AZ ELSŐ BARÁTKOZÁSTÓL A KÖZÖS VÁLLALAT ALAPÍTÁSÁIG KÉT ÉV IS ELTELT. MAI FEJJEL, NEM KELLETT VOLNA EGY M&A SZAKÉRTŐT BEVONNI?

Gábor: Két év azért nem volt, de töltöttünk vele másfél évet, az biztos. De ez egy nagyon harmonikus időszak volt; a feleknek voltak átgondolnivalóik, ezen egy tanácsadó nem segített volna. Jogászok és adótanácsadók egyébként mindkét oldalon részt vettek, tehát nem maradtunk teljesen iránymutatás nélkül. Megjegyzem, a német IMAP-os kollégáink cégébe egy nagyobb bankcsoport beszállt, az ő esetükben is csak a vevőnek volt tranzakciós tanácsadója – és az a bank nem is nagyon tapasztalt a tranzakciók terén.

Kálmán: A mi üzletünk magasan képzett, motivált szakemberek együttműködéséről szól. Így talán a legfontosabb feladatunk az volt, hogy meggyőződjünk arról, hogy emberileg és szakmailag sikeresen együtt tudunk-e dolgozni. Ehhez pedig ki kell építeni a kölcsönös bizalmat, sokat kell beszélgetni – lehetett volna sietni, de nem volt sem érdemes, sem szükséges.

Ha egy tanácsadó cég a „pénztáregyenlege” és egy marék szotyi összegét éri, akkor ugye nem az értékelésen rágódtatok?

Gábor: Szerencsére mindig is egy közös vállalat létrehozásában megtestesülő összeolvadásról volt szó, ráadásul a felek a beszélgetés legelején megállapodtak, hogy a két cég méretét nagyjából hasonlónak gondolják. Ez a kérdés a legelején tisztázásra került, és többet elő sem lett véve.

Kálmán: A két cég az összeolvadás előtt körülbelül ugyanakkora csapatokkal produkált összevethető pénzügyi teljesítményt, így ahogy megszületett a komoly együttműködési szándék, az 50-50% tulajdonképpen adottság volt. A pénztárat a biztonság kedvéért hazavittük.

Versenytársak között visszatérő kényes téma a bizalmas információk megosztása, ezt hogyan kezeltétek?

Kálmán: Könnyen, ilyet nem osztottunk meg egymással. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a közös cég sikere szempontjából múltbeli, illetve folyamatban levő ügyletek részletei nem voltak érdekesek.

Gábor: Egymás aktív ügyfeleinek listáját például csak a tranzakció zárását követően ismertük meg. Az ezekből érkező bevételeket egyébként egy átmeneti időszak alatt kifinomult képlet szerint még megosztottuk a CMBP és elődei között, vagyis az 50-50%-os tulajdont a jövőbeni kilátásokra alapoztuk.

A kettős ügyvezetés együttes aláírással párosult. Nehezen jött meg a bizalom?

Kálmán: A bizalom már elengedhetetlen feltétele volt a beszélgetések elkezdésének is, majd még inkább a végső elköteleződésnek, az összeolvadás megvalósításának. Évek, évtizedek óta sikeresen működő üzleti modelleken változtattunk, ezzel az adott időpontban természetesen a várt előnyök érdekében kockázatokat is vállaltunk.

Gábor: Ez inkább praktikus kérdés volt. Így könnyen és gyorsan megismertük egymás működését. Egyébként ezt a gyakorlatot viszonylag gyorsan megszüntettük.

…de az egymás üzletrészeinek forgalomképességét csak korlátoztátok?

Kálmán: Természetesen át kellett gondolnunk a közös működés szükségszerű, lehetséges és valószínűtlen forgatókönyveit egyaránt, erről kötöttünk is szindikátusi szerződést. Azt azóta talán egyszer sem vettük elő, de az elővásárlási jogot minden bizonnyal a Ptk.-n túlmenően is szabályoztuk.

Gábor: Igen, tulajdonképpen a leghosszabban pont arról beszéltünk, hogy adott esetekben milyen következményekkel jár, ha valaki egy ponton ki akar szállni a partnerek közül. Mivel üzleti modellünk az együttműködésen alapul, illetve márkanevünk az anyavállalatok nevét tükrözi, az elővásárlási jog önmagában nem oldotta volna meg egy esetleges szétválás kérdéseit.

A felületes szemlélődő kevés hasonló személyiség-jegyet fedezhet fel rajtatok. Voltak tányérdobálások?

Gábor: Azt gondolom, hogy a lehetőségekhez képest a legharmonikusabb „házasságban” működünk. Alig tudok visszaemlékezni az utóbbi öt évből, amikor hangosabban érveltünk volna. Tányérdobálás aztán végképp nem volt.

Kálmán: Szerintem több dologban hasonlítunk, mint különbözünk, közös értékre építve tudunk sikeresen és jó hangulatban együttműködni. A különbségek színesítik az életet, az eltérő gondolkodás pedig az üzleti fejlődésnek is fontos motorja.

