Cegertek_80_03KATONA ZSOLT IMMÁRON TÖBB MINT HÚSZ ÉVE DOLGOZIK TŐZSDEI ÉS PÉNZÜGYI TERÜLETEN, AMELYNEK RÉSZEKÉNT 2002 ÉS 2011 KÖZÖTT BÉT FELÜGYELŐ BIZOTTSÁGI TAG, AZON BELÜL 3 ÉVIG ELNÖK VOLT, 2003 ÉS 2004 KÖZÖTT A KELER FELÜGYELŐ BIZOTTSÁGBAN TÖLTÖTT BE VEZETŐ TISZTSÉGET, VALAMINT MINDEMELLETT 17 ÉVIG AZ ING CSOPORT BEFEKTETÉSEKÉRT FELELŐS RÉSZLEGÉNÉL DOLGOZOTT KÜLÖNBÖZŐ POZÍCIÓKBAN. ZSOLTOT A TŐZSDE JELENLEGI HELYZETÉRŐL ÉS A TŐKEPIAC-KKV SZEKTOR SZEREPLŐINEK KAPCSOLATÁRÓL KÉRDEZTÜK. 

Első tőkepiaci élmény?

A Budapesti Értéktőzsde megalakulásakor, 1990–91 fordulójakor, friss diplomásként gőzerővel elkezdtem bújni az újságok napi tőzsdei jelentéseit, grafikonjait, a kibocsátókkal kapcsolatos híreket, és ezen felbuzdulva elküldtem egy pályázati levelet az akkor tevékenykedő összes brókercégnek, hogy szeretnék náluk dolgozni. Több helyre behívtak interjúra, és rövid időn belül már ott találtam magam a Váci utcai legelső tőzsdei kereskedési teremben, mint üzletkötő. Úgy emlékszem, az első megbízásom 100.000 db FOTEX részvény eladására szólt, amelyet – számomra – nagy izgalmak közepette, hosszúnak tűnő percek alatt teljesítettem.

Eltelt 25 év az alapítás óta, véleményed szerint hol tart most a Budapesti Értéktőzsde és a magyar részvénypiac?

A rendszerváltást követően a piacot nulláról kellett felépíteni – bármennyire is komoly piacnak számított a II. Világháború előtt a pesti parkett, ebből már nem lehetett építkezni. A learning-by-doing klasszikus esete volt a piac fejlesztése, úgy építettük a házat, hogy közben laktunk is benne. Mára elmondhatjuk, hogy a kötelező házi feladatokat elvégeztük: olyan infrastruktúrát alakítottunk ki – ide értve a szabályozási környezetet, a befektetési szolgáltatói iparágat és a technológiai hátteret –, ami ki tudja szolgálni mind a vállalatok, mind a befektetők igényeit. A következő lépcsőfok, hogy minél több hazai vállalat ismerje fel és használja ki a tőkepiaci forrásbevonás nyújtotta lehetőségeket, ami magával hozza majd a befektetői érdeklődés növekedését is a részvénypiac iránt.

A 90-es évek privatizációja, a néhány nagyvállalat tőzsdére vitele nagy lendületet adott a fejlődésnek, de a 2000-es évek közepére ez a lendület megtorpant, a magánvállalatok nem jelentek meg nagy számban a tőzsdén. Miért nem használták eddig a tőzsdét a magyar vállalatok forrásbevonásra?

Nehéz általános érvényű okokat mondani, hiszen minden egyes vállalat esete más és más, de a dolgok mélyére tekintve a legfontosabb indok talán a gazdasági kultúránkban keresendő. A kontinentális, vagy német modellre épülő országunkban a cégek elsősorban a banki finanszírozásra építenek, nincsen benne a zsigeri gondolkodásban a tőkepiaci megjelenés. Egy angolszász országban már a cég alapításánál ott lebeg a tulajdonos előtt a tőzsde, mint a cég igazi kiteljesedésének helyszíne. Ezen csak tudatos és összehangolt gazdaságpolitikai stratégiával lehet segíteni, mint pl. Lengyelországban a 2000-es években, ahol jelentős állami szerepvállalás mellett terelték a vállalatokat a tőkepiac felé. A befektetői oldalon ugyanakkor minden feltétel adott, elég csak a befektetési alapoknál kezelt több mint 5500 milliárd forintos vagyonra gondolni, amely könnyen felszívhatja a vállalatok felől érkező tőkekeresletet.

Mi az, amit a tőzsde nyújtani tud a vállalatoknak, miben más, miben több a tőzsdei forrásbevonás, mint más finanszírozási alternatívák?

