A felvásárlások zárását követően a felek kapcsolata jelentősen leszűkül. A tranzakciós szerződések jellemzően három területet szabályoznak a zárás utáni időszakban: az igényérvényesítést és vitarendezést, a vételár-korrekciós és eladói bónuszok (earn-out) megállapításának és kifizetésének mechanizmusait, valamint az eladói verseny- és tevékenység korlátozásokat. cikkünkben az eladói verseny- és tevékenységkorlátozások főbb kérdéseit mutatjuk be.
A korlátozások tartalma
Az eladói korlátozások három területen korlátozzák az eladót a tranzakció zárása után. Az eladó általában vállalja, hogy nem kezd a céltársasággal azonos, vagy ahhoz hasonló üzleti tevékenységbe a zárást követően. Az eladó arra is kötelezettséget vállalhat, hogy a céltársaság ügyfeleit, vevőit nem keresi meg üzleti ajánlatokkal és nem létesít velük üzleti kapcsolatot. Végül gyakori, hogy az eladót korlátozzák abban, hogy a céltársaságnál dolgozó munkavállalókat alkalmazza, ajánlatokkal keresse meg. Valamennyi korlátozás azt a vevői igényt hivatott biztosítani, hogy a tranzakcióval megszerzett vagyonelemeket, illetve céltársaságot maximális hatékonysággal használhassa, és nyereségesen valósíthassa meg a felvásárlási tranzakciót. A versenytársak közötti korlátozások és piacfelosztás ugyanakkor versenyjogilag kényes és alapvetően tiltott, amit a versenyjog szigorúan szankcionál. A tranzakciós szerződések a két ellentétes szempontrendszer között próbálnak egyensúlyt teremteni.
Ésszerűség és arányosság
Az eladói korlátozásokat az uniós és a magyar versenyjogi gyakorlat és iránymutatások is indokoltnak ismerik el az M&A tranzakciók keretei között. A piaci normális működéséhez tartozik az a vevői szándék, hogy – szigorú feltételek között – a felvásárlás keretében megfizesse a vételárban a felvásárolt céltársaság eladóinak „kiiktatását” a versenyből a tranzakciót követő időszakban. Ezért, ha a szerződéses korlátozás valóban a tranzakció végrehajtásának és a vevő érdekeinek a védelme érdekében szükséges, akkor azt a versenyhatóságok a felvásárláshoz kapcsolódó, járulékos versenykorlátozásként elfogadják (feltéve persze, hogy maga a felvásárlás engedélyezhető versenyjogi szempontból). A jogszerű versenykorlátozás feltétele ilyen esetekben az, hogy szerződéses korlátozás szükségessége mellett, ésszerű és arányos legyen.
Földrajzi terület, időtartam, érintetttevékenységi körök és személyek
Az ésszerűség és arányosság elve alapvetően három kérdést érint. A korlátozás olyan földrajzi területre vonatkozhat, ahol a céltársaság működött, vagy ahová piacra lépése ésszerűen várható. Nem lehet arányos az olyan területi korlátozás, ami e területnél kiterjedtebb (pl. globális) tilalmat állapít meg. A versenykorlátozás időtartama nem terjeszkedhet túl a tranzakció üzleti értelemben vett végrehajtásához (pl. üzemi integrációhoz, üzleti kapcsolatok, menedzsment átvételéhez vagy újradefiniálásához) szükséges időszakon. Az ilyen alapon elfogadható időbeli korlátozás felső határát általában az adott állam versenyjogi gyakorlata határozza meg. Az uniós jogbana három éves időtartam az az átlag, ami jellemzően elfogadható. Harmadik szempontként merül fel a korlátozással potenciálisan érintett üzleti tevékenységek, tevékenységi körök meghatározása, vagyis az a tevékenység, amit az eladó nem folytathat.E körben bizonyosan ésszerű a céltársasággal azonos tevékenység folytatása. Szokásos ugyanakkor a céltársasággal hasonló tevékenységek, vagy akár a céltársaság tevékenységét kiegészítő, a tevékenységi értékláncban a céltársasági tevékenység felett vagy alatt elhelyezkedő üzleti aktivitás korlátozása is.A területi, időbeli és tevékenységben folytatott eladói aktivitás az ügylet keretében a fentiek szerint korlátozhatók.
Személyi kör, munkajog
A versenykorlátozással érintett személyi kérdések két szempontból, az eladó oldalán, eladói tevékenységet folytatónak minősített személyi kör, illetve a munkavállalók elcsábítása körében jelentősek.A szerződéses szövegezése szempontjából kiemelten fontos – különösen magányszemély eladó esetén –, hogy ne csak az eladó közvetlenül folytatott üzleti tevékenységét, hanem az általa irányított más jogi és magánszemélyeknek, közeli hozzátartozóknak a szerződésben meghatározott területen, időtartamban és tevékenységi körben kifejtett üzleti magatartását is fedje a szerződéses versenykorlátozás. Az eladó tehát olyan kiterjedt személyek magatartásáért is felel, amik vagy akik az ő érdekében járnak, járhatnak el.A munkavállalókkal kapcsolatos korlátozás kikényszerítése akkor lehet hatékony és kikényszeríthető, ha szűkítik azokra a kulcsfontosságú személyekre és munkavállalói szintre, aminek kiesése valódi problémát okozhat a céltársaság átvételét követő működtetésben. A versenykorlátozás kikényszerítésének másik kulcskérdése, hogy a versenykorlátozást ne csak az eladó, hanem lehetőleg az érintett munkavállalók is vállalják. A munkajogban a munkavállaló versenykorlátozása csak megfelelő ellenérték ellenében (minimum az adott időszakra számítandó munkabér egyharmadáért, más esetekben feléért) és legfeljebb két (bizonyos esetekben egy) évre nyújtható. Ilyen módon azonban a vevő két oldalról is biztosítja a munkavállalók elcsábítására vonatkozó szabályok kikényszeríthetőségét.
Kivételek
A eladói korlátozásokat tartalmazó szabályok alól a szerződésben kivételeket is meg kell állapítani. Nem lehet korlátozással súlytani az eladó megmaradó, működő vagy éppen a vevő által megengedett jövőbeli üzleti tevékenységét, vagy a versengő tevékenységet folytató tőzsdei cégbe történő, általában öt százalékot nem meghaladó befektetést. E kivételek mind a vevő, mind az eladó szempontjából alaposan végiggondolandók annak érdekében, hogy a szerződés zárását követően elkerülhetők legyenek a versenykorlátozással kapcsolatos viták.
| Lendvai András partner Lendvai és Társai Ügyvédi Társulás andrás.lendvai@lendvaipartners.com |
Horváth Gergely ügyvéd Lendvai és Társai Ügyvédi Társulás gergely.horvath@lendnet.hu |
