Az eladási folyamat első szakaszában az értékelés jellemzően szorzószámos módszerrel történik, melynek során a cég értékét egy nyereségmutató (angol mozaikszóval az EBITDA: earnings before interest, taxes, depreciation and amortisation, ami nem más, mint az üzemi eredmény és az értékcsökkenési leírás összege) és egy iparág specifikus mutatószám szorzataként kapjuk meg.
A cégfelvásárlások gyakorlatában az ajánlattevők általában hitel- és készpénzmentes (debt-free cash-free ? DFCF) árra tesznek ajánlatot. E mögött a piaci gyakorlat mögött annak felismerése áll, hogy a céltársaságok értékelésekor az ajánlattevők a tiszta cégértéket veszik alapul és figyelmen kívül hagyják, hogy a céltársaság milyen módon finanszírozza működését. Az ajánlattételi fázisban alkalmazott különböző értékelési módszerek és az ajánlati ár DFCF alapú megközelítést alkalmaznak.
A vállalkozások működése során az immateriális eszközök szerepe jelentősen megnőtt az elmúlt években. Számviteli szempontból (Sztv 25. § Immateriális javak) az alábbi – egy éven túl használt – tételeket tekintjük immateriális eszközöknek:
Bár a múlt hónapban a tranzakciók számában több, mint 15 százalékos növekedés volt megfigyelhető januárhoz képest, jellemzően kisebb értékű ügyletek zárultak le sikeresen a régióban. míg az elmúlt időszakban havonta átlagosan 2-3 nagy regionális, több országot érintő tranzakciót hajtottak végre, idén februárban egy sem került aláírásra. A nemzetközi befektetők legfőképpen Nyugat-Európából jöttek, de ők is csak közepes méretű cégeket vásároltak, a legnagyobb ügylet értéke sem haladta meg a 100 millió eurót. Ha ez a tendencia továbbra is fennmarad, az jó hírt jelenthet a nyugati befektetőre vágyó hazai középvállalatok tulajdonosai számára.
A glanbia PLC a világ egyik vezető élelmiszer adalékanyag, táplálékkiegészítő és tejtermék gyártó csoportja körülbelül 25 millió euróért, 100 százalékos részesedést vásárolt a Nutramino NV-ben, Dánia és a skandináv régió legerősebb márkájával rendelkező táplálékkiegészítő gyártójában és online kereskedőjében.
Szinte minden tulajdonos tudni véli, hogy mennyit ér a cége. Ezek az értékek rendszerint valamilyen múltbéli információn alapulnak. Van, aki abból indul ki, hogy mennyi pénzt tett már a társaságba, mások abból, hogy állítólag mennyiért ment el egy konkurens vállalat, megint mások pedig egyszerűen olvasták valahol, hogy az ilyen cégek ennyit érnek. Rendszerint az ilyen meggyőződések mögött van ráció ? de csak a legritkább esetben azonosak a cég valódi tulajdonosi értékével
Lakatos Pétert – Magyarország legnagyobb magántulajdonban lévő ipari vállalatcsoportjának – a Videoton Holdingnak vezérigazgatóját kérdeztük az általuk használt értékelési módszerekről és szokásokról.