A 2020-AS MAGYAR VÁLLALATOK 2030 KONFERENCIÁRA KÉSZÜLVE TÖBBFAJTA ELEMZÉST IS ELKÉSZÍTETTÜNK, MELYEK KÖZÜL TÖBBET IS PUBLIKÁLTUNK KÜLÖNFÉLE FÓRUMOKON. A KONFERENCIA, MELYET RANGOS KÜLFÖLDI RÉSZTVEVŐKKEL TERVEZTÜNK MEGTARTANI, SAJNOS IDÉN A VÍRUSHELYZETRE TEKINTETTEL NEM JÖHETETT LÉTRE. MI NEM ADJUK FEL: JÖVŐRE ÚJRA PRÓBÁLKOZUNK. MINDAMELLETT AZ ELEMZÉSEKKEL NEM ÁLLUNK LE: EBBEN A TANULMÁNYBAN AZT VIZSGÁLJUK, HOGY MILYEN EREDETŰ CÉGEKBŐL ÁLL A LEGNAGYOBB HAZAI ÉS CSEH PRIVÁT CÉGEK LISTÁJA, ÉS VAN-E KÖVETKEZTETÉS, AMI LEVONHATÓ A CSEH ÚTBÓL A MAGYAROK SZÁMÁRA.

Tavaly több elemzést is nyilvánosságra hoztunk a magyar és a hozzánk hasonló országok legnagyobb árbevételű cégeinek összehasonlításával kapcsolatban. Egyrészt a Concorde MB Partners felvásárlási folyóiratában, a Cégértékben a magyar és az ír 500 legnagyobb árbevételű céget vizsgáltuk, melyben az volt a konklúzió, hogy az ír tulajdonú cégek a hazai privát cégekhez képest több területen is előrébb járnak. Ezek a következők voltak: saját technológia létrehozása, illetve saját márka és külföldi disztribúciós hálózatok működtetése. Magyar–lengyel viszonylatban szintén az első 500 legnagyobb árbevételű cég összehasonlítását mutattuk be a Forbes hasábjain. A hazai privát vállalatok itt felsorolt hátrányain felül ebben az összehasonlításban az volt a feltűnő, hogy a lengyeleknél vannak hazai kézben megtartott iparágak (pl.: építőanyag-gyártás, ruházati ipar), melyben az ország a rendszerváltás előtt is élen járt. Később, nyolc ország egyszerre történő összehasonlítását pedig a MGYOSZ havi lapjában, a Magyar Gyáripar oldalain mutattuk be „Merre az előre?” címmel, ahol erős állításként fogalmazódott meg, hogy az első 500 legnagyobb árbevételű cég közül Magyarországon és Csehországban jellemző az, hogy a nagyvállalatok kevesebb, mint fele van csak hazai, azaz privát tulajdonban. Abban a cikkben megfogalmaztuk: míg az erős nemzetközi vállalatok jelenléte természetesen kívánatos a gazdasági fejlődés bizonyos szakaszában, a középjövedelem csapdájából egy ország csak akkor tud kitörni, ha jelentős számban saját kézben tud olyan cégeket tartani, melyek márkázott terméket vagy szolgáltatást nemzetközi piacokon tud értékesíteni, és a magas hozzáadott értéket haza tudja vinni.

Továbblépésként úgy döntöttünk, hogy megvizsgáljuk: ha már a legnagyobb 500 cég között viszonylagosan kevés a privát cég Csehországban és Magyarországon, vajon vannak-e hasonlóságok és különbözőségek az országban működő privát cégek eredettörténetében. Összefoglalva, az alábbi elemzés célja, hogy összehasonlítsa a két ország privát (hazai) tulajdonú cégeit és kialakulásuk óta befutott történetüket, hogy aztán következtetéseket vonjunk le, és lehetséges utakat vázoljunk fel a privát cégek számára. Ehhez beleástuk magunkat a cégek múltjába, eredettörténetüket pedig különböző, saját magunk által felállított dimenziók (eredet, alapító, kiemelkedés motorja, generáció) mentén kategorizáltuk.

A források

A kutatás célja az volt, hogy jelentős mennyiségű privát tulajdonban lévő cégnek nézzünk utána, így a magyar mintában az árbevétel szerinti első 150 privát céget vettük figyelembe, míg a cseh cégek közül 136 céget vizsgáltunk meg, melyből bár 12 tőzsdén jegyzett vállalat, alapvetően hazai tulajdonúnak tekintjük őket. Mindkét megvizsgált lista a 2018-as évre vonatkozik; a magyart a HVG legnagyobb vállalatokat tartalmazó gyűjtése, míg a cseh listát az EMIS adatbázis alapján raktuk össze.

