A felvásárlások kétharmada részvényérték-romboló hatású – a Fúziók és Felvásárlások, egy a Harvard Business Review gondozásában, 2001-ben publikált könyv szerint. Megfigyelések alapján ez a tendencia a 2000-es években is folytatódott. Vajon miért csúsznak félre a felvásárlások? Ha kíváncsi, olvasson tovább.


Amikor egy felvásárlást bejelentenek, a piacok gyakran szkeptikusak, hogy a vevő végre tudja hajtani a sikerhez szükséges dupla-mutatványt: a felvásárló és célpont eredményességének fenntartását és a két cég szinergiáinak kiaknázását.

A tőkepiacok a vállalatokat teljesítmény-kényszerben tartják. A piactól elmaradó részvényárfolyam-növekedést produkáló vállalatokat gyorsan felvásároljak szakmai és magántőke befektetők, akik a menedzsmentnél több költségcsökkentési vagy árbevétel növelési lehetőséget látnak. Erre a nyomásra a tőzsdei cégvezéreket ambiciózus üzleti tervek bejelentésével és végrehajtásával reagálnak.  A piacok emelkedő részvényárfolyamokkal előlegezik meg a megbízható cégek üzleti tervteljesítését. Az így “felfújt” részvényárak jelentik a leendő felvásárlók számára a saját és a céltársaságtól elvárt teljesítmény minimumát.

Egy felvásárlásnak így csak akkor van értelme, ha a bázis értékhez képest is növelni tudja a felvásárló részvényeinek értékét.  Az akvizíció bejelentésével a menedzsment saját profittervét übereli azzal, hogy a vételárat meghaladó szinergia értéket ígér.  Például, ha a felvásárló üzleti terve 20-40%-os 3 éves növekedést áraz be, akkor a felvásárlásnak legalább 20-30%-os további értéknövekményt kell biztosítania, hogy egy érzékelhető előny mögé felsorakoztathatók legyenek a részvényesek.  A felvásárló számára az is kihívás, hogy meglévő erőforrásaival ne csak az eredeti tervét, hanem a célpont integrációját is megvalósítsa.  Mint amikor egy wimbledoni versenyző az egyes és páros számokban is győzelemre tör.  John McEnroe és Martina Navratilova tudták ezt a teniszben, és Jack Welch GE-je az üzletben, de a feladat a mezőny nagy részének képességein túlmutat.

Még ha a vevő hozza is a tervszámait ÉS kiaknázza a felvásárlás szinergia hatásait, akkor sem biztos, hogy a piacrész szerzési céljait teljesíteni tudja, mert közben a versenytársak sem ülnek ölbe tett kézzel. A felvásárlás híre saját felvásárlások elindítására és/vagy reorganizációra készteti őket.  A versenytársak arra törekszenek majd, hogy saját szinergikus felvásárlással vagy költségcsökkentéssel ellensúlyozzák az úttörő felvásárló versenyelőnyét.

A riválisok az integrációs folyamat által a vevőn keltett sebezhetőséget is igyekeznek kihasználni. A fúzió mind a vevő, mind az eladó számára feszült folyamat, ami a legjobb munkatársak elcsábításának kockázataival jár. Vevő és eladó egyaránt integrációs prémium felajánlására kényszerülhet a legjobb alkalmazottak megtartása érdekében, ami azonban gyakran csak késlelteti, de nem akadályozza meg a távozást.  Továbbá két vállalat működésének és cégkultúrájának kombinálása hónapokat vehet igényben, miközben a vezetés és a munkatársak az ügyfelek helyett az íróasztalukba kapaszkodnak, piacvesztést okozva.

Olykor a fejlődéshez szükséges K+F-hez és beruházási tervhez képest egy akvizíció költséghatékony megoldást jelent.  Amíg azonban egy felvásárlás előre kifizetett pénzeket igényel, a beruházás több lépcsőben is megvalósítható, jelentős cash flow és kockázatkezelési előnyöket nyújtva. Egy felvásárlás nettó jelenértéke gyakran sokkal magasabb, amit torzít, hogy az árazás hasonló tranzakciók vételárához, nem pedig a menedzsment képességeihez és elkötelezettségéhez kapcsolódik. A historikus tranzakciós szorzószámok jól jönnek egy emelkedő piacon, de a vevő könnyen ráfizethet egy lassú növekedést váró környezetben.

Préda István
Concorde MB Partners

Forrás: Harvard Business Review on Mergers & Acquisitions, ISBN 1-57851-555-6