A gazdasági válság a legtöbb szektorban megállította a növekedést. Ennek elsődleges oka a fogyasztás visszaesése. Válságban konzerváljuk tőkénket és csak a legfontosabbakra költünk. A fogyasztók visszafogják igényeiket és csak a nélkülözhetetlen termékeket vásárolják meg és azt is – amennyire lehet – késleltetve és lassabban kifizetve.
A növekedés lassulásának másik oka a finanszírozás hiánya. Az eladások bővüléséhez pénz kell: a termelő szektorban beruházás, készlet, vevőállomány; a kereskedelemben készlet és vevő; a szolgáltatásban az új munkatársakra és a vevőállományba kell invesztálni. Pénzt a bankoktól egyelőre nem kapunk, hiszen a gödör alja még nem látszik, és a pénzintézetek spájzolnak az elkerülhetetlen további veszteségeikre. Ellenállhatatlan üzleti lehetőségekre esetleg kaphatunk banki pénzt, de csak méregdrágán, amiből „ész nélkül” nem érdemes bővíteni.
Növekedni de miből?
A növekedés másik forrása a befektetői tőke. Itt már valami mozdulni látszik, de egyelőre a befektetők többsége kivár. A kivárás egyik oka, hogy az értékelések várhatóan tovább csökkennek és a befektető, ha választhat, akkor olcsóbban vásárol, vagy tőkét emel. (Addig persze nem szabad várni, amíg a vállalat felszámolásba kerül és megszerzése már nem kontrollálható, vagy ha a betegeskedő cég elveszítheti legértékesebb megrendelőit és munkatársait.
Külső forrás hiányában a növekedést belső cash flow-ból kell finanszírozni. Egy recesszióban ez is akadályokba ütközhet. Ilyenkor kevesebb a visszaforgatható nyereség, illetve ha van is, annak kisebb része csapódik le készpénzben, jelentős hányada lassabban fizető vevőinkhez vándorol. A vevők készpénzesítése faktoringgal gyorsítható, de ennek költsége még az esetleges bankhitelekét is meghaladja.
Vagyis, recesszióban nem lehet növekedni?
Dehogyisnem, hiszen számos cég éppen ezt teszi. Például, olyan iparágakban ahol a vevők még most is likvidek, mint a közszférának szolgáltató egészségügy vagy energiaipar. A konjunktúraélénkítés legkedveltebb eszköze az állami fogyasztás növelése, amire – ha lehet – érdemes rácsatlakoznunk. Vagy az élelmiszeripar túlnyomó része: enni recesszióban is kell. Illetve, ha a válság túléléséhez szükséges szolgáltatásokat nyújtunk, mint például tevékenységek kiszervezése, költségek csökkentése. Az ingatlan-bérbeadások panganak, de az irodacserék piaca fellendülőben van az „összehúzódások”, átköltözések miatt. A válság túléléséhez elengedhetetlen a pontos és használható információ. Az ezek cégből való kinyerésére (vállalatirányítási rendszerek) illetve a piacaink és vevőink elemzésének (pl. hitelminősítés) kereslete ilyenkor emelkedhet.
A recesszió-biztos területeken növekedni ilyenkor piacnyeréssel lehet. A visszaesés bizonyára padlóra küld majd néhány versenytársat, akiken keresztül – ha a helyükbe tudunk lépni – csökkenő piacon is növekedhetünk. Egy bizonytalan helyzetben a megbízók a magasabb árak ellenére hajlamosak biztonságból a piacvezetőket választani, akik ezért akár még árat is emelhetnek. A piaci szereplők számának csökkenése már középtávon is az áremelés irányába hathat.
Ha a fenti lehetőségek nem működnek, akkor marad a vállalat „szálkásítása”. A zsír leégetése költségcsökkentéssel; készletek, vevőállomány készpénzzé tételével; kapacitások összevonásával; kihasználatlan ingatlanok, gépek eladásával, bérbeadásával; a nem teljesítő munkatársak minőségi cseréjével; az adósságok leépítésével. Izmossá, könnyűvé tevő szálkásítással cégünket agilisabbá, ellenállóbbá és életképesebbé tehetjük, hogy ne csak a túlélésre, de a növekedésre is alkalmas legyen.
Préda István vezérigazgató, MB Partners
