Az vállalatfelvásárlási ügyeletek finanszírozhatósága szempontjából alapvető jelentőségű kérdés, hogy a céltársaság vagyontárgyai bevonhatóak-e a (tipikusan külső, bank vagy befektető által biztosított) finanszírozás biztosítéki fedezetébe.


A második társasági jogi irányelv (az Európai Tanács 77/91/EGK irányelve) tőkevédelemre vonatkozó rendelkezéseivel összhangban a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a „Gt.”) szerint „a részvénytársaság nem nyújthat kölcsönt, nem adhat biztosítékot, továbbá pénzügyi kötelezettségeit azok esedékessé válását megelőzően nem teljesítheti, ha annak célja az általa kibocsátott részvények harmadik személy részéről történő megszerzésének az elősegítése”.

A fenti tilalom megszegése súlyos jogi következménnyel jár – az ilyen jogügyletek (azaz a tilalomba ütköző megállapodások, mint például a céltársaság által nyújtott kezesség vagy a tulajdonában lévő vagyontárgyakon alapított zálogjog és egyéb terhek) semmisek.

Tekintettel arra, hogy a tilalom helyes értelmezését elősegítő magyar bírósági határozat ez ideáig nem született, illetve a Gt. indokolása sem adott e vonatkozásban egyértelmű iránymutatásokat, az alábbiakban összefoglaljuk a tiltott pénzügyi segítségnyújtás elkerülését célzó megoldások gyakorlatban alkalmazható eseteit, valamint a szabályoknak a közeljövőben várható módosulási irányait.

Bár viszonylag ritkán alkalmazott lehetőség, az egyik legbiztosabb megoldás a céltársaság társasági formájának átalakítása részvénytársaságból korlátolt felelősségű társaságba. A megoldás azért jó, mert a tilalom csak részvénytársaságokra vonatkozik, más társasági formákra nem, tehát például a korlátolt felelősségű társaságok üzletrészének megszerzéséhez a céltársaság a tilalom megszegése nélkül nyújthat pénzügyi segítséget.

A másik, gyakrabban alkalmazott megoldás az, hogy a céltársaság csak a részvényeinek az akvizíciós társaság általi megszerzését követően ad biztosítékot. Nem gondoljuk, hogy az akvizíció lezárulása utáni bármilyen biztosítéknyújtás a céltársaság részéről önmagában elfogadható lenne, ha a céltársaság oldalán azt jogos gazdasági érdekek nem támasztják alá, bár vitatható annak a konkrét tilalomba ütközése, különösen, ha mind a biztosítéknyújtás, mind az ebben történt megállapodás valóban az akvizíció lebonyolítása után következik be. Az a megoldás, amely szerint a céltársaság és az akvizíciós társaság az akvizíciót követően bizonyos idővel egyesülnek és a céltársaság vagyontárgyai csak ezt követően kerülnek az akvizíciófinanszírozás biztosítéki fedezetébe (ezt megelőzően csak a céltársaság részvényei és az akvizíciós társaság, illetve tulajdonosai adnak biztosítékot, és vállalnak ezzel összefüggő, valamint az egyesülésre és az azt követő biztosítékadásra vonatkozó kötelezettségeket) általában elfogadott módja a tiltott pénzügyi segítségnyújtás elkerülésének a magyarországi (és ismereteink szerint a legtöbb Európai Uniós ország) gyakorlatban.

Véleményünk szerint azonban az ilyen esetekben is szükséges, hogy az egyesülésnek valódi gazdasági indoka(i) legyen(ek), nem önmagában a pénzügyi segítségnyújtás tilalmára vonatkozó szabályok „kezelése”), valamint álláspontunk szerint külön vizsgálat tárgyát kell, hogy képezze a biztosítéknyújtás hatása a társaság saját tőkéjére.

Ebbe az irányba mutat a második társaság jogi irányelv tavalyelőtt elfogadott módosítása (az Európai Parlament és a Tanács 2006/68/EK irányelve) is.

A módosító irányelv kiindulópontja az volt, hogy a nemzetközi szakirodalom is eltúlzottnak tartotta az abszolút jellegű tiltást, és már a módosító irányelv indokolása is előírja, hogy lehetővé kell tenni a tagállamok számára annak engedélyezését, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságok pénzügyi segítséget nyújtsanak részvényeik harmadik személyek általi megszerzése céljából, a társaság felosztható eredményének és tartalékainak mértékéig.

Bár jelenleg még nem áll rendelkezésre a magyar-országi implementáló szabály tervezete, a módosító irányelvből az alábbi főbb szabályok olvashatóak ki:

1.  A pénzügyi segítségnyújtás tilalmára vonatkozó rendelkezések csak a nyilvánosan működő részvénytársaságokra vonatkoznak majd. Ez rendkívül jelentős könnyítést hozna a gyakorlatban.
2.  Ha a tagállamok lehetővé teszik egy társaság számára, hogy kölcsönt vagy biztosítékot nyújtson azzal a céllal, hogy részvényeit egy harmadik személy megszerezze, akkor az ilyen ügyleteknek az alábbi feltételeket kell kielégíteni:

  • az ügyletnek a társaság érdekében és valós piaci feltételek mellett kell megvalósulnia,
  • az ügyletet az igazgatóságnak a közgyűlés elé kell terjesztenie előzetes jóváhagyásra, és
  • a harmadik személynek adott támogatás nem eredményezheti a céltársaság nettó eszközeinek az irányelvben meghatározott mérték alá való csökkenését.

Tehát várhatóan az abszolút tilalom átadja a helyét egy feltételekkel rendelkező, relatíve megengedő szabálynak, amely feltételek – elsősorban a tőke- és hitelezővédelmi szempontok alapján – a pénzügyi segítséget nyújtó nyilvános részvénytársaság fizetőképességével és a segítségnyújtásért kapott ellenérték megfelelőségével lesznek összefüggésben. Tekintettel arra, hogy, a módosító irányelv értelmében a tagállamoknak 2008. április 15-ig kell hatályba léptetni azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tagállamok a módosító irányelv szerint módosított második társasági jogi irányelvnek megfeleljenek, kíváncsian várjuk a magyarországi implementálást célzó szabályokat.

dr. Simon Tamás, ügyvéd, Siegler Ügyvédi Iroda
Weil, Gotshal & Manges