A követelésérvényesítés jogi nehézségei a magyar piac valamennyi szereplője számára feltehetően ismertek. A bírói gyakorlat, valamint a jogérvényesítési és végrehajtási eljárás időbeli elhúzódása szintén nem teszi lehetővé a gyors és hatékony követelésérvényesítést. Pár éve azonban van a hitelezők kezében egy olyan fegyver, amely a jogérvényesítést kifejezetten hatékonnyá tudja tenni. Jelen cikk ezt a lehetőséget járja körül.


A felszámolási eljárás kezdeményezése

A felszámolási eljárásról szóló törvény 2007. évi módosítása számos tekintetben módosította az adós fizetésképtelenségére vonatkozó rendelkezéseket. Eszerint a bíróság olyan esetben is megállapítja az adós fizetésképtelenségét, ha nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül nem egyenlíti ki, sem írásban nem vitatja azt, és a tartozást az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesíti. A jogszabály szerint az adós a tartozást csak a teljesítési határidő leteltét követő 15 napon belül, továbbá a hitelező ezt követően kiállított felszólító levele kézhezvételéig vitathatja. A hitelezői felszólítás kézhezvételével a vitatás lehetőség megszűnik. Egyértelmű továbbá a bírói gyakorlat abban is, hogy a vitatásnak írásban kell megtörténnie, a tartozás szóban való vitatása nem elégséges.

A fentiek nagyon előnyös és hatékony igényérvényesítési lehetőséget biztosítanak a hitelezőnek. Amennyiben ugyanis a hitelező megküldött számláját az adós 15 napon belül írásban nem vitatja (akár azért, mert nincs oka a teljesítést vitatni, akár azért, mert figyelmetlenségből kifut a 15 napos határidőből) a hitelező felszámolási eljárást kezdeményezhet az adóssal szemben. Ennek során a bíróság a fent hivatkozott rendelkezés alapján előreláthatólag megállapítja az adós fizetésképtelenségét és elrendelheti a felszámolási eljárás megindítását. Tekintettel arra, hogy egy ilyen eljárás megindítása az adósra nézve számos hátránnyal járhat (a felszámolási eljárás megindítása számos szerződésben felmondási okként szerepel, illetve az az adós piaci megítélését is várhatóan hátrányosan befolyásolja) az adós feltehetőleg inkább kifizeti a hitelező felé tartozását, mintsem, hogy az eljárás keretében kelljen igazát érvényesíteni.

Mentesülési lehetőségek

Felmerül a kérdés, hogy az adós egy ilyen helyzetben milyen módon kerülheti el a felszámolási eljárást és mentesülhet a fizetésképtelenség következményei alól.

A jogszabályok alapján a bíróság a felszámolási eljárást megszünteti, ha az adós nem fizetésképtelen. Bár ez a rendelkezés sokféle értelmezésre ad lehetőséget és ebben a tekintetben a bírói gyakorlat sem feltétlenül egységes, tapasztalatunk szerint általában nem elegendő annak a bizonyítása, hogy az adós rendelkezik a követelés kiegyenlítéséhez szükséges pénzügyi fedezettel. A jogszabály technikai értelmezése alapján ugyanis az adós mindaddig fizetésképtelennek minősül, amíg a felszámolási eljárás alapját képező és 15 napon belül nem vitatott kötelezettségét meg nem fizette. Ezen értelmezés alapján (és a bíróságok többsége ezt az értelmezést követi) csak akkor lehet megállapítani, hogy nem áll fenn a fizetésképtelenség, ha az adós a hitelező felé fennálló tartozását megfizette.

A jogszabály kifejezetten lehetőséget biztosít arra, hogy az adós a követelés megfizetésekor jogfenntartó nyilatkozatot tegyen. A tartozás kiegyenlítése ebben az esetben nem minősül tartozás-elismerésnek, az a teljesítés visszakövetelését nem zárja ki. Azonban ezt követően már az adósra hárul, hogy igazának érvényesítése érdekében jogi lépéseket tegyen és ezért ő kezdi lényegesen hátrányosabb helyzetből a jogi eljárást. Bár kézenfekvő megoldásnak tűnhetne, nem ad jogszabály lehetőséget a vitatott összeg letétbe helyezésére sem. A letétbe helyezés ugyanis nem minősül a tartozás megfizetésének. Nem lehet továbbá a tartozás összegét bírói letétbe sem helyezni, mivel a jogszabály a bírói letét intézményét egy nagyon speciális esetkörre szűkíti csak le (amikor a jogosult személy ismeretlen). A fentiek alapján megállapítható, hogy ha a hitelező jogszerűen kezdeményezte a felszámolási eljárást, úgy az adós mentesülési köre rendkívül limitált.

Konklúzió

A fentiekből is látszik, hogy a felszámolás kezdeményezésének a lehetősége egy rendkívül erős intézmény és amennyiben annak feltételei fennállnak, úgy rövid időn belül rá tudja szorítani az adóst a teljesítésre.

A másik oldalról szemlélve a fenti szabály alóli mentesülés nagy figyelmet és fegyelmezettséget igényel az adóstól. Az adósnak tisztában kell ugyanis lennie azzal, hogy a teljesítési határidő leteltétől számított 15. napon túl, vitatás hiányában, kényszerpályára kerülhet. Ezért minden vitára alapot adó számlát célszerű az adósnak minél előbb (de legkésőbb 15 napon belül) írásban vitatnia, nehogy később egy lényegesen hátrányosabb alkupozícióba kerüljön.

dr. Jalsovszky Pál / dr. Gyimesi Péter