KÉTSÉGTELENÜL A MAGYAR GAZDASÁG EGYIK LEGNAGYOBB KIHÍVÁSA A HAZAI CÉGEK GENERÁCIÓVÁLTÁSA. A RENDSZER-VÁLTÁST KÖVETŐEN VÁLLALKOZÁSBA KEZDŐ GENERÁCIÓ TAGJAI AZ ELMÚLT ÉVEKBEN TÖMEGESEN ÉRTÉK EL A NYUGDÍJKORHATÁRT. A CMBP BECSLÉSE ALAPJÁN KÖRÜLBELÜL 2000 KÖZEPES ÉS NAGYVÁLLALAT MŰKÖDIK, AMELYNEK DEFINÍCIÓJA 300 MILLIÓ FORINT VAGY ANNÁL NAGYOBB EBITDA, AMELY AZ ÜZLETI EREDMÉNY ÉS AZ AMORTIZÁCIÓ ÖSSZEGE. EZEN VÁLLALATOK FELE VAN MAGÁNTULAJDONBAN, KÖRÜLBELÜL 45 SZÁZALÉKA CÉGES TULAJDONBAN, 3 SZÁZALÉKA ÁLLAMI KÉZBEN, MÍG EGY SZÁZALÉKA TŐZSDÉN. A KÖRÜLBELÜL 1000 DARAB HAZAI MAGÁNTULAJDONBAN LÉVŐ KÖZEPES ÉS NAGYVÁLLALAT TULAJDONOSAINAK ÁTLAGOS ÉLETKORA 2018-BAN 65 ÉV VOLT.
A problémát súlyosbítja, hogy az idősödő vezetők jelentős része nem készült tudatosan a generáció-váltásra, sőt, a közép-és nagyvállalati szektor cégeinek túlnyomó többségében a cégtulajdonos egyben alapító és ügyvezető is, illetve sok esetben az összes menedzsmentfunkciót vagy azok jelentős részét ezen személy tölti be. Ez komoly problémát jelent a generációváltás, illetve a vállalat értékesítése során is.
Az átörökítést nehezítik a keresleti oldalon felmerülő problémák is: a 2008-as gazdasági válságot követően a külföldi vevők érdeklődése alábbhagyott. Sajnos a hazai vevők sem aktívak a magyar tranzakciós piacon: számottevő tőkével rendelkező, mobilizálható menedzsment, illetve a tulajdonostól függetlenül is működő menedzsmentrendszerek hiányában „management buy-out”-ok – azaz menedzsment általi tulajdonrész-vásárlások – elvétve fordulnak elő. A versenytársak bizalmatlanságból, illetve az őket ugyancsak érintő generációváltás hatására nem vásárolnak cégeket. Mindezek mellett problémát jelent az is, hogy nincs megfelelő tudásbázis az integrációs problémák megoldására. A Concorde MB Partners becslése szerint a következő öt évben minimum 200-300 hazai középvállalatot érintő tranzakciónak kellene megtörténnie, az azonban nem feltétlenül látszik, hogy honnan lesz erre befektető. A CMBP által promotált MBI-befektetés, mely során képzett, középkorú menedzserek vásárolnak cégeket, lehet az egyik megoldás.
A generációváltás kérdésköréhez az érintett cégek elemzésével akartunk hozzájárulni. Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a hazai cégek nyilvános pénzügyi beszámolóinak adatai alapján milyen vállalati jellemzőket befolyásol szignifikánsan a tulajdonos-menedzser életkora. Az elemzésünkbe bevont vállalati jellemzők magukba foglalják a növekedési rátát, a növekedés volatilitását, a profitabilitást, a tőkeáttételt, illetve a likviditási rátát. A tulajdonosok korosodásával a kimutatott hatások egy része nyilvánvalóan már bekövetkezett, így eredményeink a végbement folyamatok retrospektív elemzéseként is értelmezhetők, azonban mivel a probléma továbbra is fennáll, elemzésünk egyfajta előrejelzésként is szolgálhat, eredményeink általánosíthatók.
