A CMBP EGYELŐRE SZUPERÜL TELJESÍT – INTERJÚ JAKSITY GYÖRGGYEL ÉS ORBÁN KRISZTIÁNNAL

BESZÉLGETÉS JAKSITY GYÖRGGYEL, A CONCORDE CSOPORT ELNÖKÉVEL, ÉS ORBÁN KRISZTIÁNNAL, AZ ORIENS ALAPÍTÓ-ÜGYVEZETŐ PARTNERÉVEL A CMBP ALAPÍTÁSÁNAK ÉVFORDULÓJA KAPCSÁN

 

 

 

 

 

Öt éve zárult le a Concorde Vállalati pénzügyek és az IMAP MB Partners összeolvadási tárgyalássorozata. Hogyan emlékeztek vissza a tárgyalásokra?

Gyuri: Tipikus „akasztják a hóhért” szituáció volt: vállalati összeolvadásokkal, felvásárlásokkal foglalkozó tanácsadócégek készültek összeolvadni. Mindent, amit az ügyfelekkel, ügyfeleknek szoktunk végigcsinálni, nyújtani, most magunkon is kipróbálhattuk. Érdekes tapasztalat volt, és ez a gyakorlat kétségkívül javította a tanácsadók empátiás képességét azzal, hogy maguk kerültek olyan üzleti helyzetbe, mint amilyenbe az ügyfeleik szoktak. Ugyanakkor jól jött a több évtizedes tapasztalat ezen a téren, a tárgyalások és a tranzakció lebonyolítása is szakszerűen, gyorsan zajlott, és azóta is minden a közös megelégedésünkre történik, tehát jól „raktuk össze” a két operációt.

Krisztián: Mint minden rendes tranzakció, ez is egy kicsit hosszú volt. Talán másfél év. Igazából nem a konkrét feltételek kidolgozására ment el az idő, mert az a rész nagyon gyors volt. Sokkal inkább arra, hogy jobban megismerjük egymást, hogy megértsük, melyik fél mit is szeretne kihozni a közös cégből, hogy összefésüljük a víziókat. Felmerült sok kérdés. Visszatekintve persze teljesen logikus volt az összeolvadás, de akkor azért nem pont így éltük meg. A legnagyobb különbség a mai és az akkori perspektíva közt az az ötévnyi tapasztalat, amit egymásról szereztünk.

Miért gondoltátok, hogy sikeres lehet a két cég összeolvadása?

Krisztián: Egyrészt a piaci helyzet, másrészt az érintett személyek miatt. A 2010-es évek első felében látszott, hogy a hazai M&A piac gyökeres változásokon megy keresztül. Mi annak idején azért vágtunk bele az MB Partners sztoriba, mert nagyon hittünk a magyar kkv-k jelentőségének emelkedésében. Hogy ki kell mozdulni Budapestről, hogy ott kell kopogni minden magyar középvállalkozó ajtaján. Aztán néhány éven belül azt is megértettük, hogy bármilyen fontos és perspektivikus is ez a szegmens, a kritikus cégméret fenntartásához szükség van a tőzsdei sztorikra és a nagyvállalati hitelességre is. Ebben pedig a Concorde egyértelmű, utolérhetetlen „track record”-ú tekintély volt. Össze akartuk illeszteni a két szegmens piacvezetőjét, hogy egy, az összes ügyféligényt kezelni tudó, hazai szinten megkerülhetetlen céget hozzunk létre. A másik fontos szempont a személyiségekhez kapcsolódott. Mi nagyon büszkék voltunk és vagyunk arra, hogy soha nem megyünk bele a csínybe, hogy egy bonyolult, ingoványos közegben mindig tisztességesen, megalkuvások nélkül működünk. Ha összeállsz valakivel, különösen, ha 50-50-es felállásban, akkor el kell hinned, hogy a másik fél is pontosan így gondolkodik. Ez, lássuk be, óriási elvárás Magyarországon. Ebben az esetben ez megvolt. A Concorde csapatból Gyurit, Norbit, Kareszt és Kálmánt is ismertem korábbról. Nem közelről, de annyira igen, hogy láthattam, hogyan reagálnak bizonyos helyzetekben. Kálmánnal még egy próbaútra is elmentünk Münchenbe, hogy megpróbáljunk közösen megszerezni egy megbízást. Ott volt két teljes napunk, hogy átbeszéljünk egy csomó dolgot. Ezek a benyomások adták a kezdeti bizalmat, ami miatt mi bele mertünk vágni.

