napjainkban kezdi érvényét veszíteni Dosztojevszkij mondása, miszerint „a pénz érmékbe vert szabadság”.


A gazdálkodók többségében ugyan még nem tudatosodott, de a jogalkotók a gazdaság fehérítése érdekében idén januártól gyökeresen megváltoztatták a házipénztárra, valamint februártól a készpénzzel történő vásárlásra vonatkozó, eddig is szigorú szabályokat.

A házipénztár korlátozása
Tavaly a gazdálkodók a pénzkezelési szabályzatukban a működésük igényeiknek megfelelően maximalizálhatták készpénzkészletük napi záró állományát, idén azonban ennek megállapításakor figyelembe kell venniük azt is, hogy a készpénzkészletük hónaponként számított napi átlagos záró állománya nem lehet magasabb az előző üzleti év összes bevételének 1,2 százalékánál, vagy ha az nem éri el az ötszázezer forintot, akkor ötszázezer forintnál. Az egyszerűnek nem nevezhető szabályról tudni kell még, hogy az összes bevétel, tehát az értékesítés nettó árbevételének, továbbá az egyéb, a rendkívüli, valamint a pénzügyi műveletek bevételének összegét éves szintre kell számítani, illetve az előző üzleti év beszámolójának elfogadásáig a megelőző üzleti év adatait kell alapul venni. A szabály alól a jogelőd nélkül alapított gazdálkodók sem kivételek. Ők az előző évi tényadatok híján a tárgyévi tervadatok alapján kötelesek meghatározni átlagos napi záró készpénzállományuk nagyságát.

Az új szabályok gazdasági hatása
A szabályt 2009. január 1-jétől kell alkalmazni. Az állami adóhatóság tehát már a január hónapra vonatkozó átlagos napi készpénzzáró-egyenlegek nagyságát ellenőrizheti, és annak megsértése miatt akár félmillió forint mulasztási bírsággal is sújthatja a gazdálkodókat, a pénzkezelési szabályzatokat viszont elegendő az új előírásoknak megfelelően 2009. március 31-ig módosítani. A jogalkotói szándék ellenére a készpénzkészlet korlátozása nem járul hozzá érdemben a fekete gazdaság felszámolásához, hiszen akik törvénysértő módon nem tudnak elszámolni a könyveikben kimutatott készpénz-készletükkel, azok attól sem riadnak vissza, hogy a valóságban már elköltött készpénzállományukat kölcsönkövete-léssé, elszámolásra kiadott pénzeszközzé vagy más fiktív ügyletté alakítsák át. Az új előírások tényleges károsultjai azok a becsületes gazdálkodók lesznek, akik alacsony bevétellel zárták az előző üzleti éveiket, viszont több telephellyel, ennek megfelelően több házipénztárral is rendelkeznek, hiszen számukra többletköltséget jelent az átlagos készpénzzáró-egyenleg törvényi maximum alatt tartásához szükséges adminisztráció, valamint banki készpénzbefizetések és felvételek lebonyolítása.

Mit is lát valójában az adóhatóság?
Sajnálatos módon a jogalkotók nem a törvénysértők felderítését tették lehetővé, hanem csak egy újabb szankcionálási lehetőséget adtak az adóhatóság kezébe. Érthetetlen, hogy a feketegazdaság kifehérítésére szánt vagyonosodási vizsgálatok 2006. évi előtérbe helyezése óta sem gondoskodtak a jogalkotók arról, hogy a gazdálkodóknak kötelező legyen társaságiadó-bevallásukba a vagyonosodási vizsgálatok célterületének minősülő tagi kölcsönökre vonatkozó adatokat is szolgáltatni. Ahogyan a jogalkotók a munkáltatók és a kifizetők havi bevallásának adattartalmát is kötelezően előírták, ugyanúgy előírhatták volna a társaságiadó-alanyok számára azt, hogy éves bevallásukban az egyszerűsített éves beszámoló adattartalmán túl egyéb, a könyvviteli nyilvántartásból többletköltség nélkül kinyerhető olyan információkat is feltüntessenek, mint például a tagikölcsön-kötelezettség vagy a pénztár év végi záró egyenlege. Az adóhatóság, ahogyan eddig sem rendelkezett információkkal a figyelem középpontjában lévő tagi kölcsönökről, ugyanúgy nincs rálátása a jelenleg előtérbe helyezett záró pénztáregyenlegekről sem.

