Cegertek_88_02MAGYARORSZÁGON EDDIG VISZONYLAG KEVÉS SIKERES CÉGÁTÖRÖKÍTÉST LÁTHATTUNK. HA A TELJESSÉG IGÉNYE NÉLKÜL VÉGIGGONDOLJUK, HOGY HOL TÖRTÉNT ILYEN, AZÉRT ESZÜNKBE JUTHAT NÉHÁNY PÉLDA.

A Szabó család Debrecenben sikeresen ment végig ilyenen a Tranzit-Ker húsipari csoport vezetésének átadásában; a Csányi család a Bonafarm vezetése kapcsán, Bárányék szintén a húsiparban. Fémes területen megtörtént a stafétaváltás Kovácséknál a Kovács Kft.-ben, a nyugat-magyarországi METNA-nál sajnálatos családi okok (az alapító halála) miatt, és műanyagos területen a Kasza család esetében a Jász-Plasztiknál. Rossz hírünk van: a cégeladási tranzakciók növekvő száma azt mutatja, a családon belüli cégátadás nem egyszerű feladat. A nemzetközi szakirodalom is csak az esetek 10-13%-ában tud sikeres cégátadásról, ami az első nemzedéket illeti; a második nemzedékben ez tovább csökken 5-8%-ra.

Mik a sikertényezők?

A cégátöröklésre nagyon sikeres példát mutató Lakics család második generációs vállalkozó tagja, Lakics Péter a következő módon fogalmazta meg a sikeres átadás kulcsát egy interjúban, amelyet a Cégérték hasábjain közöltünk korábban: „A sikeres generációváltás tekintetében hadd emeljek ki három fontos tényezőt, ami véleményem szerint nemcsak nálunk, hanem az összes generációváltásra készülő társaságnál sarkalatos pont, és vagy már találkoztak vele, vagy előbb-utóbb fog sor kerülni arra. A három kritikus terület, ami meghatározza a generációváltás sikerességét:

  • előző (első) generáció döntése és kitartása a változtatás (generációváltás) irányába;
  • az új generáció szakmai tudása és elkötelezettsége generációváltáshoz;
  • az egész generációváltásra való felkészültség mind az átadó, mind az átvevő részéről.

Fontos, hogy természetesen a pontok között nincs prioritás, nincs sorrend, mindegyik ugyanolyan fontosságú, egyik hiánya vagy viszonylagos gyengesége esetén valószínűsítem, hogy nehéz, ha nem lehetetlen egy jó generációváltás.” Ehhez tette hozzá egy beszélgetésben Szabó Ákos, a Tranzit-Ker Csoport tulajdonosa, hogy a vállalkozás és szituáció „készsége” csak az egyik fontos tényező; hasonlóan fontos az is, hogy az első generáció képviselői hagyják a második generáció tagjait a fontos döntéseket meghozni, esetleg akár annak árán is, hogy egyszer-egyszer hibás döntésre jutnak. Ha ugyanis ez a döntési szabadság nem adatik meg, akkor a második generáció sosem lép az első helyébe, sosem lesz képes felelősen vezetni a céget. És mi kell ahhoz, hogy az első generáció engedje a másodikat (vagy akár egy független menedzsmentet) fontos kérdésekben dönteni? Pontosan az előző fejezetben részletezett felkészítés, azaz az, hogy az első generáció tagjai akár eltávolodva is a cégtől pontos képpel rendelkezzenek a cég működéséről, illetve biztosak legyenek abban, hogy utódaik a rendszereknek köszönhetően pontos információk birtokában hozzák meg döntéseiket, és követik nyomon döntéseik következményeit. Ameddig ez nem alakul ki, az első generáció nem tudja elengedni az irányítást.

