A kelet-közép-európai országok 2004-es uniós csatlakozását követően egyöntetű várakozás volt, hogy a korábban megindult felzárkózási folyamat töretlenül folytatódni fog.


A konvergencia azonban nem volt zökkenőmentes – Magyarország strukturális problémái miatt már 2005-től kezdve nem tudott számottevő növekedést felmutatni, a régió többi, stabilabb gazdaságának fejlődését pedig a 2008-2009-es válság vetette vissza. 2014-től kezdve azonban a trend megfordulni látszik – a kelet-közép-európai országok érték el a legnagyobb növekedési ütemeket az Európai Unión belül. 2015 első negyedévében Románia és Csehország 4% körüli éves növekedési ütemet ért el, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia pedig 3,0–3,5% közötti növekedéssel büszkélkedhet. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint a régiós országokban Bulgária kivételével a következő két évben 2,5–3,5% közötti éves GDP bővülés várható. Várakozásaink szerint a megindult kedvező konjunktúra a következő években is folytatódni fog és a régiós országok az unió növekedési motorjává válhatnak.

A növekedés forrásai – külső kereslet

A kedvező növekedési folyamatok egyik legfontosabb forrása az Eurozóna kilábalásának megindulása – a 2009 és 2013 közötti időszak stagnálását követően, 2014-től kezdve egyre javuló kép rajzolódik ki.A megszorítások időszaka lassan a végéhez közeledik, miközben az Európai Központi Bank egyre aktívabb és sikeresebb szerepet vállal a növekedés fellendítésében. A mennyiségi lazításnak köszönhetően a dél-európai országok adósságpályája fenntarthatóbbá vált, az euró jelentős gyengülése pedig az Eurozóna exporttevékenységét lendítette fel. Kedvező hatással van a konjunktúrára az olajárak csökkenése is, ez azonban csak egyszeri növekedést serkentő tényezőnek tekinthető.

Az exportorientált kelet-közép-európai országok növekedését segíti az európai konjunktúra fellendülése, különösen a legfontosabb kereskedelmi partner, Németország gazdasági kilátásainak javulása. A 2014-es év 1,6%-os növekedését követően, 2015–2016-ban a német gazdaság 2,0%-os növekedését várják az elemzők. A konjunktúra-érzékeny feldolgozóipari exportnak nagymértékben kitett régiós országok (Csehország, Szlovákia és Magyarország) számára különösen kedvező hír a német növekedés fellendülése.

A növekedés forrásai – belső kereslet

A régiós növekedési kilátások szerencsére nem csupán a külső kereslet kedvező alakulása miatt javulnak, hanem egyre nagyobb szerepet kap a belső kereslet fellendülése is. Amennyiben a fogyasztás és a beruházás növekedése tartóssá válik, úgy a régiós országok növekedési szerkezete is kiegyensúlyozottabb lesz, a növekedés pedig fenntarthatóbbá válik. A belső kereslet növekedése egyelőre azonban főként egyszeri tényezőkre vezethető vissza – a fogyasztás esetében az alacsony szintre csökkenő infláció, a beruházások esetében pedig az EU-támogatások lehívásának fellendülése vezetett kedvező eredményekre.

A visszafogott fogyasztási szint és az olajárzuhanás miatt bekövetkező energiaár-csökkenés az inflációs várakozások drámai csökkenéséhez vezettek – 2015-ben minden régiós országban 0% körüli infláció várható, de a középtávú inflációs várakozások sem haladják meg a 2%-os mértéket. A gyorsan csökkenő infláció a reálbérek emelkedéséhez vezetett, ez pedig minden régiós országban kedvező hatással volt a fogyasztás fellendülésére. A konjunktúra javulása a munkaerőpiacon is tetten érhető – a munkanélküliség a régióban csökkenésnek indult, ami pedig tovább élénkíti a fogyasztást.

Az elmúlt időszakban tapasztalható beruházási fellendülés Lengyelországban és Magyarországon is elsősorban az EU-s támogatásoknak volt köszönhető. Az EU-s pénzek lehívásában gyengébben teljesítő Csehországban, Romániában és Bulgáriában lényegesen elmaradt a beruházás-növekedés a régió többi országához képest. Az EU-s támogatások a következő évek növekedésében is meghatározó szerepet fognak játszani – a legtöbb régiós ország számára a 2014–2020-as költségvetési ciklusban is a korábbi időszakhoz hasonló mértékű támogatás áll majd rendelkezésre. A lehívásban gyengébben teljesítő országok pedig igyekeznek felzárkózni és a támogatások felhasználását gyorsító programokat indítanak. Az EU-s támogatásokhoz azonban növekedési kockázatok is kapcsolódnak – mivel a pénzek lehívása a költségvetési ciklusok utolsó éveire és az azt követő két évre koncentrálódik, ezért a költségvetési periódusok közepén óhatatlanul is visszaesik a lehívható támogatások mértéke. 2016-2017-ben lényegesen kevesebb EU-s forrás fog majd a régiós országok rendelkezésére állni, mint az azt megelőző években. Éppen ezért nagyon fontos kérdés a növekedés fenntarthatósága szempontjából, hogy a magánszektor beruházásai mennyire lesznek képesek pótolni a kieső uniós támogatásokat.

A nyugat-európai konjunktúra fellendülése kedvezően hathat a régióba érkező FDI-ra is – egy 2014-ben készült felmérés szerint a régió legnagyobb FDI befektetőjének számító Németország régióban működő vállalatainak jelentős része további beruházásokat tervez a kelet-közép-európai országokban a következő években. A befektetési hajlandóságot növeli a régió országainak makrogazdasági és politikai stabilitása, az olcsó, de képzett munkaerő jelenléte és a nyugat-európai piacokhoz való fizikai közelség is. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni azt is, hogy ha lesz is kedvező fordulat a régióba történő FDI beáramlásban, akkor sem várható a válság előtt tapasztalt FDI szintekhez való visszatérés a következő években.

A kelet-közép-európai országok növekedésének 2014 óta tapasztalható fellendülése tehát elsősorban külső, egyszeri tényezőkön alapul – növekvő exportkereslet, EU-támogatások és csökkenő energiaárak.A növekedés hosszú távú fenntarthatósága pedig azon fog múlni, hogy mennyire sikerül majd az ideig-óráig kitartó külső tényezők helyett tartós belső növekedési motorokat találni.

Delikát Zsuzsa
kutatási vezető
Oriens IM
zsuzsa.delikat@oriensim.com