A cégfelvásárlások, gondos átvilágítás és árazás esetén is, rejthetnek olyan a vevő által előre nem felmérhető, elsősorban üzleti jellegű kockázatokat, ami miatt a vevő a vételár meghatározott részét csak késleltetett módon, a cég felvásárlását követő teljesítménye alapján szeretné kifizetni. Konszolidált piaci körülmények között az ilyen ajánlat általában akkor indokolt és elfogadható, ha a céltársaság piacán ez szokásos, vagy ha a céltársaság nem rendelkezik hosszabb távra visszamenő, megbízható pénzügyi adatokkal. A magyar piacon az earn-out alkalmazását a bizonytalan piaci környezet és az ezzel összefüggő kockázatok is ösztönzik.


A következőkben röviden ismertetjük az earn-out megállapodás főbb kérdéseit: a pénzügyi mutató alapját és meghatározásának módszerét, az eladó közreműködését a társaság irányításában, az eladót védő mechanizmusokat, vitarendezést és az általános adójogi szempontokat.

Az earn-out alapja és számítása

Az earn-out megállapodás alapján a céltársaság eladója késleltetett kifizetésre, vételár-kiegészítésre jogosult az eladótól, ha a céltársaság jövőbeli teljesítménye megfelel a tranzakciós szerződésben meghatározott elvárásnak. A vevő a vételár egy bizonyos részét csak akkor fizeti meg, ha a céltársaság a zárást követő időben bizonyítja, hogy képes hozni az árazást megalapozó historikus eredményeket. Alapesetben az earn-out kifizetését a céltársaságnak a tranzakció zárást követő két-három évben elért eredménye, vagy egyéb, a vevő szempontjából kiemelt fontosságú pénzügyi mutatója (árbevétel, forgalom meghatározott ügyfelekkel, nettó eszközérték stb.) alapozza meg. A felek viszonya tranzakciót megelőző időszakon alapuló vételár-meghatározáshoz hasonlít: a vevő a kiválasztott pénzügyi mutató alacsonyabb szinten tartásában, a vevő pedig minél magasabb összegű megállapításában érdekelt. Lényeges különbség azonban, hogy az earn-out a tranzakció zárását követő időszakra vonatkozik, amikor már a vevő kerül irányító pozícióba a céltársaságban, azaz e feltétel teljesítésére az eladónak már nincs vagy csak korlátozott ráhatása van. A pénzügyi mutató kiszámításának módszerét – hasonlóan az árazás alapját képező, a zárómérlegbeli (pl. EBITDA) mutatókhoz – a tranzakciós szerződésben kell rendezni. A számításánál abból indulunk ki, hogy az eladás időpontjához képest változatlan, de legalábbis a mutatót kedvezőtlen irányba nem befolyásoló feltételek alapján számítva, a céltársaság hozta-e az elvárt eredményt. A problémás tételek számviteli értékelése és az alkalmazott számviteli politika a vételár meghatározásához a zárást megelőzően használt (jellemzően a céltársaságnál alkalmazott) módszert követik. A vevő illetve a céltársaság zárást követő döntéseit és az ebből fakadó, az eredményt befolyásoló körülményeket ki kell szűrni. A legfontosabb ilyen körülmények a következők: az egyszeri tételek kezelése, a tranzakciót követő szinergia-hatások (pl. adminisztráció összevonása, a méretgazdaságosságból fakadó alacsonyabb bérleti díj, a megnőtt méretből fakadó előnyösebb beszerzési költségek) és a céltársaság zárást követő befektetéseinek (üzembővítés, a céltársaság által végrehajtott akvizíciók) kiszűrése. Speciális eset – hosszabb earn-out periódus esetén – a céltársaság vevő általi értékesítése, amit egyösszegű kifizetéshez, a teljes earn-out kifizetéséhez, esetleg az eladó elővásárlási jogának kikötéséhez szokás hozzárendelni. Ezeket az alapkérdéseket a tranzakciós szerződésben érdemes végiggondolni és rendezni.

