Az országgyűlés 2010. július 21-én elfogadta azt a törvényjavaslatot, ami alapján meghatározott pénzügyi szervezetek kötelesek a 2010, 2011 és 2012. évben banki különadót („bankadó”) fizetni. Cikkünk a sokat vitatott bankadó kapcsán röviden ismerteti azt az alkotmányos feltételrendszert, amelynek a bankadó meg kell feleljen.


A bankadó kivetése

A jelenlegi szabályozás szerint számos Magyarországon működő pénzügyi szervezet köteles bankadó fizetésére, így többek között a hitelintézetek, biztosítók és a pénzügyi vállalkozások, függetlenül attól, hogy azok magyarországi székhellyel, vagy fióktelepként működnek. A bankadót adóalanyonként eltérő adóalap és adómérték szerint kell meghatározni. Míg hitelintézetek esetében az adóalap a 2009. évi módosított mérlegfőösszeg, és az adó mértéke 0,15, illetve (az adóalap 50 milliárd forintot meghaladó része után) 0,5 százalék, addig pénzügyi vállalkozások esetén a bankadót a 2009. évi kamateredmény, valamint díj- és jutalékeredmény alapján kell 6,5 százalékos adókulccsal meghatározni. Biztosítók esetében a bankadó összegét a 2009. évi éves beszámoló adataiból számított korrigált díj alapján 6,2 százalékos adókulcs szerint kell kiszámolni. A pénzügyi szervezetekre és a hitelintézetekre kiszabott bankadó esetében feltűnő, hogy az eltérő számítási mód, eltérő adótípust is jelent. A bankadó ugyanis a hitelintézetek esetében a vagyonadókhoz, míg pénzügyi vállalkozások esetében inkább a jövedelemadókhoz hasonlít. A bankadó kivetését szabályozó törvény másik érdekessége, hogy a 2010-ben fizetendő adót 2009-es adatokhoz köti, sőt 2011-re a törvény rögzíti, hogy a 2009-es adatok alapján 2011-ben 200 milliárd forintos bevételt kell elérni.

Az adószabályozás alkotmányos keretei

A bankadó alkotmányos vizsgálata az Alkotmánybíróság által kialakított kritériumrendszer alapján történik. Az Alkotmánybíróság több döntésben is kifejtette, hogy jogalkotó széles keretek között mérlegelhet, és nagy szabadsággal rendelkezik, amikor a közteherviselési (és így az adójogi) szabályok kérdésében. Az Alkotmánybíróság azonban (pl. a korábbi banki különadó, az ingatlanadó kapcsán) meghatározta a törvényalkotó szabadságának alkotmányos kereteit is. Az adók kapcsán alkalmazott alkotmányos teszt négy szempontot vizsgál: (a) a bankadónak arányban kell állnia az adóalanyok jövedelmi és vagyoni viszonyaival; (b) a bankadó és az adóalap között közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia; (c) a bankadó a ténylegesen megszerzett jövedelemre, illetve vagyonelemre vethető ki; és (d) a bankadó nem lehetetleníti el az adófizetők működését. Ötödik korlátja az adó kivetésének, hogy a bankadó nem lehet diszkriminatív, azaz a szabályozás szempontjából azonos körbe tartozó adóalanyokat azonos módon kell terhelnie.

A bankadó által felvetett alkotmányos kérdések

Elsődleges alkotmányos kérdésként merül fel, vajon érvényesül-e az arányosság és a közvetlen kapcsolat követelménye egy olyan adó esetén, amely 2009-es adatok alapján meghatározandó vagyont, illetve jövetelemet határoz meg adóalapként. Az Alkotmánybíróság az un. luxusadót kapcsán azért minősített egyes adójogi szabályok alkotmányellenesnek, mert megdönthetetlen törvényi vélelemre alapították az adóalapot, és nem adtak lehetőséget az adózónak arra, hogy bizonyítsa, tényleges vagyona (vagy jövedelme) eltér a törvény alapján megállapítandótól. Mivel a bankadó 2010-ben és 2011-ben is historikus adatokon alapul, a tényleges adatok figyelmen kívül hagyása kérdéses lehet. A kérdést különösen élesen veti fel a törvény azon szabálya, amely előre meghatározza a 2011-ben elérendő adóbevétel mértékét.

A pénzügyi vállalkozások bankadója esetében tisztázásra szorul, hogy az adóalap meghatározásakor miként értendő a „kamateredmény”, illetve a „díj- és jutalékeredmény”. Amennyiben a fogalmak nem korrigált jövedelemre vonatkoznak, akkor kérdéses, hogy a bankadó kivetése a ténylegesen megszerzett jövedelem alapján történik-e.
A bankadó alkotmányosságának vizsgálatakor mérlegelni kell azt is, hogy annak megfizetése ténylegesen milyen terhet jelent az adóalanyokra. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján ugyanis alkotmányellenes lehet az olyan adó, amely az adóalany ellehetetlenülését idézi elő. Elképzelhető, hogy egyes pénzügyi szervezetek esetében a fizetendő bankadó olyan mértékű, hogy az elvonja az évi teljes bevételt, sőt akár veszteséget is eredményezhet. Erre vonatkozóan már napvilágra kerültek olyan adatok, amelyek jelezték, hogy hitelintézetek és biztosítók is szembesülhetnek ilyen problémákkal. Ha a piac jelentős részén, és valóban fennáll ilyen helyzet, az szintén alapos alkotmányos igazolást igényel.

Ugyancsak alkotmányos igazolást igényel a bankadó alapjának megkülönböztetése a pénzügyi vállalkozások és a hitelintézetek között. A törvény indokolásából ugyanis nem egyértelmű, hogy az adókivetés szempontjából hasonló tevékenységet (kölcsön- és hitelnyújtást) végző adóalanyok között miért kell különbséget tenni az adó meghatározása során.

Zárszó

A jelen cikkben ismertetett kérdéseken túl számos további kérdés merül fel a bankadóval kapcsolatban. A bankadó kivetése szorosan kapcsolódik az Európai Unió és számos tagállam törekvéseihez, és a pénzügyi, gazdasági válság által felvetett problémákhoz. Cikkünk a legfontosabb alkotmányjogi kérdéseket veti fel. Bizonyos azonban, hogy a bankadó hamarosan szembesülhet kettős adóztatással, állami támogatással, vagy éppen európai harmonizációs kérdésekkel. Az biztos, hogy a bankadó fizetésének kötelezettsége jelen idejű tény, az abból eredő jogi kérdések eldöntése azonban pillanatnyilag nem lehetséges. Egyértelmű és biztos válaszokat a várhatóan hamarosan meginduló eljárásokban kaphatunk.

Baranyai Gábor – Lendvai András
Simándi Bird & Bird Ügyvédi Iroda