Eszközök térítés nélküli átadása és szolgáltatások ingyenes nyújtása a hazai adójogban évek óta olyan terület, amelynek értelmezése, szabályozása és jogalkalmazói gyakorlata bizonytalan, számos kérdést, kockázatot, illetve adótervezési lehetőséget vet fel.


Ugyanaz a tranzakció egyszerre eredményezhet többszörös adó- és illetékfizetési kötelezettséget a résztvevő feleknél, és egyszerre lehet hasznos adótervezési eszköz. Cikkünk 1. részében a térítés nélküli eszközátadásra vonatkozó főbb szabályokkal foglalkozunk, míg a 2. rész a témakör illeték-vonatkozásait foglalja össze.

Mi is az a térítés nélküli átadás?
Eszköz térítés nélküli átadása alatt olyan ügyleteket értünk, amikor egy társaság egy másik társaságnak, anélkül ad át eszközt (akár tárgyi eszközt, akár pénzt), hogy annak ellenében bármit is kapna. A térítés nélküli átadás egyfajta gyűjtőkategória, ide sorolandók mindazon ügyletek, amikor a felek közötti eszközátadásra nincs külön nevesített jogcím, csupán az eszköz átkerül az egyik fél vagyonából a másik fél vagyonába, ellenérték nélkül. Térítés nélküli átadásokra leggyakrabban cégcsoporton belül kerül sor, de független felek között is előfordul, hogy egy ügylet térítés nélküli átadásnak minősül. Külön megjegyezzük, hogy bizonyos esetekben a térítés nélküli átadás jogszabályi kötelezettségen alapul (pl. közutak átadása).

Ki fizeti a társasági adót?
2010. január 1-jét megelőzően a térítés nélküli ügyletek esetében a szabályozás koncepciója az volt, hogy az ingyenesen juttató félnek kellett társasági adót fizetnie a juttatás után, míg az átvevő félnél a juttatás mentesült az adó alól. Az idei év elejétől ez a szabály megváltozott, és főszabály szerint a juttatónak már nem kell adót fizetnie, míg a juttatásban részesülő fél az általános szabályok szerint adózik a megszerzett érték után.

A látszattal ellentétben azonban a térítés nélküli átadások társasági adókötelezettsége szigorodott. Ugyanis a törvény bizonyos esetekben nem ismeri el a térítés nélküli átadást a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, illetve ráfordításnak, ezért annak értéke után a juttató is adófizetésre kötelezett lehet. Ez azt jelenti, hogy bizonyos juttatások esetében mind a juttató, mind a juttatásban részesülő fél köteles társasági adó fizetésére. A törvény szerint ilyen eset, ha a juttatás meghatározott külföldi személyek részére történik (ún. ellenőrzött külföldi társaság, illetve nem egyezményes állambeli külföldi személy részére), továbbá, ha a juttatás „veszteségpótló” jellegű, azaz a juttatásban részesülő fél számviteli eredménye a juttatás adóévében – a juttatás nélkül – negatív. A veszteségpótló jellegű juttatások adóztatását az indokolja, hogy a veszteséges társaságok – nyereség hiányában – társasági adót nem fizetnek, így a térítés nélküli eszközátadással az adószabályozás megkerülhető lenne. Értelemszerűen ugyanazon ügylet mindkét fél oldalán való megadóztatása túladóztatáshoz vezet.

Cégcsoporton belüli térítés nélküli ügyletek
Térítés nélküli ügyletekre leggyakrabban kapcsolt vállalkozások között, a cégcsoporton belüli likviditás illetve finanszírozás előmozdítása, vagy a működés átstrukturálása érdekében kerül sor. Éppen ezért lényeges kérdésként merül fel, hogy a térítés nélküli átadás szabályai mennyiben alkalmazandók kapcsolt vállalkozások között, valamint, hogy milyen kapcsolatban állnak ezek a szabályok a transzfer-árra vonatkozó szabályokkal.

