A titokvédelem kérdései a nyilvánosság számára gyakran a személyes adatok védelméhez fűződő jogokkal kapcsolatban, emberi jogi problémaként jelennek meg. a titokvédelem megfelelő garanciákkal védett kezelése ugyanakkor összetett kérdés a felvásárlási tranzakciókban is.


E kérdések első sorban az átvilágítási szakaszban merülnek fel. Ilyenkor a felek egyoldalúan vagy kölcsönösen részletes adatokat és iratokat adnak át az átvilágító félnek és szakértőinek a társaság működésével kapcsolatban. Ebben a fázisában azonban korántsem biztos a tranzakció sikeres zárása, sőt gyakori, hogy éppen az átadott információk alapján dönt úgy az egyik fél, hogy megszakítja a tárgyalásokat. Az adatátadás tipikusan a céltársaság legféltettebb üzleti információit, valamint olyan harmadik személyeket érint, akik a tervezett tranzakcióról nem tudhatnak, így hozzájárulásuk az adatátadáshoz nem beszerezhető. A bizalmas adatok e mellett jó kifogást adnak ahhoz, hogy a céltársaság az adatvédelemre hivatkozva korlátozza az átadott anyagok mennyiségét vagy tartalmát.

Milyen bizalmas adatokat érinthet a tranzakció?

A tranzakcióval érintett adatok köre valamennyi jogilag védett bizalmas adatra kiterjedhet attól függően, hogy a céltársaság milyen iparágban tevékenykedik. Minden ügyletben felmerül azonban az üzleti titkok és a személyes adatok érintettsége. Értékesítési szempontból (pl. biztosítási ügynökök esetében) ügyféladatok, a bankok, biztosítók esetében banktitkok, biztosítási titkok érintettsége merülhet fel.

Munkavállalók személyes adatai

A tranzakciókban minden esetben fontos szempont a társaság munkajogi átvilágítása. Ennek keretében a vevőjelöltek elvileg megismerhetik a munkavállalók személyes adatait, a munkabérükre, jövedelmi viszonyaikra vonatkozó adatokat.

Üzleti titkok

A titokvédelem és a megfelelő adatkezelés az üzleti titok esetében válik kiemelten fontossá. Az üzleti szempontból titkos adatok köre alapvetően kétféle lehet. Egyes speciális adatokat törvény minősít üzleti titoknak (banktitok, biztosítási titok). Egyéb esetekben szerződés vagy egyéb rendelkezés folytán minősül egy adat üzleti titoknak.

Ha az üzleti titok csak a céltársaságot érinti és az eladó a céltársaság 100 százalékos tulajdonosa, akkor az eladó saját hatáskörében dönthet úgy, hogy ezen adatokat átadja. Nem egyértelmű a helyzet, ha a céltársaságnak több tulajdonosa van. Egyrészt több tulajdonos esetén a céltársaság menedzsmentje nem utasítható az adatátadásra, Másrészt – ha a céltársaság másik tulajdonosa nem akarja eladni részesedését, esetleg ellenérdekelt az ügylet létrejöttében – az adatátadás sértheti a céltársaság többi részvényesének érdekeit.

A legjelentősebb probléma azonban az, ha a céltársaság üzleti szerződései tartalmaznak a céltársasággal szerződött félre vonatkozó üzleti titkokat, esetleg maga a szerződés külön kikötésben (confidentiality clause) minősíti üzleti titoknak a szerződés tartalmát. Ilyenkor az átvilágításban történő adatátadással a céltársaság szerződésszegést követhet el.

Üzleti szempontból az adatátadás persze elsődlegesen az eladó, illetve a cégtársaság kockázata jelentős. A potenciális vevő szakmai befektető esetében gyakran az adott piacon működő versenytárs. Ha a tranzakció nem jön létre, az átadott információk a versenytárs piaci esélyeit jelentősen megnövelhetik. Vannak olyan vélemények, amelyek az üzleti kockázat mellett az ilyen adatátadást versenyjogi szempontból is kifogásolhatónak tartják.