Felhasznált adatok és hipotéziseink
A vizsgálatunk során a rendelkezésünkre álló nyersmérleg és eredménykimutatás adatokból vállalati panel adatbázist építettünk, amelyen regressziós elemzést végeztünk. Az adatbázisban azok a magyar magánszemély tulajdonában lévő vállalatok szerepeltek, amelyek 2013 és 2017 között adtak le pénzügyi beszámolót, valamint az általunk használt közép-és nagyvállalati definíció alapján a 2017-es évben EBITDÁ-juk – azaz az üzemi eredmény és az adott évi amortizáció összege – minimum 300 millió forint volt. A nem magánszemély tulajdonában lévő, illetve magánszemély és vállalati tulajdonossal együttesen rendelkező cégek esetében nem jutottunk volna információhoz a tulajdonos életkorát illetően, így ezen vállalatokat kiszűrtük a mintából. Több magánszemély tulajdonos esetében a többségi tulajdonos életkorát vettük figyelembe. A szűrt mintánkban 750 hazai vállalat mérleg- és eredménykimutatása szerepelt. A statisztikában a regressziószámítás vagy regresszióanalízis során két vagy több változó között fennálló kapcsolatot modelleztünk. Kutatásunkban a fő magyarázó változó a tulajdonos-menedzser életkora volt, kontrollváltozóként a vállalat korát, az iparágat, a székhelyet, a cégformát, a létszámot és a kiinduló árbevételt vettük figyelembe. Korábbi nemzetközi kutatásokra alapozva az alábbi öt hipotézist fogalmaztuk meg:
- Az idősebb tulajdonos-menedzserek vállalatainak árbevétele lassabb növekedést mutat, mint a fiatalabb tulajdonosoké.
- Az idősebb tulajdonos-menedzserek vállalatainak az árbevétele kevésbé volatilis, mint a fiatalabbaké.
- Az idősebb tulajdonos-menedzserek vállalatainak eredményessége – ROE- és ROA-mutatója – gyengébb, mint a fiatalabb cégtulajdonosok vállalatainak eredményessége.
- Az idősebb tulajdonos-menedzserek vállalatainak tőkeáttétele – D/E-rátája – kisebb, mint a fiatalabb tulajdonosoké.
- Az idősebb tulajdonos-menedzserek vállalatainak likviditási rátája – azaz a forgóeszközök és rövid lejáratú kötelezettségek különbsége – magasabb.
Az első, a második, a negyedik és ötödik hipotézisünket arra alapoztuk, hogy az életkor előrehaladtával a vállalatvezetők kockázatvállalási hajlandósága csökken. A jelenség lehetséges magyarázatai, hogy az idősebb vállalatvezetők nem akarják kockáztatni meglévő reputációjukat, fiatalabb társaiknál kevésbé érzik a nyomást, hogy bizonyítsanak, illetve stabilitást keresnek. Harmadik hipotézisünket arra alapoztuk, hogy az életkornak hatása van a kognitív és döntéshozatali képességekre, amely megjelenik a vállalati teljesítményben is.
A kutatás eredménye
Regressziós elemzésünk során az alábbi négy hipotézist sikerült bizonyítanunk statisztikailag: (1-2) a tulajdonosi életkor előrehaladtával csökken a vállalat árbevételének növekedése és az árbevétel volatilitása; (3) a tulajdonosi életkor előrehaladtával romlik a vállalat eredményessége, (5) a tulajdonosi életkor előrehaladtával javul a vállalat likviditási rátája. A tulajdonosi életkor és a tőkeáttétel kapcsolatára vonatkozó hipotézisünket (4) azonban statisztikailag sem sikerült igazolnunk.
Fontos azonban kiemelni, hogy bár statisztikai kapcsolatot sikerült felfedeznünk, közgazdaságtani szempontból is releváns összefüggést legnagyobb mértékben a növekedésre vonatkozó hipotézisünk esetében azonosítottunk: A tulajdonos egy éves öregedésével minden más tényező (kontrollváltozó) változatlansága mellett 0,58 százalékkal kisebb növekedést figyelhető meg. Ez tíz éves időtávon 5,8 százalékos növekedés-csökkenést jelent.
Mindez figyelmeztetésként kell, hogy szolgáljon a hazai vállalatvezetők és gazdasági döntéshozók számára is: a magyar közép-és nagyvállalati szektor tulajdonosaink öregedése jelentős hatással van ezen vállalati kör növekedésére, így a teljes gazdaság teljesítményére.