A készpénzes vásárlások korlátozása
Mint ahogyan azt a bevezetőben jeleztük, 2009. február 1-jétől jelentős korlátozá-sokat vezettek be a készpénzzel történő vásárlásoknál is. Az új szabályozás nem tiltást tartalmaz, hanem kötelezően kivetendő mulasztási bírsággal sújtja a bankszámlanyitásra kötelezetteket akkor, ha egy másik bankszámlanyitásra kötelezett részére 250 ezer forintot meghaladóan készpénzben fizeti meg valamely ügylet ellenértékét. Az új előírás szerint:

Adóhatósági jogalkotás?
A jogalkotók az új szankció szabályozása során olyan fogalmakra („ügylet”, „ügyleti ellenérték”, illetve „folyamatos teljesítés”) hivatkoztak, amelyeket a magyar jogszabályok nem definiálnak. Mivel a szabály végrehajtásáért felelős állami adóhatóság is észlelte a szabály értelmezhetetlenségét, ezért honlapján 2009. január 27-én közzétett egy tájékoztatót a témában, amelyben részletesen kifejtette, hogy milyen definíciót kell érteni a hivatkozott fogalmak alatt. Azon túl, hogy az állami adóhatóság tájékoztatója az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI.17.) AB határozata szerint nem tekinthető kötelező erejűnek, hiszen az Alkotmánybíróság döntése alapján a minisztériumok és egyéb központi állami szervektől származó jogi iránymutatást tartalmazó jogértelmezések kiadása és az ezekkel való irányítás alkotmányellenes, a tájékoztató definíciói számos okból vitathatók.

Az adóhatóság definíciói
Az adóhatóság tájékoztatója szerint „az ügylet jellemzően egy-egy konkrét szerződést jelent”, azonban az adókötelezettséget érintő jogviszony értelmezésekor az új szankciót magában foglaló adózás rendjéről szóló törvény a szerződés és az ügylet fogalmát az utólagos adómegállapítás szabályai között egymás mellett, gyakorlatilag független fogalmakként nevesíti.
A tájékoztató másik furcsasága, hogy az adóhatóság szerint „az ügyleti ellenérték megfizetése bruttó módon értendő, tehát az általános forgalmi adóval együtt számítandó a 250 ezer forintos ellenérték”. Amennyiben a jogalkotók szándéka megegyezett az adóhatóság értelmezésével, abban az esetben az „ügyleti ellenérték” megnevezés megtévesztő a gazdaság szereplői számára, hiszen más jogszabályok az ellenérték fogalmát ettől eltérően értelmezik. Az adóhatóság által hivatkozott adónemet szabályozó, az általános forgalmi adóról szóló törvény az adóalap megállapítása során kimondja, hogy az ellenértéknek nem része az általános forgalmi adó. A megtévesztő fogalomhasználatnak számos, jóhiszeműen eljáró adózó láthatja kárát.

Az adóhatóság tájékoztatójában folyamatos teljesítésű ügyletnek azt tekinti, „amely alapján azonos felek között, rendszeres és ismétlődő jelleggel, jellemzően azonos tartalommal történik szolgáltatás és ellenszolgáltatás. Ezeknél az ügyleteknél kiemelt elem a szolgáltatás-nyújtó, termékértékesítő állandó rendelkezésre állása és teljesítése. Folyamatos teljesítési ügyletek elsődle-gesen szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódnak”.

A jogalkotók a szabály megalkotásakor egy 2008. január 1-jétől nem hatályos fogalomra, a folyamatos termékértékesítésekre és szolgáltatás-nyújtásokra hasonlító elnevezést használtak, ami megtévesztő lehet a gazdasági szereplők körében. Az adóhatóság mindezt a jogalkalmazói bizonytalanságot is az idézett tájékoztatóval kívánta orvosolni, ezt azonban nem sikerült teljes mértékben elérnie.

