BORIS VUJČIĆ, A HORVÁT JEGYBANK ELNÖKÉNEK GONDOLATAI
NEMZETKÖZI PARTNERSÉGÜNK, AZ IMAP ŐSZI KONFERENCIÁJÁT IDÉN HORVÁT-ORSZÁG FŐVÁROSÁBAN, ZÁGRÁBBAN TARTOTTA, AMELYEN A CMBP CSAPATA IS JELEN VOLT. A SZÁMOS TANULSÁGOS ELŐADÁS KÖZÜL KIEMELKEDETT BORIS VUJČIĆ, A HORVÁT NEMZETI BANK ELNÖKÉNEK BESZÉDE, AMELY AZ EURÓ BEVEZETÉSÉRŐL ÉS ANNAK GAZDASÁGI HATÁSAIRÓL SZÓLT HORVÁTORSZÁGBAN. VUJČIĆ ELNÖK ÚR RÉSZLETESEN ISMERTETTE, HOGYAN ALAKÍTOTTA ÁT A KÖZÖS VALUTA A HORVÁT GAZDASÁGOT, ÉS TETTE AZT ELLENÁLLÓBBÁ A GLOBÁLIS KIHÍVÁSOKKAL SZEMBEN. AZ ALÁBBI CIKK A JEGYBANKELNÖK TÉMÁBAN ÍRT CIKKÉNEK FORDÍTÁSA.
Majdnem két évvel az euró bevezetése után erre a történelmi eseményre és annak a horvát gazdaságra és társadalomra gyakorolt hatására együtt tekinthetünk vissza. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom, hogy mit hozott az euró Horvátországnak, azt mondanám, hogy meghozta mindazokat az előnyöket, amelyekre számítottunk, és amelyeket bejelentettünk: erősebbé, versenyképesebbé és ellenállóbbá téve a horvát gazdaságot, ami különösen nyilvánvalóvá vált abban a törékeny környezetben, amelyben a bevezetésre sor került.
Olyan körülmények között léptünk be az euróövezetbe, amelyeket aligha tudtunk volna elképzelni akkor, amikor 2017-ben kitűztük célunkat, és elindultunk az euró felé vezető úton. Konkrétan, 2020 kezdetén, amikor erőfeszítéseket tettünk, hogy az ERM II-be történő belépéshez szükséges gazdaságpolitikai kötelezettségeknek megfeleljünk, kitört a Covid19 járvány, hatalmas nyomást helyezve a kormányzatra és a jegybankra. Továbbá, az euró 2023. januári bevezetése egy időben történt a megélhetési költségek emelkedése okozta válság csúcsával, amikor az infláció olyan szintre emelkedett, amilyenre a nyugati világban az 1970-es évek vége óta nem volt példa. Mivel a szokatlanul magas infláció megfelelő monetáris politikai választ igényelt, ezért az euróra való áttérésünk az ECB valaha volt legnagyobb monetáris politikai szigorításának idejére esett. Végül, az Oroszország Ukrajna elleni invázióját követő súlyos geopolitikai feszültségek és bizonytalanságok tovább rontották a már eddig is törékeny környezetet, amiben a monetáris integrációnk zajlott. Egyetlen korábbi, az euróövezethez csatlakozott ország sem szembesült ekkora mértékű külső sokkal, miközben az euró bevezetésére készült.
Mindezen sajátos körülmények ellenére az euró bevezetésének projektje a lehető legrövidebb időn belül sikeresen lezárult, és az átállás várt gazdasági előnyei maradéktalanul megvalósultak. Azt is megkockáztatom, hogy éppen ezek a körülmények növelték az euró bevezetésének néhány pozitív hatását, még nagyobbá és jelentősebbé téve azokat.
Az euró bevezetése előtti években mindig hangsúlyoztuk a devizakockázat kiküszöbölését, mint az euró bevezetésének egyik fő várható pozitív hatását. 2022-ben, az euró bevezetése előtt a hazai gazdasági szereplők devizában fennálló adóssága elérte a GDP 115%-át, míg ma csak a GDP 0,7%-át teszi ki. Ez jelentős előrelépés Horvátország számára, ami hozzájárult az ország kockázati prémiumának csökkentéséhez, és ezáltal tompította a magasabb euróövezeti kamatlábak hazai pénzügyi rendszerre gyakorolt hatását is.
A korábbi várakozásokkal összhangban a horvátországi hitelfelvételi költségek jelenleg alacsonyabbak, mintha az euróövezeten kívül maradtunk volna. Az euró bevezetése két csatornán keresztül vezet a kamatlábak relatív csökkenéséhez: az alacsonyabb országkockázati felárakon, valamint alacsonyabb szabályozási költségeken keresztül, mivel a horvát központi banknak igazodnia kell az ECB monetáris politikai keretrend-szeréhez, ahol a kötelező tartalékráta mindössze 1%. Ezáltal az euró bevezetése hozzájárult ahhoz, hogy ma a kamatlábak Horvátországban teljes mértékben hasonlóak, sőt bizonyos szegmensekben még alacsonyabbak is, mint az euróövezet kamatlábai. Például 2024 augusztusában Horvátországban a lakáshitelek átlagos kamatlába 3,76% volt, ami kicsivel alacsonyabb volt, mint Németországban (3,83%), és csak kevéssel magasabb az euróövezet átlagánál (3,69%). Hasonló a helyzet a vállalati hitelek kamatlábait illetően is. Azok a vállalkozások, amelyek legfeljebb 1 millió euró nagyságú hitelt vesznek fel, Horvátországban 4,92% kamatlábbal, Németországban 5,55%-os kamatlábbal tehetik meg, míg az euróövezet hasonló hiteleinek átlagos kamatlába 5,1%. Fontos megjegyezni, hogy néhány évvel ezelőtt a horvátországi kamatlábak még 1-2 százalékponttal meghaladták az euróövezeti átlagokat. Ez azt jelenti, hogy jelenleg, a történelem során először, a horvátországi hitelkamatok teljes mértékben összehasonlíthatók az euróövezeti kamatlábakkal, ami kétségtelenül kedvezően hatott a horvát vállalkozások versenyképességére.
