Cégérték – 2014. március

Szinte minden tulajdonos tudni véli, hogy mennyit ér a cége. Ezek az értékek rendszerint valamilyen múltbéli információn alapulnak. Van, aki abból indul ki, hogy mennyi pénzt tett már a társaságba, mások abból, hogy állítólag mennyiért ment el egy konkurens vállalat, megint mások pedig egyszerűen olvasták valahol, hogy az ilyen cégek ennyit érnek. Rendszerint az ilyen meggyőződések mögött van ráció ? de csak a legritkább esetben azonosak a cég valódi tulajdonosi értékével

Tovább olvasom

Az eladási folyamat első szakaszában az értékelés jellemzően szorzószámos módszerrel történik, melynek során a cég értékét egy nyereségmutató (angol mozaikszóval az EBITDA: earnings before interest, taxes, depreciation and amortisation, ami nem más, mint az üzemi eredmény és az értékcsökkenési leírás összege) és egy iparág specifikus mutatószám szorzataként kapjuk meg.

Tovább olvasom

A cégfelvásárlások gyakorlatában az ajánlattevők általában hitel- és készpénzmentes (debt-free cash-free ? DFCF) árra tesznek ajánlatot. E mögött a piaci gyakorlat mögött annak felismerése áll, hogy a céltársaságok értékelésekor az ajánlattevők a tiszta cégértéket veszik alapul és figyelmen kívül hagyják, hogy a céltársaság milyen módon finanszírozza működését. Az ajánlattételi fázisban alkalmazott különböző értékelési módszerek és az ajánlati ár DFCF alapú megközelítést alkalmaznak.

Tovább olvasom

A vállalkozások működése során az immateriális eszközök szerepe jelentősen megnőtt az elmúlt években. Számviteli szempontból (Sztv 25. § Immateriális javak) az alábbi – egy éven túl használt – tételeket tekintjük immateriális eszközöknek:

Tovább olvasom