A mozgalom a 60-as évek Amerikájában kezdődött majd az elmúlt 20 évben Európában is elterjedt. Egyfajta közvetlen demokrácia, ami elsöpri a tőzsdei cégek fáradt, tespedt vagy jóllakott vezetőit, vagy csak utat tör a részvényesek érdekeinek az uralkodó menedzsmenttel szemben.


A „lázadó” részvényes célja, hogy saját jelöltjeinek megválaszttatásával megszerezze az irányítást a célvállalat igazgatóságában. Az ilyen trónfosztás sokba kerül, de sokkal olcsóbb, mint felvásárolni egy vállalatot. Közép-Európa első tőzsdei puccsára a Budapesti Értéktőzsdén került sor. 1999 májusában, a rendszerváltáskor végzett magyar bankárokból gründolt Croesus csoport fosztotta meg a TVK Várhegyi Miklós által fémjelzett igazgatóságát trónjától. Az alacsony részvényesi részvételnek köszönhetően a Croesus Tiszaújvárosban a jelenlévő szavazatok 95 százalékával munkatársait és képviselőit beszavazta az igazgatóságba. A cél a Tiszai Vegyi Kombinát készpénzkészletének osztalékosítása és a részvényárfolyam költségcsökkentésen és felvásárlásokon keresztüli növelése volt.

A közgyűlési palotaforradalmak egyik célja, hogy eltávolítsa, az ún. méregpirulákat (Cégértéklevél, 2007. november). A méregpirulák olyan felvásárlást megnehezítő klauzulák, amiket az uralkodó menedzsment szavaztat meg „a társaságot fenyegető keselyűk” megfékezésére, értsd: saját pozícióinak bebetonozására.  A méregpirulák eltávolításával a Társaság irányító részvénycsomagja nyilvános felvásárlási ajánlattal megszerezhető.

A trónfosztást az is katalizálhatja, ha a részvényesek elégedetlenek a menedzsment tevékenységével, például, amikor a Társaság osztalékfizetés helyett az „esős napokra” tartalékolja a megtermelt készpénzt, vagy ha csak nem tesz meg mindent a részvények értékének növelésére.

De lássuk mi is kell egy sikeres trónfosztáshoz?

A recept egyszerűbb, mint a rántottáé. Egy Ügy, ami mögött a részvényes társak felsorakoztathatók és egy közgyűlési időpont kijelölése. Ha ezek megvannak,
akkor indulhat a tőzsdeszabályok szerint folytatott népszavazási kampány. A lázadók és a menedzsment egymással vetélkednek a részvényesek szavazataiért.  A tőzsdei cégek tulajdonosai között az intézmények (befektetési- és nyugdíjalap-kezelők) növekvő tulajdonosi súlyuk miatt egyre nagyobb szerepet játszanak. Rendszerint a nagy paketteket szavazó intézményi befektetők összedugják a fejüket és  eldöntik, hogy a menedzsmentnek vagy  a lázadóknak legyen igaza.

Nem volt ez másként a Pannonplast esetében sem, ahol egy éven belül két  hatalomátvétel is történt. A műanyagipar koronázatlan királynője, Fehér Erzsébet a holding 2003. áprilisi közgyűlésén „Dugovics Tituszként” a Társaság igazgatóságát a kihívó Karsai Bélával szemben a Kulcsár Attila által futtatott Britton Kft. kezére juttatta. Utóbb fény derült rá, hogy a Pannonplast szavazáson Kulcsár cégei a tőzsdei felvásárlási szabályokat megkerülve működtek együtt, a királycsináló befektetési alapkezelők eladták részvényeiket és egy évre rá, az intézményi befektetők egy magán befektetői csoport irányításának adtak zöld lámpát. (Epilógus: Az új menedzsment már a részvényesi érdekeket szem előtt tartva eladogatta a műanyagipari leányokat és a perspektivikusabb energiaipar irányába fordította a tőzsdei vállalatot.)

A trónfosztáshoz egyébként nem feltétlenül szükséges a közgyűlési színjáték. Az IBM például 1995-ben egy blitzkrieggel szerezte meg a Lotus szoftvercég irányítását. Ez annak volt köszönhető, hogy az uralkodó menedzsment pechjére a Lotus alapszabálya lehetővé tette, hogy egy részvényesi csoport egy cégkartát érintő kérdést a közgyűlés összehívása nélkül is szavazásra bocsásson. Így miután a Lotus vezére, James Manzi többször is visszautasította az IBM főnök, Lou Gerstner közeledését, a „Nagy Kék” igazgatóság-váltási előter-jesztést tett és egy jól szervezett média és internetes PR kampánnyal meggyőzte a piacot és a Lotus alkalmazottait is a frigy előnyeiről. James Manzi egy hét alatt kapitulált és áldását adta cége felvásárlásához.

A lázadók akciói azonban nem mindig vezetnek trónfosztáshoz. Céljuk gyakran csak az, hogy részvényérték növelő lépésekre vegyék rá a menedzsmentet, és ha ez sikerül nem feltétlenül akarják átvenni a hatalmat, hanem örömmel adnak túl felértékelődött részvényeiken. Például a ma már 90 felett járó Kirk Kerkorian, a mai Las Vegas egyik megálmodója, az 1990-es évek elején elkezdte felvásárolni az Iacoccaéra után elkényelmesedő Chrysler autógyár részvényeit. Kerkorian javaslata befektető társai felé: a Chrysler fizesse ki osztalékként tétlenül számlán heverő 7 milliárd dollárját és törölje egy méregpiruláját, hogy a részvényesek (értsd: Kerkorian) még több részvénnyel profitálhassanak a várható felértékelődésből. 

Az autógyártó elnöke, Robert Eaton eleinte ellenállt, majd felkarolta, sőt túl is tett Kerkorian követelésein és a cég ezt követően több milliárd osztalékot fizetett, sőt elkötelezte magát évi 2 milliárd értékű részvény bevonására is. Az akcióknak köszönhetően minden részvényes nyert, Kirk Kerkorian pedig 3 milliárd dollár papír profitot könyvelhetett el.

Préda István, vezérigazgató, MB Partners
Forrás: Bruce Wasserstein: Big Deal