A korlátozások hatása
A jogalkotók a készpénzfizetés korlátozásával is a gazdaság kifehérítését szándékozták elérni, azonban figyelmen kívül hagyták azt, hogy akik cégük eltitkolt jövedelmét kívánják elkölteni, azok nem kérnek a cégük nevére számlát, ezért az adóhatóság csak a jogkövető adózókat tudja megbírságolni. Az adóhatóság a tájékoztatásában kifejezetten kitért arra, hogy amennyiben a bankszámlanyitásra kötelezettek egy napon ugyanattól a bankszámlanyitásra kötelezettől több termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást vesznek igénybe, akkor az adóhatóság vizsgálni fogja az ügyletek összetartozását, aminek során „a racionális és elvárható üzletviteli folyamatokhoz való idomulást, a reális gazdasági folyamatokat, a kialakult piaci gyakor-latot és a gazdasági események ésszerű lebonyolítá-sának igényét” fogja alapul venni. A tájékoztató ezen része kihívás elé fogja állítani a mulasztási bírság kiszabásáról döntő köztisztviselőket, hiszen nekik kell meghatározniuk, mi felel meg a reális gazdasági folyamatoknak, illetve a kialakult piaci gyakorlatnak.

Napjainkban, amikor a gazdasági világválság hatására egyre többen kerülnek csőd- vagy felszámolási eljárás alá, reális igényként jelenik meg a gazdaság szereplői részéről, hogy vevőjük azonnal, készpénzzel egyenlítse ki az általuk teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatás-nyújtás bruttó ellenértékét. A jogalkotó olyan korlátozást vezetett be, ami a jelenlegi helyzetben nem tekinthető időszerűnek, és jelentősen hátráltatja, bizonyos szektorokban pedig vissza is fogja a gazdasági szereplők üzleti kapcsolatait, tovább csökkentve bevétel- és munkahelyteremtő képességüket.

Az új intézkedéseknek csak korlátozott gazdaságfehérítő hatása lehet, hiszen akik készpénzzel kívánnak fizetni a több mint 250 ezer forint összértékű, de kevesebb mint 250 ezer forint egyedi értékű termékértékesítésekért vagy szolgáltatásnyújtásokért, azok – az adóhatóság szóhasználatával élve – „az ügyletek célzatos feldarabo-lásával” ki tudják játszani az előírásokat, ha megfelelő háttér-dokumentációt készítenek a gazdasági események egymástól való függetlenségéről.

A korlátozásokkal egyedül a jogkövető gazdálkodókat hozzák hátrányos helyzetbe, hiszen ők mindent el fognak követni azért, hogy beszerzéseik ellenértékét bankkártyával vagy átutalással tudják kiegyenlíteni, vállalva annak többletköltségeit. A jogalkotók a korlátozásokból eredő többletterhek csökkentése érdekében felhatalmazták a kormányt, hogy rendeletben szabályozza a bankkártyával történő fizetések esetében a hitelintézetek által a vállalkozásokkal szemben felszámított költségek maximális mértékét, azonban a Kormány mind a mai napig nem élt ezzel a jogával.

Alkotmánybírósági döntésre várva
Az adózással foglalkozók körében a házipénztár és a készpénzfizetés korlátozására irányuló szabályok már a jogszabálytervezetként ellenvetéseket váltottak ki, azonban a jogalkotók nem vettek tudomást arról, hogy a céljukat más eszközökkel hatékonyabban tudnák elérni. A Magyar Könyvelők Országos Egyesülete többször felszólalt az új szabályok ellen, azonban érvei minden fórumon süket fülekre találtak, ezért végső megoldásként február elején az új jogszabályi előírok megsemmisítését kérve az Alkotmánybírósághoz fordult. Ha visszaemlékszünk az Alkotmánybíróság házipénztáradóra vonatkozó jogszabályt megsemmisítő döntésére, joggal bizakodhatunk abban, hogy a pénz hamarosan ismét érmébe vert szabadság lehet.

Kalocsai Zsolt vezérigazgató, DTM Hungary

Szerkesztői megjegyzés: a cikkben szereplő szabályok módosítását (eltörlését) az Országgyűlés lapzártánkkor tárgysorozatba vette.