A védelem eszközei, titoktartási megállapodás, több fázisú átvilágítás

Személyes adatok esetén megoldást jelenthet, ha a munkavállalókra csak az adott személy beazonosítására alkalmatlan, un. anonimizált iratokat, illetve összesített adatokat adnak át. Nehezen adható át azonban anonimizált a céltársaság vezetőire vonatkozó adatok, hiszen a társaság vezérigazgatójának, vagy pénzügyi igazgatójának adatai valójában nem anonimizálhatók, az ilyen személyekre nem lehet általános jellegű adatokat adni. Mivel a magyar adatvédelmi jogszabályok rendkívül merevek és az európai szabályokhoz képest szigorúbb kritériumokat állítanak fel a személyes adatok védelmére, ezért a személyes adatok kezelésére vonatkozó kockázatok az adattörléssel sem zárhatók ki teljes mértékben egy magyarországi felvásárlás esetén.

Az adatkezelési kockázatok minimalizálásának legfontosabb eszköze a titoktartási megállapodás, amelyet a felek a tranzakció elején, mindenképpen az átvilágítást megelőzően írnak alá. Nem ritka, hogy a felek nem írnak alá külön megállapodást, hanem a szándéknyilatkozatba foglalják az adatvédelemmel kapcsolatos megállapodásukat (ilyenkor lényeges, hogy kifejezetten rendelkezzenek a titoktartási meg-állapodás kötelező erejéről, ha a szándéknyilatkozat egyéb elemei nem kötelező erejűek). Tipikus, hogy felek vállalják, hogy a tanácsadóikra is kiterjesztik a titoktartási kötelezettséget, így a titoktartási kötelezettség hatálya kiterjed a teljes tanácsadói körre. Gyakori annak kikötése is, hogy amennyiben egyik fél az átvilágítás során megismeri a másik ügyfélkörének adatait, ezeket az ügyfeleket közvetlenül nem keresheti meg üzletszerzés céljából (non-solicitation clause).

A titoktartási megállapodáson kívül lehetséges a kockázatok csökkentése az átvilágítás folyamatának szabályozásán keresztül is. Ha az átvilágítást a felek több fázisban bonyolítják le, akkor biztosítható, hogy a legérzékenyebb adatok a tranzakció olyan fázisában kerüljenek átadásra, amikor a megvalósulás esélye már jóval nagyobb. Ilyen esetekben a felek két adatszobát hoznak létre. Az elsőbe kerülnek azok az adatok, amelyeket már a kezdeti fázisban átadhatónak minősítenek. A második adatszobába kerülnek az üzleti szempontból kiemelkedő jelentőségű informá-ciókat tartalmazó iratok. A második körben végzett, szigorított átvilágításban (red file due diligence) a felek gyakran korlátozzák az átvilágításban résztvevő tanácsadók számát, előírják kvalifikációjukat, sőt sok esetben azt is, hogy a vevő menedzsmentjének melyik szintje olvashatja az ebből készült riportot.

A titokvédelem gyakorlati jelentősége

Egyértelmű, hogy jogi értelemben bizalmas adatok átadása nélkül nem lehetséges a tranzakció lebonyolítása. Az adatátadás jogi szempontból kockázatos. A piaci realitás az, hogy adatátadásra sor kerül minden M&A tranzakcióban. Az adatátadás kockázatát a fenti jogi és technikai megoldásokkal csökkenteni kell, e kockázatokat azonban teljes mértékben kizárni nem lehet. A piac és a gyakorlat ugyanakkor bölcsebb, mint a jogszabályok, így a gyakorlatban személyes adatokra vonatkozó jogi probléma nagyon ritkán fordul elő. Ezért, ha a tranzakcióban részt vevő másik fél adatvédelmi szabályokra hivatkozva jelentősen akadályozza az adatátadást, akkor annak a valóságban üzleti okai vannak, amelyeket a tárgyalások során mindenképpen fel kell tárni ahhoz, hogy a tranzakció megbízható alapokon álljon.

Lendvai András – Baranyai Gábor
Simándi Bird & Bird Ügyvédi Iroda