Az eladót védő kikötések

Az eladó a zárást követően – még abban az esetben is, ha az eladó alkalmazottként, tanácsadóként egy ideig még a céltársaságnál marad – részben vagy egészben elveszti a céltársaság feletti kontrollt. Annak érdekében, hogy a vevő az ellenőrzési jogát ne használhassa fel az earn-out alapjának csökkentésére, a tranzakciós szerződésben részletes védelmi rendszert kell kialakítani a céltársaság működésére vonatkozóan. A vevő az earn-out időszakra vállalja, hogy nem változtat a céltársaság tevékenységén, folytatja a normál üzletmenetet, ésszerűen törekszik a lehető legjobb eredmény elérésére, nem vagy korlátozottan fizet menedzsment-díjat, vesz föl jelentős hitelt, vagy rendel el osztalék-kifizetést. Amennyiben az eladó az earn-out időszakban folytatja a munkát a céltársaságnál, úgy e döntések ellenőrzésére, jóváhagyására a céltársaság létesítő okiratába beépített mechanizmusok is beépíthetők. Ilyenkor a vevő oldaláról gyakori elvárás, hogy – tekintettel arra, hogy az eladó működése gyakran vezet feszültségekhez – az earn-out keveredjen a pénzügyi mutató teljesítése mellett, az eladó közreműködésének premizálásával. Az ilyen helyzetekre szokás beépíteni a tranzakciós, vagy az eladó megbízási szerződésébe az un. „good leaver/bad leaver” klauzulákat, vagyis azt a kikötést, ami attól teszi függővé a teljes earn-out kifizetését, hogy az eladó milyen módon szüneti meg a céltársasággal fennálló jogviszonyát (pl. kevesebb earn-out jár, ha rendkívüli felmondással, lényeges szerződésszegés, vagy céltársaság fizetésképtelensége miatt szűnik meg az együttműködés).

Vitarendezés

Az earn-out kalkuláció megállapítására a zárómérlegre alapított vételár-meghatározáshoz hasonló, határidőkhöz kötött vitarendezési mechanizmust érdemes használni a tranzakciós szerződésben. Az earn-outot és az arra vonatkozó számítást a vevő tanácsadója vagy könyvvizsgálója készíti el, majd az eladónak lehetősége van a számítás felülvizsgálatára és vitatására. Ha a felek nem tudnak megegyezni a számítás módjában illetve eredményében, külső független szakértő (általában egy független könyvvizsgáló cég) megbízásában állapodnak meg.

Adó

Az earn-out kifizetés jogcímét és megszövegezését adótanácsadóval együtt kell meghatározni, mert az earn-out adóhatása jelentősen eltérhet attól függően, hogy az eladó magánszemély vagy társaság, és hogy a vételár eredményszemléletben az eladáskor már adóalapot képez, vagy csak a (lehetőleg jövőbeli és bizonytalan) feltételek bekövetkeztekor jelentkezik az eladó oldalán.

Összefoglalás

Az earn-out megállapodások esetről-esetre változnak. Az előző szempontok – és az adott tranzakcióban felmerülő speciális elvárások – minden esetben részletesen végiggondolandók mind eladói, mind vevői oldalon. Az earn-out jelentős kedvezmény a vevőnek, hiszen a vételár egy részét időben késleltetve, jóval alacsonyabb kockázattal vállalja. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy bár a felek a polgári jog általános szabályai alapján, külön szerződéses kikötés nélkül is kötelesek jóhiszeműen és együttműködve eljárni, az earn-out megállapodás részletes kidolgozása teremti meg azt a szilárd alapot, hogy a vevő vételár csökkentésre és az eladó vételár növelésre irányuló érdekei megfelelő korlátok között érvényesüljenek a zárást követő, jövőbeli időszakban.

Lendvai András
partner
Lendvai és Társai
Ügyvédi Társulás
andrás.lendvai@lendvaipartners.com
Horváth Gergely
ügyvéd
Lendvai és Társai
Ügyvédi Társulás
gergely.horvath@lendnet.hu