Az utolsó 100 év alatt a GDP-hez mért elvonás és újraelosztás aránya a fejlett gazdaságokban nemzetközi összehasonlításban is 10 százalék körüli értékről a 35-45 százalékos sávba emelkedett. Annak ellenére, hogy a magas újraelosztási arányt több ízben is kritika érte, még az angolszász országokban sem sikerült jelentősen csökkenteni azt.


A hagyományos közgazdaságtanban az adórendszerrel szemben széles körben elfogadott álláspont, hogy a ?jó? adórendszer megfelel 5 szempontnak, az alábbiak szerint:

1.    Hatékony
Hatékonynak tekintjük az adókat, ha nem befolyásolja kedvezőtlenül a gazdasági hatékonyságot, nem avatkozik be a piaci mechanizmusok működésébe. A valóságban egy kivetett adó, legyen az jövedelem, vagy fogyasztási adó, kifejt valamilyen hatást a gazdaság szereplőire, akik racionális keretek között igyekeznek minimalizálni adófizetésüket. Erre számos szabályos reagálási lehetőség áll a rendelkezésükre: fogyasztás vagy megtakarítás, esetleg kevesebb munka és több szabadidő között választhatnak a szereplők.
A hatékonysági szempontok szerinti torzítást egyes adók szándékosan alkalmazzák, ilyenek a termékdíjak, és környezetterhelési díj.
Az adóváltozások hatásai időben kiszámíthatatlan reakciókat okoznak, egyes esetekben a társadalmi reagálás éveket is késhet, bizonyos esetekben már a hivatalos bejelentés előtt is heves lehet a reakció.
A fenti megfontolásból származik az a mondás, hogy ?a régi adó, jó adó?.

2.    Olcsó
Az olcsóság alatt, itt az adóbeszedés adminisztrációjának közvetlen és közvetett költségeit értjük. Ebbe beletartoznak nem csak az adóhivatal működési költségei, de a bevallások kitöltésére fordított idő és energia, sőt az oktatások, képzések is, ahol az adóváltozásokat ismerik meg a gazdasági élet szereplői.
Az adórendszert a stabil, egyszerű adókkal lehet olcsóbbá tenni, ugyanakkor az is elfogadott, hogy a munkából származó jövedelmek adóztatása kisebb adminisztrációs költségekkel jár, mint a tőkejövedelmeké.

3.    Rugalmasság
A gazdasági folyamatok változására könnyen, vagy automatikusan lehet reagálni. Az adókulcsok alkalmazása lehetővé teszi a szabályrendszer mélyebb változtatása nélkül a módosítás lehetőségét. A progresszív adók automatikusan követik a konjunkturális ciklusok változásait, az adósávok értékhatárait inflációs környezetben lehet indexálni.

4.    Politikai egyértelműség
A politikai egyértelműség alatt azt értjük, hogy egyértelműen meghatározott, ki fizeti az adót. Mint ahogy egy költségelem is a lánc végén egy magánszemély jövedelmévé válik, az adókat is a lánc végén egy magánszemély fogja megfizetni.
Sok esetben a politika kifejezett szándéka, hogy az adókat kisebbnek mutassa vagy elrejtse. A munkajövedelmet terhelő adók megosztása, vagy az áfa kevésbé érezhető volta mutatja ezeket a törekvéseket.

5.    Igazságosság, méltányosság, arányosság
Alapvetően leszögezhetjük, hogy igazságos adórendszer nem létezik. Már egy családon belül is nehéz igazságosan elosztani a feladatokat és a javakat. Társadalmi szinten nem lehet hiteles és kimerítő információk alapján egyedi döntéseket hozni. Ezért inkább célszerű méltányosságról beszélni, ami ugyanakkor egy elég homályos, meghatározhatatlan fogalom marad.
Az adórendszer mindenképpen valamilyen értékrendet közvetít, bizonyos ízléseket, szokásokat, lehetőségeket jobban preferál más ízléseknél, szokásoknál, lehetőségeknél. Ezek olyan mély etikai, értékrendbeli kérdések, melyek felvetik, hogy szükséges-e és ha igen, milyen mértékben szükséges az élet igazságtalanságait az állam beavatkozásával kompenzálni.

A nem konzervatív gazdaságpolitika adópolitikai része talán a legkevésbé megfogható szempont szerint, a méltányosság szerint kérdőjelezhető meg leginkább. A megfogalmazott értékrend adórendszerbe építésének hatásai csak késleltetve jelentkeznek, objektív megítélésük ma nem lehetséges.

Az adórendszer működésétől azonban nem elválasztható véleményem szerint, az a pszichológiai hozzáállás, amivel az adófizetők viszonyulnak az államhoz. Ha azt látják, hogy a befizetett adókból új utak épülnek, javul az egészségügyi ellátás, csökken a szegénység, azaz hatékonyan és célirányosan használja az állam a rendelkezésre álló forrásokat, kevésbé törekszik az adó megspórolására. Ezen a területen azt gondolom még elmaradt az átütő változás, ami meghozhatja a csökkenő adókulcsok és növekvő gazdaság idillikus állapotát.

Honti Péter
Interauditor Neuner+Henzl Tanácsadó Kft.
ügyvezető