Júniusban az országgyűlés elfogadta a kormány által benyújtott adóreform csomagot. a törvénymódosítások a fenntarthatatlan jóléti állam leépítése, az áfa növelés és a béradók csökkentése mellett az offshore adótervezés visszaszorítására is kísérletet tett.


Ahogy arról a júliusi Cégértéklevélben már beszámoltunk (Frontot szélesít a kormány…), a módosítások lényege, hogy az OECD országok többségéhez hasonlóan, mi is bevezettük az „Ellenõrzött Külföldi Társaság” fogalmát. Ez azt jelenti, hogy ha magyar magánszemély vagy társaság olyan országban rendelkezik társasági részesedéssel, ahol a társasági adókulcs nem éri el a magyarországi adóterhelés kétharmadát, akkor az így szerzett jövedelmek úgy adóznak mintha a magyarországi tulajdonos azokat itthon realizálta volna.

Az ellenõrzött külföldi társaságokra (Controlled Foreign Companies, „CFC”) vonatkozó szabályrendszert 1963-ban az USA adóhivatala vezette be elõször. A szabályozás célja az ún. „káros adóverseny” visszaszorítása volt, vagyis, hogy megakadályozza, hogy az állampolgárok és társaságuk vagyonukat „adóparadicsomokba”, vagy preferált adórendszert” kínáló országokba menekítsék, amelyekben nincs vagy alacsony a jövedelemadó és korlátozott az információszolgáltatás külföldi adóhivatalok felé.

Az offshore adótervezés lehetõségeit elõször a multinacionális vállalatok kezdték el kiaknázni azzal, hogy termelésüket átmeneti adómentességet kínáló fejlõdõ országokba helyezték át. Nyereségüket ezekbe az országokba csatornázva csoportszinten minimalizálni tudták adóterhelésüket, miközben a nemzetközi tõzsdéken kimutatott konszolidált nyereségeik magasak maradtak. A nyugati kormányok nem merték megakadályozni multicégeik adótervezését, nehogy ezzel rontsák nemzetközi versenyképességüket. Elvégre a középkor óta az elit „elõjoga”, hogy kevesebb adót fizet.

Az offshore demokratizálódása

A probléma akkor kezdett akuttá válni, amikor az adótervezés luxusszolgáltatásból tömegcikké vált. Az adóparadicsomokban és az EU-beli kedvezõ adózású országokban megjelentek a közép- és kisvállalkozókat is kiszolgáló offshore cégeket alapító-mûködtetõ és adótanácsadó cégek. Ezek a fapados légitársaságokhoz hasonlóan diszkont-adóstruktúrákat kezdtek ajánlani a magas adózású OECD országok KKV-inek. A nemzetközi offshore-menü bõvülése, a szolgáltatások árának csökkenése és az internet-bankolás elterjedése egy széles vállalkozói kör számára tette elérhetõvé a nemzetközi adótervezést. Az offshore a politikai és gazdasági elit elõjogából népi mozgalommá vált. A jövedelemadó bevételek csökkenése az OECD kormányokat az ÁFA és a béradók emelésére kényszerítette, visszaállítva a nemzetközi vállalatok teljes adóterhét a korábbi szintre. A multik privilégiumának lõttek.

Komplex adóstruktúrák kialakításával a CFC szabályok is megkerülhetõk. A rendszerben maradtak lukak, sõt egy utolsó pillanatban elfogadott törvénymódosításnak köszönhetõen a névleges tulajdonossal rendelkezõ cégek kikerültek a törvény hatálya alól. Az új rendelkezések egyébként sem szüntetik meg a nemzetközi adótervezést, csak megdrágítják és megbonyolítják azt. A profi adótanácsadók hadát alkalmazó multicégek gyorsan alkalmazkodnak az új szabályokhoz és 2010-tõl már az új rendszerben is legálisan mûködnek majd. A többletköltségeket alig érzik meg, miközben visszanyerik privilégiumukat az adós szigorításokkal megfélemlített, az új struktúrákat átlátni és megfizetni nem tudó KKV-kkal szemben.

Préda István, MB Partners