Az építőanyag-ipar sok szempontból eltér az építőipar többi ágazatától: a fizetési határidők jóval alacsonyabbak, az alvállalkozói kör szűk, az üzemi eredmény a legmagasabb (2006) és még az idei első félévben is növekedett a termelés.
Építőanyagnak számítanak azok a termékek, amelyeket részben az építőipar használ fel az egyes alágazatok termékeinek előállításához. Ilyen termékek a vasbeton, tetőcserép, tégla, térkövek, műszaki kerámia termékek, síküveg és fémszerkezetek stb. Az építőanyag-ipar nem csak az építőipar számára gyárt és szállít termékeket, hanem az autóipar és egyéb feldolgozó ipari szegmensek számára is.
A teljes iparág termelési értéke 2003-ban 20 százalékkal, 545,6 milliárd Ft-ra emelkedett, 2004-ben 5 százalékkal bővült, majd 2005-ben és 2006-ban 10-10 százalékkal nőtt. 2007-ben stagnálás volt megfigyelhető, az iparág termelési értéke 705,4 milliárd forintot tett ki.
A 2003 és 2007 közötti időszakban a vas, acél, vasötvözet-alapanyag gyártásának (továbbiakban: ECSC) szakágazata egészen 2006-ig a világpiaci hatások, a vas- és acéltermékek drágulása, valamint a kereslet növekedése miatt Magyarországon is húzóágazat volt az építőanyag-iparon belül. 2007-ben azonban a termelés csökkenni kezdett (-6 százalék), amit a másik főcsoport, az úgynevezett egyéb nemfém ásványi termékek gyártása tudott kompenzálni. Ebből különösen az üveg és üvegtermékek gyártása (+18,2 százalék) és a beton-, gipsz, cementtermékek gyártása (+16,6 százalék) vette ki a részét. Ezen alágazatok növekedésének hátterében az export látványos növe-kedése húzódik meg, mely 2006-ban a teljes értékesí-tés 28,5, míg 2007-ben 37,5 százalékát tette ki.
Az idei évben az építőanyag-ipar termelése további növekedést mutat, azonban míg az első negyedévben a bővülés 14,5 százalékos volt, addig az első félévben ez mindössze 4,2 százalékra olvadt. A csökkenő mértékű emelkedés az ECSC alágazat stagnálásának és az égetett építőanyag-gyártás szakágazat látványos visszaesésének az eredménye (-15,7 százalék).
A globális pénzügyi válság az építőanyag-ipar jövőjét is bizonytalanná tette. A friss fejleményektől függetlenül is számítani lehetett az iparág termelésének csökkenésére, ami a legnagyobb alágazat (ECSC) egyébként is prognosztizált visszaeséséből, valamint az export várható szűküléséből adódik. Ez utóbbinak többek közt az is oka, hogy a Magyarországon felesleges kapacitásaikat eddig exporttermelésre beállított gyártók környező országokban megkezdett beruházásai mostanra befejeződtek, így már helyi gyártásban, olcsóbb áron (pl.: kevesebb szállítási költség) is el tudják látni a helyi piacokat. Fontos ugyanakkor hozzátenni: az építőanyag-ipari exportnak továbbra is erőssége, hogy az nem szolgáltatási jellegű tevékenység. A negatív kilátásokkal együtt a magyar piacon némi fellendülést indukálhat a II. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében megvalósuló beruházási hullám, valamint az építési előírások (pl.: energiatanúsítvány) szigorodásával a rosszabb minőségű import termékek visszaszorulása.
Az MB Partners egész építőipart felölelő tanulmányában 150 építőipari vállalkozást vizsgált, melyek közül 22 darab, 1,5 milliárd forintot megahaladó árbevételű építőanyag-gyártó volt (összárbevétel: 127,7 MM forint). A kérdőíves felmérés során a megkérdezettek 60 százaléka 2008-ban növekedésre számít, míg 30 százalék csökkenést, 10 százalék pedig stagnálást prognosztizál, ugyanakkor saját árbevételük csökkenésétől senki sem tartott a nyáron végzett felmérésben. A kínálati oldalon nem várnak jelentős változást, míg a keresleti oldalon a piaci szereplők számának csökkenésére számítanak az építőanyag-gyártó vállalatok vezetői.
Az MB Partners által elemzett 22 vállalat 2006-os eredményeiből kiderül, hogy míg az egy főre jutó árbevétel az építőanyag gyártásban az egyik legalacsonyabb az építőiparon belül, a szegmens árbevétel-arányos üzemi eredményének medián értéke 6 százalék, ami az építőipar többi szektorához viszonyítottan a legmagasabb megtérülés (építőipari átlag: 4,2 százalék).
2006-ban az építőanyag-gyártásban működő vállalatok árbevételhez viszonyított személyi jellegű ráfordításának (bérek+egyéb juttatások+járulékok) mediánja 10,7 százalékkal az egyik legnagyobb értéket mutatta az építőipar szektorai közül, ugyanakkor az árbevétel arányos anyagjellegű ráfordítások 80 százalékos értékkel a legalacsonyabbak. Ennek az a magyarázata, hogy ebben az ágazatban a közvetített szolgáltatások – alvállalkozói költségek – értéke az egyéb ágazatokhoz képest kicsi. A gyártásból fakadó anyagszükséglet miatt ugyanakkor a szektor magas anyagköltség hányaddal operál. Az árbevételhez viszonyított anyagköltség arány 44,5 százalékos (teljes építőiparban 19,5 százalék). Az építőanyag-gyártás az árbevételhez viszonyított működőtőke igényében a többi szegmenshez képest a középmezőnyben helyezkedik el (11,3 százalék).
A szegmens előnye ugyanakkor, hogy mind a vevő mind a szállító fizetési napok száma (kb. 42 nap) sokkal alacsonyabb, mint az építőipari átlag. Az építőanyag iparra jellemző magasabb működőtőke mögött a magasabb készletállomány (mérlegfőösszeg 16,2 százaléka) húzódik meg, ugyanis viszonylagosan egyformák a vevői és szállítói forgási idők. Az üzemi nyereségi szintek 2007-ben az építőanyag-gyártó vállalatok vezetőinek jelentős része, 72 százaléka szerint növekedtek, míg a válaszadók 14 százaléka stagnálónak, 14 százaléka csökkenőnek ítélte meg alakulását. A 2008-ra vonatkozó átlagos nyereségességi szintek változásáról 2007-hez képest már jobban megoszlanak a vélemények. A megkérdezettek 29 százaléka prognosztizálja emelkedőnek, míg közel ugyanennyien (28 százalék) gondolják csökkenőnek a nyereségességi szintet.
