A PIACI KONCENTRÁCIÓ NÖVELÉSE

A kutatásban elsőként azt kerestük, hogy igaz-e, hogy a példaként állított iparágakban különösen alacsony a koncentráció, mely erős versenyhez vezethet. A kutatás során az egyes iparágak koncentrációjának mérésére az egyik legelterjedtebb, versenyhatóságok által is gyakran alkalmazott mutatót, a Herfindahl–Hirschman-indexet (HHI) használtuk. A HHI értéke 0 és 10 000 között mozoghat. Ha a piac sok apró szereplő között oszlik meg, az index a nullához közelít; ha pedig egyetlen monopolhelyzetű vállalat uralja, az érték a maximumhoz (10 000) közelít. Tehát minél alacsonyabb a HHI értéke, annál széttagoltabb, és ha minél magasabb, annál koncentráltabb egy ágazat.

Az elemzésben mintegy 1700 céget vizsgáltunk 2019–2023 között, árbevétel, EBIT (üzemi eredmény), adózott eredmény (profit), saját tőke, mérlegfőösszeg szerint.

A kutatás során a következő ágazatokat vizsgáltuk: a bankszektort mint referenciaágazatot; a számítógép- és szoftver-kiskereskedelmet; az élelmiszer-kiskereskedelmet; az egyéb épületgépészeti szerelést és az irodabútor- és irodagép-nagykereskedelmet.

A vizsgálat során a bankszektort azért vettük referencia-iparágként alapul, mert a szakirodalom egységes abban, hogy a magyar banki szférában további konszolidációra lenne szükség annak érdekében, hogy a bankpiaci szereplők ki tudják használni a méretgazdaságosság előnyeit. Ennek megfelelően a kutatás során azt vizsgáltuk, hogy az egyes iparágakban a bankpiachoz képest hogyan alakul a fenti teljesítménymutatók szerint a piaci koncentráció, azzal, hogy ha egy iparágban a bankszektornál is alacsonyabb koncentrációt találtunk, azt az iparágat alacsonyan koncentráltnak, illetve túlversenyzőnek tekintettük.

Valamennyi szektorra nézve évenként külön vizsgáltuk a piaci koncentrációt. A feltárt eredmények hasonló tendenciákat mutatnak, így jelen cikkben az általános következtetések leírására szorítkozunk. (1. ábra)

Ahogy a fenti ábrából látszik, mind a négy vizsgált iparág kifejezetten alacsony koncentráltsággal rendelkezett a bankszektorhoz képest az árbevétel, az EBIT, a nettó profit és a saját tőke tekintetében is. A mérlegfőösszeg tekintetében a bankszektornak különösen alacsony volt a koncentrációja, ehhez a képest a többié kicsit magasabb, de összességében alacsony.

Mi a probléma az alacsony koncentráltsággal? Több nemzetközi kutatás is rámutat arra, hogy nagyon szét-tagolt, alacsony koncentrációjú ágazatokban jellemző-en alacsonyabb a termelékenység, míg a koncentráltabb piacokon magasabb. Ennek több oka is van:

Méretgazdaságosság és alacsony profitabilitás

Az erősen fragmentált piacokon a nagy verseny miatt a vállalatok profitabilitása alacsonyabb, hiszen erős az árverseny. Mindemellett, ha a piacon sok kisebb kapacitásokkal rendelkező cég van jelen, akkor a fix költségeik sokkal magasabbak egységnyi kibocsátásra vetítve, tehát nem működnek méretgazdaságosan, ami ugyancsak a nyereségességük rovására megy.

Az erőforrások kedvezőtlen elosztása

A túlzottan széttagolt piacokon jellemzően az erőforrások, így például a tőke és munkaerő elosztása sem történik hatékonyan. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy adott piacon bár eltérő termelékenységű vállalatok vannak jelen, a leghatékonyabbak mégsem képesek piaci részesedésüket növelni. Ezzel szemben ezen kutatások valamennyi esetben azt tapasztalták, hogy a piaci részesedések növekedése kedvezőbb piaci helyzetet teremtett, amiben az erőforrások és ezzel együtt a piaci részesedések valóban a leghatékonyabban működő cégekhez allokálódnak.