A CÉGÁTÖRÖKÍTÉS GYAKORLATA – SVÁJCBAN

A CÉGÁTÖRÖKÍTÉS AZ EGYIK LEGFONTOSABB STRATÉGIAI KÉRDÉS, AMIVEL A CÉGALAPÍTÓK/CÉGTULAJDONOSOK SZEMBESÜLNEK. MAJDNEM MINDEN CÉGTULAJDONOSNAK ELŐBB VAGY UTÓBB SZEMBESÜLNIE KELL A KÉRDÉSSEL. A KÉRDÉS FONTOSSÁGÁRA VALÓ TEKINTETTEL A CREDIT SWISS, SVÁJC EGYIK LEGNAGYOBB PÉNZÜGYI INTÉZMÉNYE, A ST. GALLEN-I EGYETEMMEL EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN, 2016 SORÁN SZÉLES KÖRŰ, 1300 SVÁJCI KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALATI TULAJDONOS BEVONÁSÁVAL KÉSZÍTETT EGY ELEMZÉST, MELYBEN A CÉGÁTÖRÖKÍTÉS KÉRDÉSÉT KUTATJÁK.

 

A tanulmány megállapításait tanulságosnak és relevánsnak találtuk a hazai környezetre, ezért úgy gondoltuk, érdemes ezt összefoglalni a Cégérték hasábjain is (eredetiben: The Challenge of Generation Change – Company Succession in Practice; University of St. Gallen – Credit Suisse, Investment Solutions and Product, Economic Search; 2016 – www.credit-suisse.com/succession).

A kutatás úgy találta, hogy Svájcban minden ötödik vállalkozásnak meg kell oldania a cégátörökítés kérdését a következő öt évben (a mi becslésünk szerint Magyarországon ez inkább minden harmadik céget érintő kérdés ugyanebben az időszakban). Ez a svájci nemzetgazdaság szempontjából komoly ügy: 70-80 ezer vállalatot, és 400 ezer állást érintő kérdés – mint ahogy hazánkban is hasonlóan szignifikáns a cégátörökítés sikerességének kérdése az ország gazdasági teljesítőképessége szempontjából.

A kutatás szerint a megkérdezettek negyedének volt már partnerein keresztül rossz tapasztalata a sikertelen cégátörökítéssel kapcsolatban – ezért fontos, hogy jól átgondolt módon történjen a cég átadása.

A cégátöröklés szükségessége demográfiai kérdés. A svájci cégtulajdonosok több mint fele az 50–65 év közötti generációhoz tartozik. És ahogy 2030-hoz közeledünk, ez a szám csak növekedni fog – ahogy az ún. „babyboomer” generáció, az 50-es és 60-as évek konjunktúrájában születettek a nyugdíjas korba lépnek. Ez a jelenség egyébként nem csak az átadás szempontjából lesz érdekes – ahogy a tulajdonosok és a munkavállalók öregszenek, úgy lesz egyre kisebb azok száma is, akik a cégeket át tudják venni. Ennek a problémának a részleges megoldása lehet a nők bevonása a cégvezetésbe és cégtulajdonlásba – ugyanis manapság a nők csak a cégek 10%-ban szerepelnek végső döntéshozatali szerepben a svájci KKV-knál.

A svájci cégtulajdonosok fele szeretné családtagnak átadni vállalkozását. A másik fele pénzügyi vagy stratégiai befektetőben gondolkodik. A mostani tulajdonosok körében végzett felmérés szerint az 50%-os családon belüli átadás reális; ugyanis a mostani tulajdonosok fele is így jutott a cégéhez. Komoly szerepe van az MBO-nak (management buy-out, amikor az ügyvezető veszi át a céget) és az MBI-nak is (amikor egy menedzser bevásárol a cégbe). A hazai tapasztalat családon belüli cégátadásban ennél sokkal rosszabb – Magyarországon nem látszik esélyesnek, hogy a cégek fele családtaghoz kerüljön.

Az, hogy ki veszi át a céget, komoly hatással van arra, hogy a tulajdonosváltás milyen áron történik. A kutatás szerint családtagok és közeli barátok veszik a legjobb áron a cégeket. Korábban ismeretlenek (az MBI-befektetők) is jó áron jutnak a cégekhez – vélhetően azért, mert nekik azáltal, hogy korábban nem volt közvetlen tapasztalatuk a céggel, kockázatosabb átvenni a céget. A cégek korábbi üzletfelei (és az MBO-befektetők) szerzik meg a céget a legkisebb diszkonttal – ők azok, akik jól ismerik a céget, az iparágat és a cég vezetői struktúráját, azaz számukra a legkevésbé kockázatos a cég átvétele.

 

Nagy Kálmán

ügyvezető igazgató
Concorde MB Partners
kalman.nagy@cmbp.hu