Hazánkban kirívóan kevés cég vesz részt összeolvadásban. Bennetek ez az ötlet hogyan merült fel, és hogyan győztétek le az ilyen esetekben a felekben gyakran felmerülő bizalmatlanságot?

Gyuri: Tulajdonképpen az előző kérdésre adott válasz ezt is megválaszolja, hiszen az üzleti racionálé és a jó együttműködés adott volt. Ráadásul a tranzakció struktúrája is rugalmasabb az általában megszokott összeolvadásoknál, hiszen jogi értelemben nem összeolvadás, hanem egy közös új cég alapítása történt meg 50-50%-os részvétellel, és a gyakorlati tapasztalatokra bíztuk, hogyan tud ez a legjobban működni, így ha valami miatt mégsem azt eredményezte volna, amit mindkét fél elvárt az ügylettől, akkor lehetőség volt változtatni a struktúrán, vagy akár az eredeti helyzetet helyreállítani, ami egy klasszikus összeolvadás vagy felvásárlás esetén nem ilyen egyszerű.

Krisztián: Felmerülni úgy merült fel, hogy tudtuk, hogy mi is és a Concorde is ragaszkodunk az M&A cégünkhöz, úgyhogy a felvásárlás vagy az eladás nem volt opció. Ugyanakkor a piaci lehetőség ott tátongott előttünk óriásira nyílva. Nem nagyon volt más megoldás, mint az összeolvadás.

Biztosan volt a fejetekben elképzelés arról, hogy hova fog a közös cég eljutni öt év alatt. Hogyan látjátok a CMBP-t ezeknek az elképzeléseknek a tükrében?

Krisztián: A CMBP egyelőre messze túlteljesít. Az én aspirációm az volt, hogy létrehozzunk egy olyan csapatot, amelyik bármilyen ügyféligényt a legmagasabb szinten tudja kielégíteni. Ehhez ezen a piacon minimum 8-10 munkatárs, és évente az ehhez a csapathoz mérten kellő számú megbízás kell, mert a csapat csak így tud állandóan tréningben lenni. A csapat eltartásához viszont sikerek, lezárt tranzakciók kellenek, legalább évi 5-6. Ehhez képest most 12 emberünk van, rengeteg megbízásunk, és az idén már 13 lezárt tranzakciónk. Pont Karesz említette a minap, hogy ez azt jelenti, hogy három hetente zárunk egy tranzakciót. Három hetente! Óriási gyakorlata, tapasztalata van ennek a csapatnak.

Gyuri: A cél a mi fejünkben az volt, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk az egymást jól kiegészítő cégkarakterekből, és ennek eredményeként egy olyan kombináció jöjjön létre, amely mind a kisebb, mind a nagyobb ügyfelek igényeire maximálisan választ tud adni, legyen szó magán- vagy nyilvános piaci ügyletről, illetve ahhoz kapcsolódó tanácsadásról. Az, hogy az új cég az első pillanattól piacvezető a mid-market tranzakciós piacon, illetve első helyen van évek óta a sikeresen lezárt ügyletek számát tekintve, egyértelműen visszaigazolta az eredeti elképzeléseinket.

Mire vagytok a céggel kapcsolatban különösen büszkék?

Gyuri: Magyarországon sajnos kevés cég mondhatja el magáról, bármilyen iparágat nézünk, hogy tisztán piaci alapon, tehát nem az egykori állami vállalat, vagy gazdaság eszközein, piacán, termékeivel, nem állami és EU-s támogatással, vagy éppen a bankokkal újratárgyalt (értsd: nem teljesen visszafizetett hitelekkel) könnyítéssel, valamint nem a kedvező állami megrendelésekkel tud sikeresen működni. A két cégcsoport és a közös tanácsadó cég ebbe a tisztán piaci alapon működő elitklubba tartozik, és ez olyan jó érzés, mint amikor sportolóinkat látjuk, amint sportszerűen játszva, versenyezve nyernek el rangos nemzetközi díjakat, helyezéseket, mert ez valóban a szorgalomról, gyakorlásról, intellektusról és kitartásról szól. Ez számunkra egyben etikailag is a legvonzóbb útja a tiszta szabadversenynek. Krisztián: Két dolog jut eszembe. Egyrészt az, hogy amikor kezdtünk, ez két cég volt. Két különböző kultúrájú cég. Ma viszont teljesen egyértelműen egy. Van egy CMBP-s munkamódszer, egy megközelítés, ami csak erre a cégre jellemző, és amelyik szemmel láthatóan nagyon hasznos az ügyfeleinek. Van benne a Concorde-ból, van az egykori MB Partnersből, de így egyben csak itt, a CMBP-ben van meg. A másik a cég nemzetközi sikerei. A magyar M&A-piac európai viszonylatban nagyon kicsi. Ennek ellenére a CMBP a nemzetközi IMAP-hálózat, a világ egyik legnagyobb középvállalati M&A-szövetsége, kutatási központja és az egyik legtöbb tranzakciót záró tagja. Amikor kezdtünk, azt is nehéz volt elérni, hogy a német vagy a francia partnerek komolyan vegyék a megkereséseinket. Mára Gábor az IMAP egyik alelnöke, globális boardtag, és minden más tagnál több nemzetközi tranzakciót bonyolítunk. Ez már egy új helyzet: a partnercégek hívják őket, hogy van-e valami érdekes lehetőség.

