EGY M&A TRANZAKCIÓ ALÁÍRÁSA ÉS ZÁRÁSA KÖZÖTTI IDŐSZAK RENDKÍVÜL SPECIÁLIS: MÍG AZ ELADÓ FÉL LÁBBAL KINT VAN, ADDIG A VEVŐ FÉL LÁBBAL MÁR BENT VAN A CÉGBEN. SPECIÁLIS JOGI ESZKÖZÖK ÉS MEGÁLLAPODÁSOK SZÜKSÉGESEK EZÉRT EZEN HELYZET KEZELÉSÉRE, MIKÖZBEN NEM ÁRT TUDNI AZT SEM, HOGY AZ ILYEN MEGÁLLAPODÁSOK KOMOLY VERSENYJOGI KOCKÁZATOKAT IS HORDOZHATNAK MAGUKBAN.

Egy vállalatfelvásárlási tranzakció zárása – azaz az a pont, amikor a vevő kifizeti a vételárat, és ezért cserébe a társaság tulajdonosává válik – gyakran elválik az adásvételre vonatkozó szerződés aláírásától. Ennek számos oka lehet. Egyrészt a tranzakció zárásának feltétele lehet valamely hatósági engedély – pl. a GVH, az MNB vagy újabban az Innovációs és Technológiai Minisztérium engedélyének – a beszerzése. Máskor az aláírás vagy a zárás elkülönülése ahhoz szükséges, hogy a vevő bankja biztosítsa a tranzakció finanszírozását. Szintén az aláírás elkülönüléséhez vezethet, ha a vevő a társaság megvásárlásának feltételeként egyes üzleti körülmények megváltoztatását – így például egy szerződés újratárgyalását – írja elő. Ha az aláírás és a zárás elválik, akkor a köztes időszak speciális törődést igényel. Egyrészt az eladó nem engedheti még el a társaságot, hiszen a zárási feltételek teljesülésére nincsen garancia, és lehet, hogy a továbbiakban is neki kell továbbműködtetnie a céget. Másrészt a vevőnek fontos, hogy a társaságot ugyanolyan állapotban vegye át, mint amilyenben ő a szerződés aláírásáig megismerte, és ezt biztosítani kívánja.

Amit szabad és amit nem

Az adásvételi szerződés általában előírja, hogy az eladó köteles a zárásig a társaságot a szokásos rendes üzletmenet szerint működtetni. Mindeközben számos korlátozást is tartalmaz. Így fontos eleme a szerződésnek, hogy az eladó nem csorbíthatja a társaság pénzügyeit – nem fizethet magának osztalékot vagy egyéb tulajdonosi kifizetést, nem emelhet bért, nem engedheti el a társaság követeléseit, bizonyos összeghatár feletti kötelezettséget nem vállalhat – kivéve, ha ezekhez a vevő hozzájárul.

A szerződés tájékoztatási kötelezettséget is ró az eladóra, azaz köteles a vevőt folyamatosan tájékoztatni a társaság körülményeiről. Ennek keretein belül a vevő az aláírástól kezdve általában már beletekinthet a társaság nyilvántartásaiba, a társaság vezetőitől felvilágosítást kérhet.

A legtöbb szerződés nem tartalmaz különösebb biztosítékot arra, hogy az eladó a korlátozásokat betartsa. Ha azokat nem teljesíti, úgy szerződésszegést követ el, amely esetben a vevő – még ha egyébként az összes többi feltétele teljesül is – elállhat a szerződés teljesítésétől, és kártérítést követelhet. Nem egy esetben kerül sor speciális szankciók (pl. kötbér) kikötésére is ilyen esetre.

Ha viszont a vevő nem elégszik meg ezzel, úgy nem ördögtől való azt kérnie, hogy az átmenet idejére kinevezhessen egy ügyvezetőt a társasághoz. Ilyenkor az átmenet idején érvényes nyilatkozat csak a két vezető együttes aláírásával tehető. Hasonló megoldást teremt, ha erre az időszakra a vevő a társaság felügyelőbizottságába delegálhat egy személyt. Ez különösen akkor biztosítja valós kontroll lehetőségét a vevő számára, ha a felügyelőbizottság ügydöntő hatásköröket is kap, és bizonyos döntések a felügyelőbizottság jóváhagyása nélkül nem hozhatók meg.

Versenyjogi gubancok

Gondolhatnánk, hogy az aláírás és a zárás közötti együttélés módjának meghatározása kizárólag a feleken múlik. Ez azonban nem így van. Bizonyos összeghatárokat meghaladó vállalatfelvásárlási tranzakciók esetén a tranzakció megvalósítása a versenyhivatal jóváhagyását igényli. Ilyen ügyletekben – azon túlmenően, hogy az aláírás és a zárás ilyenkor automatikusan elválik – a felek kötelesek a versenyjogi előírásoknak a köztes időszakban is megfelelni. Ez pedig befolyásolja, hogy ezen periódus alatt a vevő milyen ráhatást gyakorolhat a céltársaság működésére. Ha ugyanis ez a ráhatás jelentős, úgy a GVH azt állapíthatja meg, hogy a felek már az engedély megadását megelőzően összehangolták tevékenységüket, aminek komoly bírságkövetkezményei lehetnek.

Így a GVH gyakorlata alapján aggályos az, hogy ha a felek a társaság működésének valamely jelentős kérdését a vevő jóváhagyásától teszik függővé. A kialakított gyakorlat szerint az aláírás és zárás közötti időszakban a vevő hozzájárulási joga tartalmilag csak azt jelentheti, hogy a vevő kifejezheti aggályát az eladó adott döntésével kapcsolatosan – arra hivatkozva, hogy az veszélyeztetheti a befektetés értékét. Ezen túlmenően azonban a vevő nem szólhat bele az eladó döntéseibe.

Mi a tanulság?

Ha a tranzakció a Versenyhivatal engedélyéhez kötött, úgy lényegesen kisebb a mozgástér arra, hogy a vevő az átmenet időszaka alatt kontrollálja a társaság működését. Igazi lehetősége arra van csupán, hogy ha az átmeneti időszakban az eladó a kötelezettségeit megszegi, a szerződés zárásától elálljon. De észnél kell lenni, a zárás után már nincs mód arra, hogy a vevő visszaadja a céget, ilyenkor legfeljebb szavatossági kötelezettségek megsértése miatt fordulhat kártérítésért az eladóval szemben.