Az innováció elmaradása

A nagyobb piaci szereplők könnyebben finanszírozzák a K+F tevékenységet és a technológiai beruházásokat, hiszen nagyobb forrásokkal rendelkeznek, és a méretüknél fogva a fejlesztések megtérülése is biztosabb. Több kis cég az alacsonyan koncentrált piacokon pontosan a gyengébb profitabilitás és a rosszul allokált erőforrások miatt csak korlátozottan képes innovációra, illetve az új technológiák bevezetésére.

Hogyan nyilvánul meg mindez a való életben? Volt egy ügyfelünk, aki egy apró, nagyon niche szolgáltatási területen vezetett céget, és azt el akarta adni, de a négy versenytársa szóba se jöhetett, mert nem tartotta őket megbízható partnereknek. Gyorsan kiszámoltuk, hogy ha valaki megvenné az ő cégét, akkor vélhetően egy év alatt megháromszorozhatná a profitot, mivel számos olyan költség, amely jelenleg három külön cégben merül fel, összevonható lenne. Mindig nehéz kérdés, hogy most versenyezni kell vagy együttműködni, de bizonyos piacokon és esetekben jobb az utóbbi. Magyarországon gyakorlatilag összeomlott az elaprózódott mézpiac, miközben a legnagyobb kétszáz ír cég között szerepel egy olyan méhészeti vállalat, mely sok kisebb cég szövetkezeteként működik. Hasonlóan, gombászati cégek is szövetkezetként biztosították a megfelelő üzemméretet. Ezen túl, három helyi jogi iroda – egyenként 700-800 fő jogásszal – is egyesült, ők szintén a legnagyobb cégek között vannak nyilvántartva.

A kutatás során megvizsgáltuk azt is, hogy hogyan alakult az elmúlt években a vizsgált piacok koncentráltsága – azt feltételezve, hogy a generációváltással összefüggésben esetleg ez nőhetett. A várakozásainkkal ellentétben az elmúlt öt év adatai alapján az egyik vizsgált ágazatban sem figyelhető meg a koncentráció trendszerű erősödése. Épp ellenkezőleg, az árbevétel és a saját tőke kivételével épp az látjuk, hogy a piacok dekoncentrálódnak. Érdekes módon az iparági koncentráció csökkenése éppen azokban a szektorokban volt látványos, amelyek eleve nagyon alacsonyan voltak koncentráltak. (2. ábra)

A vizsgált piacok közül az élelmiszer-kiskereskedelemben volt a legmagasabb a koncentráció, de még így is jóval alacsonyabb, mint a bankszektorban. A külföldi láncok erősödő jelenléte ellenére egyik mutatóban sem volt érdemi növekedés a szektor koncentrációjában.

A legalacsonyabban koncentrált iparág az egyéb épületgépészeti szerelés volt, de nem sokkal haladta meg az itt mért koncentrációs szintet az egyébként szintén több nemzetközi láncot is magában foglaló számítógép-kiskereskedelmi ágazat sem.

Összességében tehát arra következtethetünk, hogy a feltételezésünk igaz, hogy egyes iparágakban a koncentráció nagyon alacsony Magyarországon, ami túlzottan erős piaci versenyhez és termelékenységhiátushoz vezet. Emellett még ezekben az iparágakban is a koncentráció folyamatos csökkenése figyelhető meg, elsősorban éppen ott, ahol a koncentráció egyébként is nagyon alacsony volt. Ezeken a piacokon pedig célszerű lenne a konszolidáció támogatása, hiszen ez várhatóan magasabb termelékenységet fog maga után vonni.

Bár a konszolidációt gyakran a verseny gyengülésével azonosítjuk, nem a piaci verseny korlátozása a cél, hanem az, hogy a vállalatok növelni tudják termelékenységüket a méretgazdaságosság és a hatékonyabb erőforrás-elosztás tartalékainak kiaknázásával. Ezt támasztja alá egy 15 európai ország adatait feldolgozó elemzés is. Itt azt tapasztalták, hogy azokon a piacokon, ahol konszolidáció történt, a vállalatok termelékenysége nem magasabb árrések révén nőtt, hanem sokkal inkább azáltal, hogy a leghatékonyabb vállalatok tudták a kevésbé hatékonyan működő cégek rovására növelni a piaci részesedésüket. Következésképpen a konszolidáció nem a piaci verseny csökkenését eredményezte – hiszen a piaci szereplők nem tudtak magasabb árréssel árazni –, hanem a hatékonyabb erőforrás-allokációt, ami végső soron növelte az egyes szektorok aggregált termelékenységét.