Mikor volt az a pillanat, amikor úgy láttátok, megérte?

Krisztián: Én annyira hittem ebben a sztoriban, hogy az első pillanattól kezdve így érzem. Egyszerűen ott volt ez a gigantikus piaci rés, és senki nem próbálta betölteni. A CMBP megpróbálta. Gyuri: Az első pillanattól világos volt, hogy jó úton járunk, még akkor is, ha időnként voltak és lesznek is még nehézségek. A magyar vállalati tranzakciós piac látszólag nagy, valójában azonban kevés sikeresen lezárt ügylet van, ami sok okra vezethető vissza, részben az előző válaszban érintett gazdasági sajátosságokra is. Tehát nem az előttünk álló korlátlan piaci lehetőségek, hanem a kreativitás és szorgalom, valamint a három évtizedes szakmai tapasztalat az, ami miatt jól működünk. Ma hogyan látjátok a CMBP következő öt évét? Milyen fejlődést láttok a cég előtt? Krisztián: Az MBI-sztori igazából csak most kezdődik. Öt éve próbálunk meggyőzni sikeres menedzsereket, hogy a nagy lehetőség abban van, hogy a saját pénzüket kockáztatva átvegyenek olyan honi kkv-kat, ahol a tulajdonos nyugdíjba szeretne vonulni. Ez persze kockázatos és rendszerint komoly földrajzi mobilitást igényel, de fantasztikus hozammal kecsegtet. Ezt a piacot gyakorlatilag a CMBP építette fel, alakította ki és az idén végre berobbant: négy ilyen ügyletet zártunk. Szerintem ezen a területen óriási lehetőségeink vannak. Nem lennék meglepődve, ha pár év múlva évi 10-15 ilyen tranzakciót bonyolítanának a fiúk-lányok. Nagyon szeretnénk továbbá, ha felnőne néhány olyan ügyfelünk, akiknek megvan a menedzsmentkapacitása arra, hogy a régióban vagy Németországban felvásárlásokkal terjeszkedjen. Akkor végre nemcsak a nemzetközi ügyfeleink húznának hasznot a CMBP nemzetközi középvállalati világba való óriási beágyazottságából, hanem a hazaiak is.

Gyuri: Ezen az úton kell továbbmenni, és a középvállalati szférában megszerzett piacvezető pozíciót kiharcolni a nagyobb ügyletek piacán is. Ez nem evidencia, mert itt sokszor beleütközünk azokba a sajátosságokba, amelyekre az előző válaszokban utaltam, de nem is megvalósíthatatlan cél.

Milyennek látjátok ma a hazai cégértékesítési piacot? Merre van a fejlődés iránya?

Krisztián: Van egyrészt egy nyilvánvaló professzionalizálódási trend. A hazai tulajdonú vállalkozások nagy része kezdi levetkőzni az egykori vadkeleten rárakódott cselekvési normákat. Ez minden szempontból nagyon hasznos, nem utolsósorban növeli a vállalati értéket is. Van egy ezzel szembe menő folyamat is: az, ahogy a politika által felkent csókosok nyernek teret az önerőből előrejutott magyar vállalkozók terhére, egyértelműen visszafelé visz minket az időben. A cégértékesítési piac jövője szempontjából a kulcskérdés az, hogy mi lesz-e két jelenség eredője. Én természetemnél fogva optimista vagyok, úgyhogy azt gondolom, hogy a végén minden jóra fordul, de nem gondolom, hogy ez egyenes vonalú fejlődést jelent.

Köszönjük nagyon szépen a beszélgetést!