A két lista annyiban hasonló, hogy a cégcsoportok konszolidált adatokkal jelennek meg. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha egy csoportban szereplő vállalat önmagában is elég nagy ahhoz, hogy felkerüljön a listára, akkor szerepel rajta (tehát egyfajta duplikáció jöhet létre).

A vállalkozások leírására használt fogalomrendszer

A kutatás során jól elkülöníthető kategóriákat hoztunk létre annak érdekében, hogy jellemezni tudjuk a vállalatokat, azon belül pedig további jellemzőkkel illettük őket. A meglévő iparági kategóriákon felül a következő négy fő dimenzió szerint soroltuk be őket: eredet, alapító, kiemelkedés motorja és generáció. Először lássuk, mit jelentenek ezek a kategóriák!

Elsőként eredet szerint soroltuk be a cégeket további négy alkategóriába:

  • Privatizált: a rendszerváltáskor az adott ország privatizációs eljárásainak megfelelő privatizáció.
  • Rendszerváltás után nulláról: új cég létrehozása a rendszerváltást követő időszakban.
  • Innovatív: ha olyan iparágban működik, vagy olyan technológiát használ az adott vállalat, amely a rendszerváltáskor és az azt követő pár évben még nem volt elérhető.
  • Kontinuitás: egy vállalat akkor került ebbe az alkategóriába, ha valaki a rendszerváltáskor egy jól kiépített vállalat eszközeihez vagy tulajdonjogához jutott, privatizáció nélkül.
  • Külfölditől vásárolt: külföldi tulajdonban lévő céget vásárol fel, és kezd el működtetni hazai befektető.

Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az alapító alatt az alapításkori tulajdonosokat értjük. Itt alapvetően szakmai és pénzügyi befektető tulajdonost különítettünk el.

A kiemelkedés motorja azt határozza meg, mi a fő vezérlő elve annak, hogy az adott vállalat árbevétel szerint a cégek között az élbolyban helyezkedik el. Ez a kategória írja le legjobban a vállalat tevékenységét. E szerint lehet egy vállalat:

  • Nemzetközi beágyazottságú saját jogon: a működését alapjában meghatározza az, hogy több országban épített ki erős jelenlétet a cég, saját márkával.
  • Lokális hős: belföldi piacra termel, illetve belföldi ügyfelek felé végzi szolgáltatását.
  • Rendszervezérelt: az adott iparágban az állam vagy annak közeli üzleti kapcsolatai miatt nincs verseny, sokszor torzított piaci helyzet alakul ki.
  • Beszállító: amely cégeknek a fő profiljuk valamilyen iparágban a beszállítói tevékenység végzése (a vevők természetesen lehetnek nemzetköziek).

A generáció címke azt deríti fel, hogy az adott cég milyen szakaszban jár: •

  • Első generáció: az adott cégben az alapító-tulajdonos valamilyen formában még mindig jelen van.
  • Átadott családon belül: a vállalatban sikeresen menedzselte a családon belüli átadás folyamatát, és már a következő generációk irányítják a céget.
  • Átadott cégen belül: a céget főként a munkavállalók közül kikerülő személy(ek) viszi(k) tovább.
  • Eladott: a vállalat tulajdonost vált, és eladásra kerül privát, szintén hazai tulajdonos számára.

Összehasonlítás és első benyomások 

Az adatbázisok leíró statisztikái során minden kategória szerint pár fő hasonlóságot, vagy éppen különbséget emelünk ki a listában szereplő arányokat tekintve (azokat százalékos formában bemutatva). Az első kérdés, hogy a két listában milyen arányban szerepelnek vállalatok bizonyos iparágakból. A legfontosabb tanulság, hogy vannak olyan iparágak, melyekben a két országban hasonlóan alacsony a listán szereplő vállalatok aránya, 0–5% közötti (egészségügy, ingatlan, szállítmányozás), vagy éppen hasonlóan magas, 20% körüli (fogyasztási cikkek, ipari gyártás). Meglepő módon a hazai listában arányaiban több szolgáltatás és TMT (technológia, média és telekommunikáció) kategóriákba eső céget találtunk. A legfontosabb eltérést azonban a két ország között az építőipar, illetve az energiaszektor fordított hangsúlya jelenti: míg a magyar listában a magánvállalatok 14%-a folytat építőipari tevékenységet, és 1% tekinthető energiacégnek, addig a cseheknél csupán 6% van jelen az építőiparban, míg 15% rendelkezik energiapiaci jelenléttel.