Ha az integráció sikerességét a fuzionáló csapatok elégedettségén mérnénk, hogyan értékelnétek, hogy öt év után alig maradt, akit erről kérdezhettek?

Kálmán: Ha arra gondolsz, hogy az alapító tizenegy főből négyen vagyunk még, ez a mi szakmánkban előfordul. A távozások adódtak akár egyedi élethelyzetekből is, például ketten költöztek külföldre, de leginkább abból, hogy nálunk jelentős tapasztalatokat szerzett kollégák más területen is ki szerették volna próbálni magukat.

Gábor: Arra vagyunk különösen büszkék, hogy a legtöbben, akik elhagytak minket, ügyfélnél kaptak komoly állást, vagy magas presztízsű MBA-programba kezdtek, illetve az itt tanultakra építve külső finanszírozás bevonásával saját vállalkozásba kezdtek. Versenytársnál egy volt kollégánk dolgozik.

Ha visszanéztek az akkori jövőképre, öt éve mi volt a legnaivabb elképzelésetek?

Gábor: Azt például reméltem, hogy a hazai tőkepiac gyorsabban magára talál a pénzügyi válság okozta sokk után. Mostanság gyakrabban történik érdekesség a Budapesti Értéktőzsdén, de ez kicsit lassan fejlődött ki.

Kálmán: Naivsághoz talán már öreg vagyok, de akkor sem tudok sok mindent kiemelni, ha úgy értem a kérdést, hogy mi nem jött be az eredeti elképzelésekből. Az elmúlt öt év alatt a nemzetközi és annak megfelelően a hazai gazdaságpolitika, pénz- és tőkepiac eseményeit figyelve folyamatosan úgy érzem magam, mint a viccbéli szenior földműves szakember – azt hiszem, hogy nem vagyok egyedül.

Volt-e olyan, ami maradéktalanul bejött?

Kálmán: Ami az együttműködés eredményeit illeti, lényegében minden bejött, aminek persze az egyik titka az, hogy nem terveztük túl a részleteket. Pénzügyileg elértük volna az optimista üzleti tervünket is, ha készítettünk volna ilyet formálisan.

Gábor: Az összeolvadt márkanév bevezetése mindenképpen sikeresnek mondható. Egy brand legyen lényegre törő, kifejező, megjegyezhető.

Próbálkoztatok ilyen névvel is?

Gábor: Nálunk ez nem volt szempont, mi végeredményben nem B2C brand vagyunk. Ugyanakkor kiemelten fontosnak tartottuk, hogy a praktikusság mellett a múlt folytatása is megjelenjen.

Kálmán: Concorde MB Partners, IMAP – a lényeg benne van, mi már megjegyeztük, hol itt a kérdés?

Mit adtak nekünk a szakmai tulajok?

Gábor: Brandet, kapcsolatrendszert és konkrét tranzakciókat. Tőkepiaci tranzakciókban továbbra is mi vagyunk a Concorde Csoport corporate finance szolgáltatásokat nyújtó tagja; az Orienst meg időnként támogatjuk tranzakcióikban. De fontos, hogy alapvetően mindenki csinálja, amire alapult; a Concorde brókercég és privát banki szolgáltató, az Oriens tőkebefektető, mi pedig tranzakciós tanácsadók vagyunk.

Kálmán: A márkák ismertsége fontos számunkra, gyakran egy potenciális ügyféllel elkezdett beszélgetés közben derül csak ki, hogy a kezdeti bizalmat valamelyik tulajdonosunkkal meglevő jó kapcsolata alapozta meg.

Gábor: Most, hogy jobban belegondolok, van még a kedvezményes Economist előfizetés…

Kálmán: …meg a csoportos uszodabérlet.

Milyennek látjátok öt év múlva a tipikus CMBP-ügyfelet?

Gábor: A küldetésünk az, hogy a hazai közép- és nagyvállalkozók és vállalatok európai szintű sikerének megkerülhetetlen támaszai legyünk. Hát ilyennek, sikeresnek.

Kálmán: A tipikus ügyfél csak egy idea, ténylegesen minden ügyfél különböző. Úri szabók vagyunk, nem az a kérdés, hogy éppen öltönyt vagy frakkot készítünk, hanem mondjuk milyen színű bélés, hogy megy legjobban az ügyfél szeméhez.

Lesz-e rajtunk nadrág, ha a cégvásárlásokat is hajtó olcsó források elapadnak?

Gábor: Mi úgy látjuk, hogy a cégvásárlások hajtóereje a cégeladás, azaz a generációváltozás szükségessége. Ez pedig nem az olcsó források jelenlététől függ, hanem a vásárlási kedvtől. Reméljük, ez a következő években nem változik.

Kálmán: Hogy az előző kérdésnél megkezdett hasonlatot folytassam, ha úri szabók vagyunk, mindenképpen gondoskodunk a saját nadrágunkról. Ha az olcsó források egyébként egyszer elapadnak, a hazai és nemzetközi kamatszintek számottevő növekedésnek indulnának, az a cégfelvásárlási ügyletek finanszírozásán messze túlmutató gazdasági hatásokkal fog járni – nem a nadrág lesz a kérdés, hanem a bukósisak.