Az úgynevezett transzfer-ár szabályok szerint, ha a kapcsolt vállalkozások nem piaci feltételekkel kötnek egymással ügyletet, akkor azt adózási szempontból úgy kell kezelni, mintha független felekként jártak volna el. A szabályozás koncepciója, hogy a kapcsolt vállalkozások között az adóköteles jövedelem adókikerülési céllal ne legyen átcsoportosítható. Ha például az egyik kapcsolt fél alacsony ellenértékkel ad át árut a másiknak, akkor a piaci ár és az alkalmazott alacsony ár közötti különbözet nála lesz adóköteles. Így elkerülhető, hogy a nyereséget „nyomott ár” alkalmazásával átcsoportosítsa a másik társasághoz. Felmerül tehát a kérdés, hogy azokban az esetekben, amikor a juttatónak a transzfer-ár szabályok miatt eleve adót kellett fizetnie a térítés nélküli juttatás után, kell-e még egyszer, azaz összesen kétszer adóznia a fent bemutatott szabályok alapján? A többségi álláspont szerint igen. Ez nyilvánvalóan ugyanazon gazdasági esemény többszörös adóztatását jelenti. Létezik ugyanakkor több olyan álláspont is, amely szerint a kapcsolt vállalkozások közötti ingyenes ügyletek nem adóztathatók többszörösen. Az egyik ilyen álláspont a transzfer-ár szabályok alkalmazhatóságát zárja ki ingyenes ügyletek esetén, azon az elvi alapon, hogy ezekben az esetekben az ügylet természetéből adódik az „ellenérték” hiánya. A másik érvelés szerint az adószabályok alapelvi szinten felállítanak egy fikciót a kapcsolt vállalkozások közötti ingyenes ügyletek esetében, amely szerint az ilyen ügyleteket adózási szempontból úgy kell figyelembe venni, mintha – a piaci feltételeknek megfelelően – visszterhesen jöttek volna létre. Azaz, ilyen esetben kizárólag a transzfer-ár szabályokat kell alkalmazni. Ez utóbbi értelmezés azért kedvezőbb, mert így a felek nem kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy a térítés nélküli átadás után mindketten fizetnek adót, ugyanis míg a juttató fél adóalap-növelésre köteles, a juttatásban részesülő fél jogosulttá válik az adóalapjának megfelelő csökkentésére.

Gyakorlati kérdések
Mint ez a fentiekből látható, a gyakorlatban számos bizonytalanság áll fenn a térítés nélküli ügyletek adóztatásával kapcsolatban, amelyek – megfontolt tervezés nélkül – komoly adókockázatokhoz és adott esetben túladóztatáshoz vezetnek. A veszteségpótló jellegű átadások adóztatása számos gyakorlati nehézséget felvet. Abban az esetben például, ha egy társaság év elején térítés nélkül egy értékes eszközt ad át egy másik társaságnak, és év végére kiderül, hogy az átvevő társaság bármilyen kis mértékben is, de veszteséges, akkor a juttató társaság a juttatás teljes értéke után adó fizetésére lesz köteles.

Elképzelhető továbbá, hogy pusztán az ügylet nem megfelelő dokumentálása is adófizetési kötelezettséget keletkeztet. Azokban az esetekben például, amikor a juttató elmulasztja határidőben beszerezni a másik fél nyilatkozatát és beszámolóját arra vonatkozóan, hogy a juttatás nem veszteségpótló jellegű, nem egyértelmű, hogy a mulasztás csak mulasztási bírságot von-e maga után, vagy jogvesztő hatályú-e. Utóbbi esetben ugyanis a juttatónál is adókötelessé válik a juttatás. Ilyen jellegű tranzakciók esetén tehát a gondos struktúrálás nem csak az adókockázatok mérséklése, de az adóoptimalizációs lehetőségek felismerése miatt is indokolt.

dr. Jalsovszky Pál, dr. Harcos Mihály