Ahogy mi látjuk, egyre több olyan hazai nyereséges cég van, ahol a tulajdonosok már bőven nyugdíjas korban vannak, de a generációváltás várat még magára, vagy kellő felkészültség hiányában nem is lehetséges.
Napjainkra jellemző trend a magyarországi cégeladási és cégfelvásárlási piacon, hogy növekvő számban jelennek meg vállalatukat értékesíteni kívánó, idősebb cégalapítók. Ezen vállalatok a magyarországi KKV szektor felső kategóriájához tartoznak, tulajdonos-váltási kezdeményezéseik és útkeresésük praktikusan a kilencvenes évek elejének privatizációs hullámához és az évezred végének ingatlan-befektetési sztorijaihoz hasonlíthatóak. Az elmúlt 5-10 évben, a hazai KKV szektoron belül kialakult egy viszonylag szűk kör, amely cégek bejáratott export piacokkal, stabil fedezettel és nagyjából éves egy millió eurót meghaladó EBITDA-val rendelkeznek. Ezen társaságok alapító-tulajdonosai jellemzően egy személyben az első számú vezetők is és az idősebb korosztályhoz tartoznak, így a cégértékesítési döntésük hátterében többnyire a jövőbeli nyugdíjba vonulási szándék áll.
Felvetődik ilyenkor a kérdés, hogy miért nem lesz a legtöbb vállalkozásból sikeres generációváltást végrehajtó családi vállalkozás? Családi vállalkozás – Kürti Tamás, a Felelős Családi Vállalatokért Egyesület elnökségi tagjának korábbi nyilatkozata szerint – az, aminek irányításában legalább két családtag vesz részt úgy, hogy vezetői feladatköreikben megfelelően kiegészítik egymást. Ahol nem létezik szándék vagy kidolgozott terv az első generációváltás lebonyolítására (ez a hazai cégek kétharmadára igaz), ott nemzetközi tapasztalatok alapján a társaság hanyatlásnak indul.
Magyarországon az a jellemző, hogy a tulajdonos gyermekei a társaság tevékenységétől teljesen eltérő szakmában kívánnak elhelyezkedni, vagy éppen maga a tulajdonos szeretne más – az általa naponta megélt, alkalmazottak és a cég jövője iránti felelősségvállalástól mentes – életet szánni a nekik. Ehhez nyújthat biztonságot a cégértékesítésből származó vagyon. Ezen cégek egy jelentős részében a tulajdonosok 60-65, sőt nem egyszer már 70 évesek, akik végigdolgozták az életüket és gyakran a nulláról indulva egy stabil alapokon nyugvó, érett vállalatot hoztak létre, mely sok ember számára biztosít munkahelyet. Sikeres vezetői generációváltás hiányában viszont egyre inkább eladási kényszerrel szembesülnek.
A legalább 100 MFt 2013-as adózás előtti nyereséget elérő, magyar magánszemélyek tulajdonában lévő (1 114 db) társaságokat vettük górcső alá:
Azt találtuk, hogy 1 114 cégtulajdonos közül összesen 165 cégtulajdonos van, aki hamarosan eléri a nyugdíjkorhatárt (60-63 éves), míg 195 cégtulajdonos már 63 év feletti. Továbbá megállapítható egy 409 db-os minta alapján, hogy a telekommunikáció és az IT iparágakban találhatók a legfiatalabb cégtulajdonosok.
Ilyen esetekben a cégeladást nehezíti, hogy a tulajdonos saját gyermekeként kezeli a vállalatát. Természetesen fontos az ár, mert áron alul nem kívánja értékesíteni élete alkotását, de ugyanolyan lényegesek az emocionális tényezők is. Az eladó számára az ideális befektető a társaság sikerességének további fenntartásában és előmozdításában érdekelt – ki ne gondolkodna így, mindezt a szervezeti status quo fenntartásával, azaz biztos munkahelyet garantáljanak a dolgozók számára az elkövetkező években is – opportunisták kíméljenek. A tulajdonos rendszerint a helyi közösség megbecsült tagja, aki számára fontos, hogy az ott dolgozók a jövőbeni tulajdonosváltás esetén se veszítsék el kereseti forrásukat. Emiatt ezen tulajdonosok elsősorban a szakmai befektetőket preferálják, akik iparági tapasztalatukon keresztül és meglévő cégeik révén is képesek hozzáadott értéket nyújtani a társaság számára.
