A CONCORDE MB PARTNERS, A CONCORDE ÉRTÉKPAPÍR ÉS AZ ORIENS VÁLLALATCSOPORT KÖZÖS CÉGEKÉNT MŰKÖDTETETT TRANZAKCIÓS TANÁCSADÓ CSAPATA MEGSZÜLETÉSÉNEK ÖTÉVES ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLI EZEN AZ ŐSZÖN. FIATALNAK IS MONDHATNÁNK MAGUNKAT – HISZEN AKÁR A 25-30 ÉVES HAZAI KÖZÉP- ÉS NAGYVÁLLALATOK, AKÁR PEDIG A SOKSZOR TÖBB SZÁZ ÉVES TÖRTÉNETTEL RENDELKEZŐ NYUGAT-EURÓPAI VÁLLALKOZÁSOKHOZ KÉPEST EZ NAGYON SZERÉNY ÉLETKOR. UGYANAKKOR A CONCORDE MB PARTNERS LÉTREJÖTTE, EGY KISEBB MÉRFÖLDKŐ VOLT A MAGYAR VÁLLALATI TRANZAKCIÓK PIACÁN. ITTHON UGYANIS KEVÉSBÉ JELLEMZŐ, HOGY KÉT, A MAGA PIACÁN ISMERT BRAND ÉS SZOLGÁLTATÓ EGY KÖZÖS VEZETÉS ALATT ÁLLÓ ÉS KÖZÖSEN TULAJDONOLT VÁLLALATBA VONJA ÖSSZE TEVÉKENYSÉGÉT. RÁADÁSUL A CSAPAT AZÓTA IS HARMONIKUSAN KOOPERÁL, ÉS MEGERŐSÍTETTE DOMINÁNS PIACVEZETŐ POZÍCIÓJÁT A HAZAI M&A IPARÁGBAN.

Az elmúlt öt évben 50-es nagyságrendű (egészen pontosan máig 51) sikeresen lezárt tranzakció körül bábáskodtunk, ezzel a becslések szerint nagyjából 20%-os piaci részesedésünk lehet (az összes tranzakció tekintetében; magasabb, ha azokat vesszük, amelyeknél volt is tanácsadó). Ami igazán érdekes lehet, az az, hogy milyen trendek láthatók, milyen következtetések vonhatók le az 51, sikeresen lezárt ügylet alapján a hazai tranzakciós piacról.

Mekkorák a tranzakciók?

Az 51 tranzakció összértéke 1,2 milliárd euró volt. Ez egy nagyjából 23,5 millió eurós átlag értéket ad tranzakciónként; fontos azonban hozzátennünk, hogy részt vettünk egy kiugróan magas értékű tranzakcióban, mely hozzáadása nélkül kb. 10 millió EUR az átlagos tranzakciós érték. Ráadásul ügyleteink értéke nem oszlik meg egyenletesen – a tranzakciók négyötöde a 10 millió EUR alatti kategóriába tartozik. Ez persze nem meglepő: a hazai magántulajdonú szektort ismerők napi élménye, hogy minél kisebb egy cég, annál nehezebbnek látják a tulajdonosok a cégátörökítést, ami miatt a cégeladás válik az egyetlen reális útjukká.

Kik kezdeményezik a tranzakciót?

Az elmúlt öt évben végrehajtott tranzakcióink kétharmadában az eladót képviseltük; jó közelítéssel tehát az ügyletek kétharmada eladói kezdeményezésű, csak harmadában történik olyan deal, amit egy vevő kezdeményez. Ugyanakkor összesen hét esetben volt nemzetközi ügyfelünk, azaz vevőoldalon is több esetben hazai vevőt képviseltünk az ügyletek során; ami, ha reprezentatívnak tekinthető a minta, amiben dolgozunk, akkor azt mutatja, hogy csak kb. az esetek 15%-ában volt külföldi által, vételi oldalon kezdeményezett tranzakció az országban. A többit hazai eladók vagy hazai vevők kezdeményezték. Ez a statisztika ellentmond annak az érvelésnek, amire az Innovációs és Technológiai Minisztérium hivatkozott, amikor a veszélyhelyzet időszakában a külföldiek tulajdonvásárlását adminisztratív eszközökkel korlátozó rendeletet hozott, miszerint nagy számban jelenhetnek meg kéretlen külföldi vevők hazai céltársaságok háza táján.

A cégek földrajzi elhelyezkedése szerint az általunk sikeresen lezárt tranzakciók 55%-a volt budapesti illetőségű; további három esetben külföldön dolgoztunk, és húsz sikeres ügyletet zártunk vidéki céltársaságokkal.

Az eladók iparága tekintetében három olyan szakmacsoport van, ami a mi sikeres tranzakcióink közül kiemelkedik: tíz-tíz ügyletet zártunk az ipari gyártás, az IT-technológiai szektor és az üzleti szolgáltatások területén. Jelentős számú (6) tranzakciót zártunk a fogyasztói kiszolgálás/ kiskereskedelem iparágban, és 3-3-at az élelmiszeriparban, az egészségügy és az alapanyaggyártás területén.

Milyen típusú ügyleteket látunk?

