A vállalatfelvásárlásokat jellemzően jogi átvilágítás előzi meg, amely révén a vevő részletes betekintést nyerhet a céltársaság üzletmenetébe, üzleti tervébe, annak pénzügyi kimutatásaiba és releváns szerződéseibe. Az átvilágítás révén azonosíthatók és felbecsülhetők a vállalkozáshoz kapcsolódó kockázati tényezők.


Az átvilágítás során a vevő olyan dokumentumok, egyéb információk átadását kérheti, amelyek az irányadó szabályozás vagy a felek megállapodása szerint az üzleti titok fogalomkörébe esnek. Bár a vállalatfelvásárlási tranzakciós gyakorlat sokszor könnyelműen átsiklik ezen ellentmondás felett, amennyiben az adott tranzakcióban egy ellenérdekű fél (pl. az üzletrészét megtartani kívánó kisrészvényes, a tranzakciót ellenző üzletfél) is szerepel, úgy ez számos problémát vethet fel.

Az alábbiakban egy rövid áttekintést kívánunk adni az irányadó szabályozásról, az esetleges negatív következményekről, és az azok áthidalására alkalmas megoldási javaslatokról.

Üzleti titok felfedése

Üzleti titok minden olyan, védett tény, információ, vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala a gazdasági tevékenységhez kapcsolódik és illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult érdekeit sértheti. A fentieken kívül a szerződő felek bármilyen más tényre, adatra kiköthetik a titoktartási kötelezettséget, így akár szerződéskötés ténye, annak teljes tartalma, az üzleti tárgyalásokon elhangzottak is titoktartás tárgyát képezhetik. A gazdasági társaságokról szóló törvény alapján az ügyvezető köteles a társaság üzleti titkait megőrizni. Mindazonáltal ahhoz, hogy a jogi átvilágítás során a vevő valóban teljes képet kapjon a céltársaságról, elkerülhetetlen, hogy bizalmas információk birtokába jusson. Mindez az eladónak is az érdekében áll, hiszen a dokumentumoknak, információknak a vevő részére történő átadásával csökkenti az adásvételi szerződésben vállalt szavatossági felelősség terjedelmét.

Az üzleti titok megsértésének következményei

Az üzleti titok megsértése egyrészt a céltársasággal szerződő és az üzleti titok átadásához hozzá nem járuló fél részéről vezethet a céltársasággal szembeni kártérítési igény érvényesítéséhez. Ennek feltétele azonban, hogy a kárt elszenvedő fél bizonyítsa, hogy az adat vagy információ feltárásából kára származott. Ennek sikeres bizonyítása a gyakorlatban meglehetősen nehézkes.

Másrészt a céltársaság ügyvezetője a pozíciójából fakadó (így az üzleti titok megőrzésére vonatkozó) kötelezettségnek megszegésével a társaságnak okozott károkért a társaság irányában az általános polgári jogi szabályok szerint tartozik felelősséggel. Amennyiben egy, a felvásárlást ellenző tag részesedése az 5%-ot eléri, úgy kisebbségi jogai részeként az ügyvezetővel szemben érvényesítheti az üzleti titok megsértésére alapozott követelését. Mivel azonban a követelésnek az alapja ebben az esetben is csupán kártérítés lehet, a titoksértésből következő, bizonyított kár hiányában ennek az érvényesíthetősége is nehézségekbe ütközik.

Lehetséges megoldások

A fenti ellentmondás feloldására több megoldás is kínálkozik.

  • A legkézenfekvőbb megoldás az, hogy a cél-társaság kérje ki szerződéses partnerei hozzájárulását a vonatkozó szerződés tartalmának közzétételéhez.Ez azonban több akadályba is ütközhet. Egyrészt korántsem biztos, hogy a szerződő fél a hozzájárulást megadja. Másrészt az eladó és a vevő nem feltétlenül kívánja a lehetséges tranzakció tényét a szerződéses partner tudomására hozni.
  • Megoldás lehet az is, ha az átvilágítás kezdete előtt a vevő titoktartási nyilatkozatot ír alá, amelyben kötelezi magát többek közt arra, hogy a részére hozzáférhetővé tett bizalmas információkat kizárólag a tranzakció mérlegelésére, a felek által meghatározott körben használja fel, és felel e kötelezettsége megszegéséből eredő károkért. Ennek megfelelően, ha a céltársaság tagja vagy szerződéses partnere jogosan támaszt kártérítési igényt a céltársasággal szemben, a céltársaság ugyanazon jogi alapon a vevővel szemben válhat jogosulttá kártérítésre. Kiemelendő azonban, hogy ez a megoldás a titoktartási kötelezettség megszegésének tényére önmagában nem, hanem csupán a hátrányos következmények alóli mentesülésre nyújt orvoslást.
  • A fenti gyakorlati nehézségek specifikus technikákkal is áthidalhatók. Így például megfontolandó, hogy a vevő még az átvilágítás megkezdése előtt a céltársaságban egy kisebb tulajdoni hányadot szerezzen, az átvilágítás befejezésekor gyakorolható eladási, illetve vételi opcióval. A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint ugyanis a tagok kérésére az ügyvezető a társaság üzleti könyveibe és irataiba való betekintést lehetővé teheti, feltéve, hogy a tagok e jogukat csak rendeltetésszerűen, a társaság érdekeinek figyelembevételével gyakorolják. Kérdésként merülhet fel persze ilyenkor, hogy az átvilágítás mennyiben a társaság érdekét szolgálja.

Összefoglalva a fentieket megállapítható, hogy a jogi szabályozás és az egységes gyakorlat közötti ellentmondások feloldásához komplex és körültekintő jogászi munka szükséges.

dr. Jalsovszky Pál, dr. Kochanowski Szilvia