Felmerül a kérdés, hogy a növekvő kínálat ellenére miért nincs több megvalósult tranzakció a hazai M&A piacon? A válasz az említett generációváltás hiányában keresendő. A potenciális befektetők számos olyan üzleti kockázattal szembesülnek, melyek kezelése nem triviális. Ahogy fentebb említettük, ezen cégeket az alapító-tulajdonosok jellemzően a nulláról építették fel, szakmai és üzleti tehetségüknek köszönhetően jutatták el jelenlegi fejlettségi szintjükre. Általánosságban elmondható, hogy az alaptevékenység sikeressége nagy mértékben függ az alapító-tulajdonostól és nincs professzionális menedzsment, aki támogatja, vagy a jövőben átveheti a társaságnál betöltött funkcióit. Ez jelentős kockázatot jelent a potenciális vevő számára, mert nem látja teljes mértékben biztosítottnak a jelenlegi, cégértékelés alapjául szolgáló eredmény-hányad fenntarthatóságát a tulajdonos visszavonulása után. Emiatt fontos már időben elkezdeni foglalkozni egy tulajdonos-független menedzsment kiépítésével, amely már a cégeladási folyamat megkezdése előtt lehetőséget biztosít a tulajdonos számára, hogy a tevékenységi napi szintű irányításától visszavonulhasson és kvázi stratégiai tanácsadói szerepet töltsön be. Tapasztalatunk szerint egy cégeladási folyamat minimum egy évet vesz igénybe, így a megfelelő menedzsment kiépítését már időben el kell kezdeni.
Másik fontos tényező, hogy a társaságot érdemes még akkor értékesítésre kínálni, amíg stabil vagy felfelé ívelő pályán van. Általános mondás az M&A szakmában, hogy a vevő a múltat akarja megvenni, míg az eladó a még szebb jövőt kívánja értékesíteni. Amennyiben a társaság árbevétele és/vagy eredményessége negatív trendet mutatott a megelőző években, akkor alaptalan a vevőt arról győzködni, hogy a jövőbeli növekedést vegye meg. Továbbá, gyakran előfordul, hogy az eladó figyelmét a cégeladási folyamat bizonyos mértékig elvonja a társaság irányításától és nincs professzionális menedzsment kéznél, amely ellensúlyozná annak a cégre gyakorolt negatív hatását. Ilyenkor lehet a társaság árbevétele és/vagy nyereségessége várakozások alatti, mely negatív alkupozícióba hozza az eladót a tárgyalások során.
További tipikus probléma, amikor a társaság árbevétele 3-5 nagy vevő megrendeléseinek eredménye. Ez ugyancsak üzleti kockázatot jelent a potenciális vevő számára, aki attól tart, hogy amennyiben az alapító-tulajdonos távozik a cégtől, akkor akár a személyéhez kötődő kulcsügyfelek egy része el is fordulhat a társaságtól. Erre is megoldást nyújt a professzionális menedzsment, időben kell intézményesíteni a kulcsügyfelekkel való kapcsolattartást, hogy azok a tulajdonos helyett a társasághoz kötődjenek.
Összegezve elmondhatjuk, hogy elmozdulás tapasztalható az elmúlt évek stagnálásához képest a hazai M&A piacon. Egyre több, az iparági átlag felett teljesítő KKV – irreális eladási feltételeket már nem támasztó – tulajdonosa szánta el magát társaságának értékesítésére. A sikeres tranzakció megvalósításához azonban fontos, hogy rendelkezésre álljon egy professzionális menedzsment, mely biztosítja a vevő számára a társaság eredményességének fenntarthatóságát az alapító-tulajdonos visszavonulását követően is. Amennyiben erre megfelelő energiát szánnak a jelenlegi cégtulajdonosok, akkor véleményünk szerint a keresleti oldal is erősödést fog mutatni ezen felső kategóriás magyar középvállalatok iránt.
| Papp László igazgató Concorde MB Partners laszlo.papp@cmbp.hu |
Rudner Richárd tanácsadó Concorde MB Partners |
