, FEJLESZTÉSI IGÉNYEIRŐL ÉS AZ EU HÁLÓZATI AKCIÓTERVÉRŐL (GRID ACTION PLAN), VALAMINT ANNAK TAGÁLLAMI, ÍGY MAGYAR VONATKOZÁSAIRÓL IS.
Miért fontos figyelnünk az uniós és a magyar elektromos áramhálózatok állapotára, fejlesztésére?
Az áramhálózat a legfontosabb kritikus infrastruktúra, mert minden más infrastruktúra (internet, kommunikáció, IT, minden közmű stb.) legfontosabb tartópillére. Áram nélkül szinte semmi nem működik. Ráadásul az áramhálózat már nem szigetszerű, erőmű-centralizált, hanem nemzetközileg is erősen összekötött hálózatok hálózata (network of networks). Minden országban vannak ún. átviteli nagyfeszültségű hálózatok – itthon ez a MAVIR, mint TSO azaz Transmission System Operator (átviteli hálózat irányító) – és a fogyasztókat ellátó elosztó hálózatok, amiket ún. hálózati engedélyes vállalatok üzemeltetnek.
Mivel ez a legkritikusabb infrastruktúra, rendkívül erős és kiterjedt egyeztetési és szabályozási teher alatt dolgozik és fejleszt. Mint tudjuk az artistáknál, az untermann sohasem hibázhat, el sem gyengülhet.
Mely szervezetek játszanak kiemelt szerepet az iparág szabályozásában, fejlesztésében?
A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) elemzi, méri, monitorálja világszerte az energiaszektort, és javasolja a fejlesztési irányokat.
Az ENTSO-E (European Network of Transmission System Operators for Electricity) az átviteli hálózatirányítók európai szervezete, amely koordinálja a bonyolult európai hálózati struktúra egységes, harmonikus működtetését és fejlesztését. Ez olyan, mint egy óriás halászháló, minden pillanatban mindenhol egyformán tökéletesen kell működnie, különben a háló nem hatékony és rendkívül sérülékeny. Emiatt nemcsak gondos előretekintéssel tízéves fejlesztési terveket (TYDP) kell benyújtani a tagállami TSO-knak, hanem ezeket össze is kell hangolni időben és teljesítményben. Ezen túl az ENTSO-E idén kiadott egy 2037-ig előremutató ún. Roadmap-et, amely meghatározza minden TSO számára a fejlesztési és üzemeltetési irányokat.
Az ACER (Agency for the Cooperation of Energy Regulators) a tagállami szabályozókat, energiahivatalokat koordináló európai szervezet, amely elsősorban a szabályozások fejlesztésére és harmonizálása koncentrál, és ösztönzi erre a tagállami energiahivatalokat.
Az Európai Unió Energetikai Főigazgatósága (DG ENER) az uniós szabályozásra és energiabiztonságra koncentrál, és amikor drasztikus problémákat lát, aktívan kezdeményez is. Így történt ez 2023-ban az előző évi energiaválság után. A DG ENER kihirdetett egy ún. EU Grid Action Plan-t, és elindított egy energiapiaci reformfolyamatot.
Miért van szükség egy akciótervre? Valamivel le vagyunk maradva?
Le. Nagyon. Már az időjárásfüggő, megújuló szél- és fotovoltaikus energiatermelés felfutása előtt tetemes volt a lemaradás. Egyre több elektromos eszközünk lett az ezredforduló környékén, exponenciálisan növekvő energiafelvétellel. A kétezres évek elején, amikor már mindenkinek volt otthon és a munkahelyén is internete, mobilja és egyéb digitális eszköze, az utcájában lévő trafó még mindig csak olajhűtésű „buta” trafó volt (és ma is az!), ami se nem monitorálható, se nem vezérelhető távolról, és nem vezet hozzá hibrid kábel, amiben az elektronokat szállító rézkábelek között adatátvitelre alkalmas üvegszálas kábel is fut.
A megújuló termelés exponenciális felfutásához így nem tudott alkalmazkodni a hálózat sem kis-, sem közép-, sem nagyfeszültségi szinteken. Nincs elég szállításra alkalmas kapacitás, monitoring, vezérlési és adatmenedzsment-képesség. Az elektromos hálózat ugyan még mindig stabil energiabiztonságot ad, de lemaradt a fejlődésben, azaz ott maradt a huszadik században.
A hálózatok modernizációja mellett a fizikai ellenálló képességüket (reziliencia) is drasztikusan javítani kell, mert nemcsak a termelés volatilitása miatt kell a terhelés változásokat smart hálózatmenedzsmenttel kordában tartani, hanem a klímaváltozás miatti extrém időjárási eseményekre, különösen az egyre hevesebb szélviharokra szükséges mindenképpen fizikailag felkészíteni. Azokban az országokban, ahol az áramhálózatot mindenhol szenzorok figyelik, már kimutatható, hogy a lakóterületektől távol keletkező, nagy kiterjedésű tűzvészeket kábelszakadások és az ebből származó szikrák okozzák.
Hogyan fordulhatott ez elő? Miért vagyunk európai szinten is felkészületlenek?
