Ismert, hogy a tundrákon élő vándorpatkányok időről időre levonulnak a tengerpartra, a vízbe vetik magukat, és végkimerülésig úsznak. Megfigyelések szerint az öngyilkos akciót a patkánytörzsek ismétlődő túlnépesedése okozza, ami 3–4 évenként élelem hiányhoz, majd pánikszerű tömegmozgáshoz és végül tömeges öngyilkossághoz vezet.


A befektetők irracionális viselkedését Warren Buffett cége, a Berkshire Hathaway 1985-ös közgyűlésén mentora, Ben Graham egyik kedvenc példabeszédével ábrázolta:

Egy „olaj-ásó” Szent Péterhez érkezik, aki így szól: „jogosult vagy belépni a menyországba, de
sajnos az olajkutatóknak fenntartott egység megtelt. Amint látod, nem tudok már Neked helyet szorítani.” Az olajkalandor elgondolkodik, majd megkérdezi, hogy mondhat-e négy szót a jelenlegi lakóknak. „Ez nem árthat” – gondolja Szent Péter és megadja az engedélyt. Erre az olajásó tölcsért formál a kezéből és elkiáltja magát:  „A pokolban olajat találtak”. Az ajtó kinyílik és az olajos csapat megindul az alvilág felé. Szent Péter elis-merően csóválja fejét és hellyel kínálná az új lakót, aki megtorpan és így szól. „Nem, inkább a fiúkkal tartok. Lehet, hogy mégiscsak van valami ebben a hírben.”

Warren Buffett megfigyelte, hogy azoknak a részvényeknek hullámzik legjobban az értéke, amibe intézmények fektetnek. A részvényárfolyamok hullámzása nem a részvények hozamával, hanem a befektetők vándorpatkány-szerű viselkedésével magyarázható. Az intézményi befektetők a legjobb értéket képviselő papírok helyett kezelt vagyonuk különböző iparágak közötti megosztására koncentrálnak. Kiemelkedő hozamok helyett céljuk, hogy ne maradjanak le a piachoz képest.

A portfoliókezelők középszerű eredményei nem intelligenciájuk hiányával, hanem az intézményi döntéshozatali folyamattal magyarázható. Amikor bizottságok határoznak, a konvencionális gondolkodás „biztonsága” kerül előtérbe: Az önálló gondolkodás helyett a mechanikus kockázatmegosztás filozófiája diadalmaskodik.

A vagyonkezelők nem érdekeltek a jobb hozam érdekében kockázatot vállalni, amikor a jó döntésért csak vállveregetéssel, míg a rosszért elbocsátó papírral jutalmazzák őket. A piaccal együtt bukni elfogadhatóbb.

(A cikhez Robert G. Hagström „The Warren Buffett Way” című könyvéből szemelgettünk.)