A vállalatokat eredet alapján nézve a magyar és a cseh cégek között is kevesebb, mint a vállalatok ötödét képviselik a következő három kategóriába sorolt cégek: innovatív, kontinuitás, nemzetközitől vásárolt. Ugyanakkor eltérés mutatkozik a privatizált, illetve a rendszerváltás után nulláról felépített cégek sorsa között: a cseheknél nagyobb arányban vannak jelen privatizált cégek (31%), mint a magyar listában (18%). Mindkét országban a legjelentősebb kategóriát a rend-szerváltás után nulláról felépített vállalatok jelentik. A két ország hazai tulajdonú vállalatai alapító szerint rendszerint szakmai kategóriába estek (magyar – 93%, cseh – 96%), tehát nem találtuk jellemzőnek azt, hogy a két ország területén egy-egy cég alapításától fogva jelen van egy pénzügyi befektető, aki a későbbiekben esetleg ki akar szállni a cégből.

Érdekes módon az arányok sorrendje kiemelkedés motorja szerint nagyjából hasonló a két országban: kiemelkedő lokális hősök és nemzetközi vállalatok, illetve kisebb arányban beszállító és rendszervezérelt cégek. A legtöbb cég lokális hősnek tekinthető (magyar – 43%, cseh – 52%), míg a második helyen a nemzetközi cégek állnak, ahol a cseheknél magasabb a nemzetközi cégek aránya a magyarhoz képest (magyar – 25%, cseh – 32%). A magyar listában arányaiban több beszállító fókuszú vállalatot (magyar – 14%, cseh – 8%), ugyanakkor több rendszervezérelt vállalatot is találtunk (magyar – 18%, cseh – 8%). Ez a kategória megerősíti azt az előzetes feltevésünket, miszerint van közös mintázat abban, hogy a magyar és a cseh listában a legnagyobb árbevételű cégek között kevesebb, mint a fele van privát tulajdonban: a cégek jelentős részének kiemelkedően jól kell pozicionálni magát a belföldi, illetve adott esetben nemzetközi piacaikon ahhoz, hogy ekkora árbevételt tudjanak elérni. A magyar vállalatok között mára már a rendszervezérelt kategória magas jelenléte sem meglepő, kérdés, hogy ez a jövőben merre fog változni.

A legnagyobb eltérést a generáció kategória mutatja. Magyarországon a listában szereplő cégek közül még mindig jelentős hányad van az első generáció kezében (73%), míg ez az arány a cseheknél jóval alacsonyabb (38%). Ezzel ellentétben a cseheknél látszólag nem családon belül öröklődik tovább a cég vezetése elsősorban: a magyar listában 9%, a cseh listában csupán a vállalatok 3%-a tudta családon belül tartani a céget. A cseheknél ennél fogva jelentősebb a cégen belüli átadás és az eladott cégek aránya. Hozzá kell tennünk, hogy ezek valószínűleg sikeresen mentek végbe, hiszen továbbra is a legnagyobb árbevételű cégek között tartják számon őket. Összességében első benyomásra három fontosabb megállapításunk alakult ki: (1) az energia- és az építőipar fordított aránya mellett hasonló az iparágak aránya a két országban, (2) a cseheknél arányaiban több privatizált cég van a listán, ami még továbbra is cseh tulajdonban van, (3) a cseheknél jóval kiegyenlítettebb a generáció kategória, a magyar listában az első generáció aránya közel háromnegyedét teszi ki a cégeknek.

Klaszterek

A pár jelentős eltérés ugyanakkor azt a kérdést is felveti, hogy mi a két országban inkább a „sikeres út”, tehát milyen utat járnak be a vállalatok, mi jellemzi őket, hogy meghatározó szereplők lettek. Ha megnézzük az általunk létrehozott kategóriákat (eredet, alapító, kiemelkedés motorja és generáció) és azok alkategóriáit, több mint 100 féle lehetőség van arra, hogy egy vállalat milyen besorolást kap. Azokat hívjuk a kutatásban klaszternek, akik mind a négy kategória szerint azonos besorolást kapnak. Például egy Innovatív vállalat, amit Szakmai alapító hozott lére, majd a kiemelkedés motorja szerint Nemzetközi alkategóriába került, és még az Első generáció kezében van, ez egyféle besorolás, egy adott „út”, jelen kutatásban egy klaszter. A két lista összevetésével arra voltunk kíváncsiak, hogyha megnézzük a legnagyobb öt klasztert mindkét országban, akkor milyen hasonlóságokat vagy különbségeket találunk. A magyar listában 35, míg a cseheknél 38 darab különböző klaszter különíthető el. Az első öt klaszternél a cégek darabszámában van egyezőség a magyar listánál, ezért az első hat klasztert vesszük figyelembe. Fontos kiemelni, hogy a magyar listában ezek az összes cég 62%-át, míg a cseh esetben 53%-át teszik ki, tehát általánosan azt gondoljuk, hogy ezek szerint a listák bizonyos klaszterek, bejárt utak mentén koncentrálódnak.

Bevált recept

Mindkét listában élen végzett a Rendszerváltás után nulláról indult, Szakmai alapító, Lokális hős és Első generáció klaszter. Tehát mindkét országban továbbra is meghatározók azok a vállalatok, amelyek hazai alapítással lokális térben mozognak. A magyar listában a cégek 24%-a, míg a cseh cégek közül 22%-a került ebbe a klaszterbe.

