A 2007 óta létező ?elvárt adó? komoly dilemma elé állítja azokat a vállalkozókat, akik a jogszabályoknak megfelelően kívánják vezetni cégüket, és a piaci körülmények miatt nem érték el a minimáladó által meghatározott nyereségességi szintet. Vagy felvállalják, hogy egy kiegészítő nyilatkozatot tesznek és nem fizetik meg az elvárt adót, vagy ?beismerik? hogy nincs minden rendben és befizetik az elvárt adó szerint meghatározott összeget.


A döntést célszerű gazdasági racionalitás alapján meghozni. A társasági adó mértékének csökkentésével könnyebben felvállalható az elvárt adó megfizetése.

Az elvárt adószint megfizetésére a NAV, korábbi nevén APEH a kilátásba helyezett ellenőrzéssel ?motiválja? a vállalkozókat. Ha az adóalapot a kimutatott valós eredmény (veszteség) alapján határozzák meg, a célzott ellenőrzés megnövelt esélye miatt célszerű minden kritikus dokumentumot ellenőrizni, különös tekintettel a kapcsolt vállalkozásokkal, személyekkel kötött szerződésekre, azok piaci árának megfelelő dokumentáltságára.

Akinek erkölcsi akadályt okoz beismerni, hogy nincs minden rendben, de az adóellenőrzés megnövelt esélyét is el szeretné kerülni, a nyereség növelése lehet a megoldás. Ehhez rendelkezésre állnak közismert és kicsit furfangosabb módszerek egyaránt. A leginkább kézenfekvő módszer a költségek későbbre halasztása, eredmények előrehozása. Nehezítheti a helyzetet, hogy a válság legalább második évében járunk, esetleg már a 2009-ben ily módon előrehozott eredményt is pótolni kell.

Az egyik ilyen módszer a vevői követelések értékvesztésének részleges elszámolása. Az ügyfelek fizetési hajlandóságának/képességének romlása jelentős teret hagy az ilyen lehetőségek előtt. Figyelni kell azonban arra, hogy a vevőkbe vetett végtelen bizalom ne gátolja meg a nem fizető vevők leépítését, bármilyen erős is az egymásra utaltság.

Kevésbé elegáns módszer az értékvesztés elszámolásának elkerülésére a mérlegkészítés időpontjának előrehozása. A jogszabályoknak megfelel, hogy a mérlegkészítés időpontját korábbra hozza a cég, így – arra hivatkozva, hogy abban az időpontban még nem áll rendelkezésre megfelelő információ – nem számol el értékvesztést.

Indokolt lehet, hogy a lecsökkent szükséges kapacitás miatt leállított eszközök amortizációját nem számolják el, de ilyen esetekben a könyvvizsgáló megkövetelheti az eszközök nyilvántartási értékének felülvizsgálatát és esetleges értékvesztés elszámolását.
Szokatlan dolog, ha az egyes eszközök leírási kulcsa változik az egyes évek között, de ha a gazdaságilag hasznos élettartam növekedését megfelelően indokoljuk, az eredmény javítása ezzel a módszerrel is elérhető.

Szépítésre a devizás ügyletek esetében az árfolyamváltozás következtében megjelenő veszteség vagy nyereség is lehetőséget ad. Az árfolyamnyereséget nyilván érdemes kimutatni, ha az eredményt javítani kívánjuk. Ha pedig veszteség keletkezik, meghatározandó, hogy ennek mértéke jelentős vagy sem. Ha a cég megfelelő számítással alátámasztva nem minősíti jelentősnek, nem kell elszámolni.

Az ügyfeleinknél eddig megszerzett tapasztalat azt mutatja, hogy a szabályokat követő társaságoknak ilyen okból nincs szükségük a fenti kozmetikai trükkök alkalmazására, felvállalható az ellenőrzés. Azon cégek részére, melyek közbeszerzésen indulnak, vagy uniós pályázaton vesznek részt, a veszteség kimutatása szinte egyenlő a halálos ítélettel, ezért függetlenül az elvárt adónak megfeleléstől a sminkasztal elé kényszerülnek.

Honti Péter