Nyáron jelentették be, hogy a Videoton zrt. felvásárolta az STS Group mérnökirodának, a megújuló energia piac egyik legjelentősebb hazai szerepelőjének 51 százalékát. A legnagyobb magyar magántulajdonban lévő ipari vállalatcsoport diverzifikációs stratégiájának részeként tekint az akvizícióra, mely több évre elhúzódva akár 1,5 milliárd forintos tőke elkötelezettséget jelenthet. Az ügylet során az eladó pénzügyi tanácsadója az MB Partners volt. Lakatos Pétert, a Videoton társ-vezérigazgatóját, egyszersmind társtulajdonosát kérdeztük a cég akvizíciós stratégiájáról.


Készül a Videoton újabb akvizícióra a közeljövőben?
Akvizíciókat sosem előre tervezünk, viszont folyamatosan figyelemmel kísérjük a lehetőségeket, és szinte mindig foglalkozunk párhuzamosan néhány üggyel. Nincsenek több éves terveink konkrét akvizíciós politikánkat illetően, nem köt minket külső formális elvárás, mint egy tőzsdei céget, így mindig legjobb meggyőződésünk szerint és a rendelkezésre álló belső cég-integrálási kapacitásunkat figyelembe véve hozzuk meg döntéseinket.
Most látnak olyan cégeket, amiket érdemes lehet felvásárolni?
Nagyon szelektívek vagyunk, sokat gondolkodunk egy-egy tranzakción, nagyon mélyre beleássuk magunkat a célpont életébe. Ez önmagában kikényszerít egy olyan személyes együttműködést, amiből a későbbiekre vonatkozóan nagyon sok következtetést le lehet vonni, és nagyon jó szűrőként működik. Miután mi mindig csak managementtel együtt veszünk céget, vagy leszünk résztulajdonosok, ezzel azt is elérjük, hogy egyik fél sem vesz emberileg „zsákbamacskát”.

Sok jó cég van most jó áron?
Alapelv, hogy jó céget venni fair áron sokkal jobb, mint egy fair céget jó áron. Egy vállalkozásnak fedezettermelő képesség szepontjából legalább négy feltételnek kell megfelelnie: egyrészt ki kell tudnia elégíteni a tulajdonos igényeit, másrészt ki kell termelnie a külső finanszírozás adósságszolgálatát, harmadrészt az állam felé fennálló kötelezettségeknek kell eleget tennie, negyedrészt pedig a munkavállalókkal is fair módon kell eljárnia. Ha ez a négy alapvető képesség nincs meg egy cégben, akkor valaki rosszul jár. Sajnos Magyarországon még a látszólag jól menő cégeknél is gondban vannak, hogy ezeket az elvárásokat teljesítsék, így a kínálat közel sem olyan nagy.

Másrészt a legtöbb cég piacainak kiszámíthatósága igen alacsony. Nagyon kevés számottevő méretű hazai cég rendelkezik olyan speciális tudással, vagy más komparatív előnnyel, hogy egy esetleges vétel után a növekedésre lehessen koncentrálni, mert a nyereséges alapműködés hosszú távra „be van betonozva”.

Van esetleg egy keretösszeg, amit konkrétan akvizíciós célra szánnak?
Nincs. A Videoton egy nagyon tőkeerős cég, immár 8 vagy 10 éve nincs külső forrás a vállalatban, így ha a helyzet úgy adódna, hogy a gazdasági fejlődés minél hatékonyabb kihasználása érdekében egy nagyobb akvizíciót vagy beruházást kéne végrehajtanunk, akkor ennek nem lenne akadálya.

Akkor próbáljuk szektoriális oldalról megfogni a dolgot… Melyik iparág érdekli leginkább a tulajdonosokat, a megújuló energiák piaca például?
Az STS volt az első akvizíciónk ebben a szektorban. Nem vagyunk elkötelezve egyetlen iparág iránt sem. Meglévő portfoliónk is nagyon jól diverzifikált.