Továbbá, az euró bevezetése jelentősen csökkentette a tranzakciós költségeket, mivel nincs szükség többé valutaváltásra. Ez támogatta Horvátország további kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait az euróövezettel, és vonzóbbá tette Horvátországot a befektetések számára. Miközben még korai az euróövezeti tagság külföldi tőkebefektetésekre (FDI) gyakorolt hatásának értékelése, anekdotikus bizonyítékot már látunk arra vonatkozóan, hogy Horvátország megítélése javult a külföldi tőkebefektetők körében. A közelmúltban a Jabil, egy világszerte 140 000 főt foglalkoztató technológiai nagyvállalat az Amerikai Egyesült Államokból, megnyitotta gyártóüzemét Kelet-Horvátországban. A vállalat, amely több iparág, köztük az autóipar, a közlekedés és az egészségügy számára készít kulcsfontosságú alkatrészeket, a következő néhány évben 1 500 embert foglalkoztat majd, a későbbiekben pedig a további bővítés lehetősége is megvan. Az, hogy Horvátország a közelmúltban bevezette az eurót, és csatlakozott a schengeni övezethez, mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat Horvátországot választotta és nem más európai országot, ahol szintén lehetséges lett volna a gyárat felépíteni.
Arra számítottunk, hogy az euró bevezetése növeli a gazdaság ellenálló képességét a külső sokkokkal és a pénzügyi válságokkal szemben. Ez minden bizonnyal egyike azoknak a pozitív hatásoknak, amelyeket már teljes mértékben megtapasztaltunk. Azt mondanám, hogy a sokkokkal és válságokkal szembeni megnövekedett ellenálló képességet már az euró 2023. januári hivatalos bevezetése előtt éreztük. Különösen az a világos perspektíva, hogy Horvátország az euróövezet tagja lesz, segítette lehorgonyozni a devizaárfolyam-várakozásokat, ami pedig lehetővé tette a horvát kormány és a Horvát Nemzeti Bank (CNB) számára, hogy enyhítse a 2020. évi pandémiaválság és az Ukrajna elleni 2022. évi orosz invázió okozta gazdasági visszaesést. A pénzügyi piacok és a hitelminősítő intézetek korán felismerték a megnövekedett rugalmasságot és a megerősödött makrogazdasági fundamentumokat, amik szorosan kapcsolódtak a horvát euró bevezetésének folyamatához. Horvátország hitelminősítése 2017-ben „BB” volt, ami két fokozattal van a befektetési kategória alatt. 2019-re Horvátország elérte a befektetési kategória minimumát („BBB–”), és 2022-ben, pár nappal azt követően, hogy az Európai Tanács megállapította, hogy Horvátország teljesítette az euró bevezetéséhez szükséges feltételeket, a hitelminősítés két fokozattal, „BBB+” -ra emelkedett. Múlt hónapban, Horvátország hitelminősítését a három vezető hitelminősítő közül kettő tovább emelte „A–”-ra.
Végezetül, hadd térjek ki röviden az euró bevezetésének egy olyan aspektusára, amely a közvélemény egy részében aggodalmat keltett: az inflációra, vagyis az euró bevezetésének az árakra gyakorolt hatására. Örülök, hogy a CNB (horvát jegybank) és az EKB szakértői, majd az Eurostat által készített elemzések és értékelések alapján kijelenthetem, hogy az euró bevezetésének az árakra gyakorolt hatása igen csekély volt. A Horvát Nemzeti Bank elemzése (és az ECB-é) szerint az euró hatása az árakra 0,4 százalékpont volt, míg az Eurostat elemzése szerint ez a hatás még ennél is kisebb volt, valamivel 0,2 százalékpont alatt. Ez teljes összhangban áll más eurót bevezető országok tapasztalataival, annak ellenére, hogy Horvátország az eurót magas inflációs környezetben vezette be. Pontosan ez a körülmény adott alkalmat néhány szórványos megjegyzésre, miszerint az euró bevezetésének időzítése nem volt megfelelő a magas infláció és az erőteljes monetáris szigorítás miatt. Azonban a horvát inflációs trendek összehasonlítása az eurót még be nem vezetett hasonló országokéval azt mutatja, hogy Horvátországban az infláció valójában alacsonyabb volt. Ez a tény, párosulva a már említett összehasonlításban alacsonyabb hitelfelvételi költségekkel, erős érvet szolgáltat amellett, hogy az euró bevezetéséről szóló döntés helyes és időszerű volt.
Összefoglalva, az euró bevezetése nem hozott negatív meglepetéseket. Amint azt részletesen kifejtettem, a várt előnyök megvalósultak, és tartós jellegük miatt továbbra is meg fognak valósulni. Ezzel a sikeres projekttel Horvátország történelmi lépést tett, csatlakozva Európa legfejlettebb országaihoz, és olyan (pénzügyi) feltételeket teremtett, amelyek elősegítik számos jövőbeni makrogazdasági és geopolitikai kihívás kezelését.