A túlszabályozás és a hibás jogalkotói fókusz az oka. Említettem milyen sokan szabályozzák ezt az iparágat. Az utóbbi 20–30–40 évben a fogyasztóvédelem, a szabad verseny, az EU-s szolidaritáselvek fontosabbak voltak, mint a fejlődés, a fejlesztések üteme. Az energiahivatalok a hatályos szabályozások alapján mindig csak kis mértékű rendszerhasználati díjemelést hagytak jóvá az elosztó hálózatoknak (Distribution System Operator, rövidítve DSO), ezért azok csak azokat a beruházásokat valósították meg, amelyek a mai energiabiztonsághoz szükségesek. És ezek is tetemes összegű invesztíciók voltak (pl. új alállomások). De nem történtek jelentős modernizációs lépések. Átléptetni nagy, bonyolult rendszereket a digitális korszakba hatalmas beruházásokat igényel: kábel- és eszközcseréket, szerverparkokat, adatmenedzsment-rendszereket, cyber security fejlesztést. Csak hogy érzékeltessem: egy kicsi Magyarországon kb. 108 ezer trafókörzet van, amely fejlesztésre vár. Na, ezért volt a HMKE (háztartási méretű kiserőmű) stop.
Milyen célokat és mérföldköveket tűz ki az ENTSO-E Roadmap és az EU Grid Action Plan? Mire figyeljünk magyar szemmel?
Az EU hét akcióterületet jelölt ki:
1. 176 db EU-szinten kiemelt és az EU által közvetlen finanszírozású, ún. interconnection/cross-border projekt, amit a szakma PCI-nak hív, azaz Project of Common Interest (Mindenki érdekében álló projekt).
2. A hosszú távú hálózatfejlesztést összehangoló projektek az ENTSO-E koordinálásával.
3. Szabályozási ösztönzők a cross-border kooperáció és költségmegosztás növelésére.
4. Hálózati hatékonyság és fejlett, differenciált, ösztönző hálózati díjstruktúrák.
5. Hálózatfejlesztésre optimalizált finanszírozási források és struktúrák kialakítása.
6. Gyorsabb hálózatfejlesztési engedélyezés.
7. Biztonságos és hatékony hálózati eszközöket (kábelek, oszlopok, trafók, adatközpontok, szenzorok stb.) szállító uniós beszállító hálózatok felépítése és támogatása.
Az 5. pont nagy segítség a magyar hálózatoknak, a 7. pont pedig nagy esély a magyar iparági beszállítóknak.
Az EU adminisztrációs-szabályozói-finanszírozási, stratégiai akciói mellett az ENTSO-E két pillérbe rendezi a teendőit:
1. Manage the present – Menedzseld a jelent, azaz ellenálló képesség, hatékonyság, és biztonságnövelés, regionális és cross-border koordináció, valamint nagy tempójú IT- és kommunikációs fejlesztések a már megtermelődő adatok feldolgozására és menedzsmentjére.
2. Fit for the Future – A jövő energiarendszere:
a. Időjárásfüggő flexibilitáskezelés.
b. System of Systems harmonizált energiamenedzsment.
c. Beruházástámogatás finanszírozásban és engedélyezésben.
d. Egy új uniós ún. Electricity Market Design, azaz egy új áramtermék és -piac rendszer, ami összekapcsolja a tagállamokat, és napon belüli, akár órás árazást biztosít mindenkinek, még a magánszemélyeknek is!
e. Innovációtámogatás: az áramszektor nagy tempóval közeledik az IT- és kommunikációs szektorhoz, azt a konvergenciát fizikailag és digitálisan szükséges innovációkkal kell támogatni.
Ezek egyenként is hatalmas projektek. Mennyibe fog kerülni mindez európai és hazai szinten? Milyen forrásból lehet finanszírozni?
Nem találok jelzőt, hogy mennyire sok euróba. Csak Magyarországon én több mint 10 milliárd (nem millió) eurós fejlesztési szükségletet látok csak a hálózatok és flexibilitás területén, és ehhez még hozzájön a termelés (Paks 2?) finanszírozása. Európában ez ennek 100 vagy 200-szorosa. Csak a 176 közös európai cross border projekt költsége majd 100 milliárd euró.
Miből lesz finanszírozva? A befizetett adóinkból vagy tagállami támogatásokkal, vagy közvetetten az uniós befizetéseken keresztül uniós finanszírozásból. Ha mindez adóforintokból kerül megvalósításra, akkor a rendszerhasználati díjakat közel nulla szintre kellene vinni, mert mi, állampolgárok finanszírozzuk a legalapvetőbb infrastruktúra elmaradt modernizációját a hálózati engedélyesek helyett.
Dr. Szabó László
Dr. Szabó László már 1994-től a Pécsi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának oktatójaként dolgozott, 1998-ban pedig címzetes egyetemi docenssé nevezték ki. Tizennégy évig volt a Raiffeisen Bank régióvezetője és ügyvezető igazgatója, majd vezető tanácsadói tisztséget töltött be a Jurideco Zrt.-nél. 2013–2015 között az EXIM Bank bankkapcsolatok és refinanszírozási osztályának volt igazgatója, majd szenior szakértő a Magyar Fejlesztési Banknál. Ezt követően három évet töltött az ELMŰ-ÉMÁSZ-nál ügyvezető igazgatóként. 2021-től egy évet töltött főosztályvezetői pozícióban az ITM energiahatékonysági főosztályán. Jelenleg független szakértőként nyújt tanácsot energetikai, energiahatékonysági területeken.