Ezek között itthon találunk olyan vállalkozást, mint például a gyorsfagyasztott termékeket készítő Agrosprint Zrt. vagy a biztonságtechnikai szolgáltatást kínáló Multi Alarm Zrt., míg a cseheknél két autókereskedőt is ebbe a kategóriába soroltunk (HAVEX, Autocentrum BARTH). Ez ráerősít arra a vélekedésre, hogy lehetett, és valószínűleg továbbra is lehet vállalkozó kedvvel a rendszerváltás után olyan hazai piacokat találni, ahol jelentős árbevételt és eredményes működést lehet elérni hosszú távon.

Válaszút előtt

Ugyanakkor a további klaszterek arra is rámutatnak, hogy a magyar vállalatok valószínűleg válaszút előtt fognak állni a következő időszakban. Bár az első generáció dominanciája abból is fakadhat, hogy ezek lehetnek újonnan létrehozott, majd gyorsan felfutott vállalatok is, érdemes szem előtt tartani, hogy az első klaszter után (TOP1) a cseheknél a top klaszterek közötti cégek többsége már eladásra került, vagy cégen belül került átörökítésre.

Ezáltal úgy tűnik, hogy a csehek már egy lépéssel előrébb tartanak: a tanulság az, hogy a magyar privát tulajdonú cégeknek annak érdekében, hogy a későbbiekben is a legnagyobb árbevételű cégek között maradjanak, aktívan kell gondolkodniuk arról, hogyan fogják működésüket a jövőben is fenntartani. Erre jó példa lehet a magyar klaszterekből az innovatív, szakmai, nemzetközi, első generáció csoport, ahol több egészségügyi szektorban is érdekelt vállalat van (pl.: 3DHistech Fejlesztő Kft., Medicontur Orvostechnikai Kft.).

Úttörők

Érdemes megemlékezni azokról is, akik nem a számosság alapján kiemelt klaszterek valamelyikében szerepelnek, ugyanakkor a vállalatok 20-20%-át adják mindkét listában. A magyar listában 32, a csehben 29 olyan vállalat van, amik egy vagy két vállalatot számláló klaszterbe kerültek. Például kevés olyan vállalkozás akadt, amit Innovatívnak tekintettünk, és kifejezetten Lokális hősként viselkedett, de még az Első generáció irányítja.

A magyar példák közül az i-Cell Mobilsoft Zrt. emelkedett fel ily módon (tevékenység: áruforgalom-ellenőrző rendszerek, mobilfizetési platform), míg a cseheknél érdekes példa a Seznam.cz oldal. A mögötte álló cég a cseh nyelvre fejlesztett keresőoldallal lett híres a kilencvenes évek második felében, és kibővített szolgáltatásaival mind a mai napig az élen található a cseh vállalatok között.

Konklúzió, tanulságok

Az alábbi kutatásunk több szempontból is releváns dolgokat talált a magyar és a cseh privát tulajdonban lévő vállalatok összehasonlításának bemutatásával. A hasonló iparági jelenlétet az energia és az építőipar fordított jelenléte teszi színessé, valamint azt is kiemeltük, hogy a cseheknél több privatizált vállalat működik továbbra is cseh tulajdonban. Ami a klasztereket illeti, a tanulságunk az, hogy a létrehozott kategóriák egy jó keretet adnak arra, ahogyan a cégekről lehet gondolkodni, és a két ország közötti hasonlóságokat is megmutatta. Fontos kiemelnünk, hogy a korábbi tapasztalatainkkal összhangban az látszik, hogy a magyar hazai tulajdonban lévő vállalkozások közül kiemelkedő arányt képeznek azok, amelyeket az első generáció vezet, és ez alól az árbevétel szerinti legnagyobb cégek sem képeznek kivételt. Ebben úgy tűnik, a csehek már egy lépéssel előttünk járnak, a kérdés, hogyan sikerül a következő években vagy akár évtizedben átörökíteni ezeknek a vállalkozásoknak a működését úgy, hogy legalább a jelenlegi hazai tulajdonban lévő erős cégek aránya fennmaradjon.

Köszönetnyilvánítás: a kutatás során a magyar privát cégek esetében korábbi Concorde MB Partners-es tapasztalatokra, míg a cseh cégeket az EMIS céginformációs adatbázis, illetve különböző, ingyenesen hozzáférhető cseh céginformációs oldalak, adatbázisok, valamint az Oriens szakértői segítségével kategorizáltuk, nekik ezúton is köszönjük a közreműködést.

Az elemzés a Bankárképző Mentorprogramja keretében jött létre; nekik is köszönjük az értékes segítséget.