A MAGYAR ADÓTÖRVÉNYEK A MÚLTBAN NAGYON BŐKEZŰEN OSZTOGATTÁK A SZELLEMI ALKOTÁSOK LÉTREHOZÁSÁRA ÉS HASZNOSÍTÁSÁRA VONATKOZÓ ADÓKEDVEZMÉNYEKET. AZ ELMÚLT PÁR ÉVBEN AZONBAN AZ OECD ÉS AZ EU IRÁNYELVEI IS ALAPOSAN MEGFARAGTÁK EZEKET AZ ADÓELŐNYÖKET. JOGOSAN FELMERÜL A KÉRDÉS, VAN-E MÉG VALÓS TÉR A SZELLEMI ALKOTÁSOK ADÓKEDVEZMÉNYEINEK KIHASZNÁLÁSÁRA?

A kutatás-fejlesztés és az ahhoz kötődő szellemi termékek kulcsszerepet játszanak a világ vezető gazdaságaiban. Erre reflektálva a legtöbb fejlett állam számos kedvezménnyel – ideértve az adókedvezményeket is – igyekszik magához vonzani a kutatás-fejlesztés szereplőit. Adókedvezmények biztosításában az élen járók közé tartozik Luxemburg és Hollandia. Luxemburg a szellemi termékekből eredendő bevételek 80%-át mentesíti a jövedelemadó alól, amely által ezeken a bevételeken egy 5,2%-os effektív adóteher érhető el. A szellemi termékek nem tárgyai Luxemburgban az egyébként általános jellegű vagyonadó-kötelezettségnek sem. Hasonlóan jár el Hollandia is, amely a jogdíjbevételekre az általános 25%-os adóteher helyett egy 5%-os társasági adót vet ki.

A magyar kedvezmények

Lényegében a magyar offshore szabályozás 2004. évi kivezetésének ellentételezésére alkotta meg a jogalkotó a szellemi alkotásokra vonatkozó kedvezmények első csoportját. Eszerint egy magyar társaság az általa realizált jogdíjbevételeknek csak az 50%-át köteles az adóalapjában feltüntetni, a másik 50% adómentes. Ráadásul a jogdíjbevételek nem képezik alapját a helyi iparűzési adónak sem. Ezáltal – a jelenlegi 9%-os társasági adókulccsal számolva – az ilyen természetű bevételeken egy nagyon kedvező, 4,5%-os effektív adókulcs érhető el.

2012-ben került bevezetésre a bejelentett immateriális jószág kedvezménye. Eszerint a szellemi termékek értékesítésén elért, egyébként társasági adóköteles nyereség teljes mértékben mentesíthető a társasági adó alól, ha az adózó a szellemi terméket az adóhatóságnak az előállítást vagy a szerzést követő hatvan napos határidőn belül bejelenti, és az értékesítés a szerzést követő egy éven túl történik. A szellemi alkotások hasznosításához és értékesítéséhez kapcsolódó kedvezményeket egészítette ki a K+F tevékenységhez kapcsolódó külön adókedvezmény: azon túlmenően, hogy a K+F-re fordított költségek a társasági adó alapjából mint vállalkozással kapcsolatos költségek levonhatók, ezen költségek adóalapból való levonására még egyszer (sőt, néhány évvel ezelőtt akár még háromszor is) jogosult vagy jogosult volt a vállalkozás.

Belátható, hogy a fenti kedvezménycsomag rendkívül vonzó, és mindamellett, hogy azt a múltban számos, belföldi technológiai cég kihasználta, a magyar jogdíjrendszer a nemzetközi adótervezésben is nagyon komoly szerepet játszott.

Az OECD közbeszól

A nemzetközi adóelkerülés és adókijátszás megakadályozására az OECD 2013-ban BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) néven munkacsoportot hozott létre, amely az ajánlásait pár évvel ezelőtt közzétette. Ezen ajánlások közül többet a tagállamok azóta beépítették a saját adórendszerükbe.

A BEPS komolyan megnyirbálta a jogdíjakra vonatkozó itthoni adókedvezmény-csomagot is. Így egyrészt leszűkült azon szellemi termékek köre, amelyek adókedvezményre jogosítanak. Kikerültek a kedvezményezetti körből többek között a védjegyek, a know-how és a filmjogok is. A BEPS átültetése szintén fontos változást jelentett a kapcsolt vállalkozásoktól, illetve egyéb személyektől beszerzett szellemi termékek adózása tekintetében is. A módosított rendelkezések már kizárólag csak a saját fejlesztésű termékek után engedi meg az adóalap-csökkentés lehetőségét. Megszűnt tehát az a nemzetközi adótervezési gyakorlatban közkedvelt megoldás, mely szerint vállalkozáscsoportok magyar tagvállalataiknak adják el a már korábban kifejlesztett szellemi termékeket abból a célból, hogy annak „visszabérlésével” jelentős adóalapot csoportosítanak át az alacsonyan adózó magyar tagvállalatukhoz.

Adótanács az adóhatóság asztalán

Szintén szűkíti majd a szellemi alkotásokkal kapcsolatos adótervezési lehetőségeket az EU-nak egy irányelve is. Eszerint az adótanácsadók kötelesek lesznek bejelenteni az adóhatóság felé azokat az agresszívnak tekinthető adótervezési struktúrákat, amelyekben tanácsot adtak. Ráadásul a bejelentést a résztvevők adatainak felfedésével kell megtenni. Bár a bejelentési kötelezettség csak 2020-tól alkalmazandó, azt azonban 2018. június 25-ére visszamenőleges hatállyal kell teljesíteni. Aki tehát jelenleg ilyen struktúrára vonatkozó tanácsot kap adótanácsadójától, joggal számíthat arra, hogy a tanácsot az adóhatóság is meg fogja ismerni.

Az irányelv az agresszív adótervezés alá eső struktúrák felsorolásánál kifejezetten kitér egyes szellemi alkotások átruházását és hasznosítását érintő adózási ötletekre is. Így például bejelentés alá tartozó struktúrának minősülhet szellemi alkotások átruházása úgy, hogy a terméket megszerző cég valós üzleti tevékenységet nem folytat, gazdasági jelenléttel nem rendelkezik. Szintén bejelentéskötelesek azok az ügyletek, amelyek a kapcsolt vállalkozások közötti árak agresszív eltérítésével célozzák meg adóelőnyök elérését.

Van-e még valós tér az adótervezésre?

Fontos látni, hogy az OECD és az EU intézkedései a szellemi alkotásokra vonatkozó hazai adókedvezmények alapjait nem érintették. Így továbbra is a 4,5%-os kedvezményes adózás alá esnek a szabadalmak, egyes iparjogvédelmi oltalmak és szoftverek is, amennyiben ezek saját fejlesztésűek, vagy azok nem kapcsolt vállalkozásoktól kerültek beszerzésre. Ezen termékekre változatlanul alkalmazható továbbá a bejelentett immateriális jószágra vonatkozó adókedvezmény is.

Egyre kevésbé életképesek azonban már azok a szellemi alkotásokra alapozó struktúrák, amelyeknek a legfőbb vagy egyetlen célja az adóelőnyök kihasználása. Ami talán nem is baj, hiszen az ilyen struktúráknak a szellemi alkotások létrehozatala mögött meghúzódó kutatáshoz és fejlesztési tevékenységhez általában már csak minimális köze van.