Bár a szakmánkat angolul Mergers & Acquisitions-nek (ilyen sorrendben!) hívják, a hazai viszonyok között sajnos nagyon kevés összeolvadást (merger) látunk. Hosszan lehetne elemezni, hogy miért lenne ilyenekre szükség, illetve mi okozza, hogy ezek száma alacsony, de az már feszegetné ennek az elemzésnek a kereteit. Mi, ahogy korábban is említettük, magunk is részt vettünk ilyenben; továbbá az elmúlt öt év során két ilyet támogattunk (és azt gondoljuk, ez az 5%-os arány az összes ügylethez képest talán túlreprezentálja a hazai összeolvadások arányát az összes tranzakcióhoz képest, olyan ritkák ezek az ügyek). A legtöbb tranzakciónk hagyományos cégeladás volt, ráadásul tipikusan ügyfeleink 100%-ban adták vagy vették a cégeket (ahogy az összeolvadások, úgy a részleges kiszállások is nagyon ritkák itthon). Néhány tőkepiaci tranzakcióban is részt vettünk. Korábban ez is integráns része volt itthon is a befektetési banki tevékenységnek, a Budapesti Értéktőzsde viszonylagos erőtlensége miatt azonban ezek száma mára lényegesen alacsonyabb, mint a privát tranzakcióké.

Kik a vevők az általunk kezelt ügyletekben?

Az, hogy kik a vevők, két módon is elemezhető. Egyrészt a vevő típusa szerint, másrészt a vevő illetősége szerint.

Típusa szerint nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az utóbbi öt évben 9 MBI (azaz Management Buy-In = menedzsment bevásárlási) ügyletet zártunk. Régóta beszélünk arról, hogy az általában alacsony szinten „kiszerelt”, azaz viszonylag rosszul strukturált, az egyszemélyben alapító-tulajdonos-ügyvezetőtől jelentős mértékben függő hazai vállalkozások természetes vásárlója lehet egy olyan menedzser által vezetett befektetői csapat, ami aztán maga be is ül, és vezeti a céget az alapító helyett. Öt esetben MBO, azaz Menedzsment Buy-Out, a céget addig is vezető, de még nem tulajdonos menedzsment általi kivásárlás történt. Hét esetben pénzügyi befektető, az ügyletek 60%-ában, 30 esetben pedig stratégiai befektető vásárolt.

Földrajzi illetőségük szerint a vásárlók 33 esetben magyar cégek és befektetői csoportok voltak. 3 cég német, 2 osztrák, 2 indiai, és 1-1 pedig belga, francia, luxemburgi, holland, román, svéd, svájci, angol és amerikai kézbe került.

Végezetül: mennyi az annyi? Azaz: milyen értékelésen keltek el a cégek?

Vállalati tranzakciókban a cégértékelés egy viszonylag egyszerű szorzás eredményeként jön létre; a vállalkozás operatív készpénztermelő képességét (EBITDA) szorozzuk meg az értékelési szorzószámmal. Az elmúlt öt év során az általunk kezelt ügyletekben ez a szorzószám átlagosan hat körül volt – akár egyszerű, akár pedig cégértékkel súlyozott átlagot veszünk.

Átlag tranzakció ugyanakkor sosincs – egy-egy tranzakció során alkalmazott értékelési szorzó sok mindentől függ.

Az egyik legfontosabb különbség, amit látunk, az az iparági jellemző szorzó. Az egészségügy területén, a technológiai iparágban és az üzleti szolgáltatásokban 7-es és 8-as körüli átlagszorzókat, az élelmiszeripar és a kiskereskedelem területén 6-os és 7-es körüli átlagszorzókat, az ipari termelés, az energetika és az alapanyagok területén pedig 5-ös körüli átlagszorzókat látunk.

Ehhez hasonló, 30% körüli különbségeket látunk ugyanakkor másik két ismérv mentén is. Stratégiai és pénzügyi vevők: ha egy eladó cég iránt sikerül stratégiai vevő érdeklődését felkeltenünk, tipikusan átlagosan 30%-kal magasabb szorzót fizetnek, mint a menedzsmentek. Ennek mi két okát látjuk. Egyrészt, ha stratégiai vagy pénzügyi befektetők vásárolnak, akkor ők olyan cégek iránt érdeklődnek, melyek átvehetők, azaz jól strukturáltak, nem függenek az alapítóktól. Tehát az elmúlt 5 év tranzakciói alapján jól bizonyítottnak látjuk azt az általunk sokszor hangoztatott tapasztalatunkat, hogy a tulajdonosoknak érdemes a céget függetleníteni az alapítótól, saját lábra állítani, mert ez az értékelésben is megjelenő előnyöket jelent. Ugyanakkor egy stratégiai vagy pénzügyi vevő azért is tud magasabb szorzót alkalmazni, mert lát esetleg olyan növekedési / költségcsökkentési vagy egyéb szinergiát, amivel eleve magasabbra értékeli a céget, és adott esetben hajlandó ennek a szinergiának egy részét az eladó számára a vételárban át is engedni. Megjegyeznénk persze, hogy jó is lenne, ha minden cégre lehetne stratégiai befektetőt találni; sokszor az a gyakorlat, hogy bár szerte a világban keresünk, nem lehet mindig stratégiai vevőt találni. Illetve sokszor nem is szerencsés ilyet keresni, hiszen többször merül fel az eladókban az ellenséges felvásárlásoktól való jogos félelem, illetve az, hogy a versenytárs nem is a céget, hanem csak a piacot szeretné megszerezni, és így a gondosan felépített vállalkozás rövid úton megszűnne. Ilyen esetben „fanyalodik” az eladó a nem stratégiai befektetőkre, akik adott esetben átlagosan alacsonyabb áron vásárolnak.

Az elmúlt év 51 tranzakciója alapján az is világosan látszik, hogy átlagosan 30%-os árazási különbség van a hazai-hazai tranzakciók és azon ügyletek között, melyben benne van egy külföldi fél. Ezzel bizonyítva látjuk azt az egyébként a Forbes hasábjain is közölt véleményünket, hogy ha korlátozzuk a külföldiek amúgy sem nagyon erős keresletét a hazai vállalkozások iránt, azzal a hazai vállalkozásokat nagyjából 30%-kal értékeljük le.