Nincs túl sok konkrét válasza.
A túl határozott, megalapozatlanul magabiztos válaszok veszélyesek, mert ha mondjuk 5–10 év múlva visszaolvasom őket vagy valaki hivatkozik rájuk, akkor nem szeretném magamat hülyén érezni. A politikusokat az ilyen helyeztek látszólag, kevéssé zavarják, de ők úgy gondolják, hogy az emberek végtelenül leegyszerűsített, határozott választ várnak tőlük. Tőzsdei cégek vezetői is sokszor vannak így. Egy magáncég vezetőiként az őszinteség luxusa a miénk. Mi minden egyes ügyet önálló egészként értékelünk, alaposan végignyálazzuk a számokat, de a mögöttük áló emberek, a személyes szimpátia (’chemistry’) ugyanolyan fontos.

Mik a legfontosabb további szempontok?
Olyan céget veszünk amelyről azt gondoljuk, hogy mi leszünk a legjobb tulajdonosa.

Magyar cégeknél nehéz biztosra menni?
Ez nemcsak magyar cégeknél van így, de tény, itthon sok olyan kockázat van, amit az árban meg kell jeleníteni még a legjobb vállalkozásoknál is. Az STS esetében például volt egy töretlenül fejlődő vállalat, mely Magyarország működő szélerőműveinek nagy részét tervezte és építette. Az erre vonatkozó tender a közeljövőre nézve is biztosította volna, hogy a fejlődés folytatódjon. Befektettünk a cégbe, majd a tendert lefújták. Persze erről nem az STS vagy az akvizíciót szervező MB Partners tehet – ezeket a kockázatok be kell kalkulálni az árba, a befektetéseket pedig portfolióként kell kezelni, hogy egy ilyen fordulat ne okozzon túl nagy törést az összképet illetően.

Ezek után megbánták, hogy megvették az STS többségi tulajdonrészét?
Egyáltalán nem. Ha úgy döntöttem, hogy magyar befektetőként, itthon fektetem be a pénzemet, bár az elmúlt évek és a gazdasági kilátások nem sok jóval kecsegtetnek, akkor az STS-t rövid közös történetünk alapján jó választásnak gondolom. Egy befektetőnek mindennap érdemes feltennie magának kérdést: vajon ma is befektetnék a portfolióm egyes elmeibe? Erre a válaszom – ha a befektetési horizont hazánk és a régió –, hogy igen. Az már ugyanakkor egy sokkal nehezebb kérdés, hogy mit tennék, ha 25 éves lennék megint és erőt éreznék magamban Kínában vagy Brazíliában elkezdeni az építkezést.

Akkor a befektetés egy fontos érzelmi kérdés is?
Részben, de ez nem meghatározó. Vehetnék cégeket Franciaországban vagy épp Brazíliában, de ott magyar befektetőként még több kockázatot futnék, hiszen nincs meg a helyismeretem. Itthon, ha ajánlanak nekem egy céget, akkor valószínűleg sok nagy megrendelőjét ismerem, azonban nekem is ugyanúgy számolnom kell a hazánkra jellemző kiszámíthatatlansággal. Ennek az egyvelegéből születik meg a konkrét döntés.

Olvastam ajánlatukat a külföldi cégek felé, melyben úgy csábítanak gyártókapacitást Magyarországra, hogy felajánlják helyismeretükből adódó előnyüket sőt, még vegyesvállalatot is alapítanának a Videoton szárnyai alatt idetelepülő cégekkel. Eddig milyen a csomag fogadtatása?
Vannak érdeklődések, ezzel együtt általánosságban elmondható, hogy Nyugat-Európában összezártak a vállalatok, nem olyan nyitottak az olcsóbb gyártásra, mint például a 90-es évek elejének válságos időszakában.

Kevésbé vagyunk versenyképesek, mint akkor? Nem úgy tűnik például, hogy Kína irányába lassult volna a gyártókapacitások kiáramlása.
Közgazdaságilag továbbra is erős létjogosultsága van a magyarországi gyártásnak, ajánlatunk nagyon versenyképes. Kínát illetően az igazi kérdés, hogy vajon most mennek-e többen oda gyártatni vagy pár éve… A válasz inkább az utóbbi. Az összehasonlítás ugyanakkor nem állja meg a helyét, hiszen Kína olyan vertikális és horizontális fejlődésen ment keresztül, hogy a cégeknek már a helyben realizált eladások miatt is megéri jelen lenni. Ez természetesen nálunk nincs így, de ezzel együtt is tudunk olyan előnyöket biztosítani, ami csábító lehet.