A tőzsdei forrásbevonás nyújtotta előnyök három pillérre épülnek: rugalmas hozzáférés egy hatalmas tőkekínálathoz, a függetlenség megőrzése, és az üzleti bizalom és brand építése. A tőzsdére lépés több mint pusztán egyszeri forrásgyűjtés, általa a cég egy olyan kapun lép be, ahol a jövőben egyszerűen tud újabb és újabb finanszírozási köröket lebonyolítani. Ráadásul az itt szerzett befektetők tisztán pénzügyi vagy portfolió befektetők, azaz egyáltalán nem szólnak bele a cég életébe, irányításába, azt teljes egészében az eredeti tulajdonosokra, a managementre hagyják.

Sok társaság kap számottevő tőkét akár stratégiai befektetőktől, vagy kockázati tőketársaságoktól, ám ezek a partnerek nem engedik el teljesen a tulajdonosok kezét, sokszor nem szándékolt kompromisszumokra kényszerítve a céget. Természetesen van, akinek szüksége van az ilyen befektetők tanácsaira, segítségére, de aki önállóan akarja megvalósítani az álmát, az jobban jár a tőzsdei befektetőkkel. Végül pedig fontos kiemelni a tőzsdei jelenlét hatását az üzleti bizalomra. Nem egy tőzsdei társaság tapasztalta már – különösen a válság idején –, hogy sokkal erősebb az üzletfelek bizalma a cég iránt a tőzsdei jelenlét miatt, sokszor olyan ajtók is megnyílnak egy tőzsdei cég számára, amelyek korábban zárva voltak. A tőzsdei cégeket komolyan veszik nemcsak itthon, de külföldön is.

Az előnyöket hallva még furcsább, hogy ilyen kevesen vannak, akik megmérettetik magukat a tőzsdén.

Hogyan lehetne segíteni ezen, hogyan lehetne a vállalatokat a tőkepiac irányába terelni?

A vállalatoknak elsősorban példák kellenek, siker-sztorik, amelyek megmutatják, hogyan kell használni a tőzsdét. Egy-két jól sikerült tőzsdei kibocsátás ráirányítaná a figyelmet a tőkepiacra és egyre több vállalat gondolná meg a tőzsdére lépést. Hiszem azt ugyanis, hogy nagyon sok jó sztori van a magyar vállalati szektorban. Ehhez lenne nagyon jó az állami kézben lévő vállalatok tőzsdére vitele. Ez csakúgy, mint a 90-es években, ismét nagy lendületet adna a fejlődéshez. Mindemellett az önmagában fontos, hogy az állam kiálljon a tőkepiac fontossága mellett és olyan környezetet alakítson ki, ami segíti a vállalatokat a tőkepiac használatában.

Mégis miért lenne ez fontos az állam számára? Mit nyerne ezzel a gazdaságpolitika?

Bármilyen sikeresek is a hitelpiac bővítésére tett jegybanki erőfeszítések, egy kizárólag erre támaszkodó gazdaság nem tud stabil lábakon állni. Ezt a legutóbbi pénzügyi válság tökéletesen bemutatta, hiszen a tőkepiacra jobban építő USA gyorsabban ki tudott lábalni a nehéz időszakból, szemben a tradicionálisan banki finanszírozásra támaszkodó EU-val. Nem véletlenül született meg célként az Európai Unió nemrég közzétett tőkepiac fejlesztési stratégiájában, hogy a tőkepiacnak nagyobb teret kellene betöltenie a gazdaság finanszírozásában. Számos nemzetközi tanulmány készült és mi magunk is több cikkben leírtuk már, hogy egy fejlettebb tőkepiac magasabb gazdasági növekedést és nagyobb foglalkoztatottságot jelent. Magyarországon még a kontinentális Európához képest is jelentős az elmaradás a tőkepiac mélységében, hiszen a tőzsdei részvény-kapitalizáció nem éri el a GDP 15 százalékát. Mondhatjuk, hogy ez nagyon alacsony, de a dolgot pozitív oldaláról megközelítve inkább az egyértelmű, milyen óriási potenciál van a gazdaság egésze számára a tőkepiac fejlesztésében. Ehhez pedig szinte minden adott, hiszen az EU Tőkepiaci Uniós törekvései jelentős pénzügyi erőforrásokat és szabályozási arzenált állítanak ugyanezen ügy szolgálatába, amelyekkel vétek lenne nem élni.

Bár sokat hallani manapság a frissen állami kézbe került bankok esetleges tőzsdei megjelenéséről, de a mai magyar gazdaságpolitikát tekintve kevéssé valószínű, hogy rövid távon komoly privatizációs hullám indulna meg. Bízhatunk ennek ellenére ebben?

A legszebb az egészben, hogy az állami vállalatok tőzsdére vitele korántsem jelenti a cégek teljes privatizációját. A tőzsdei listázás együtt járhat egy kisebbségi részvénycsomag értékesítésével is, amivel a kontrollt megtarthatja az állam a társaságok felett, így akár a stratégiailag fontos cégek is szóba kerülhetnek. Ez egy igazi win-win szituáció, hiszen az állam a kontroll megtartása mellett jelentős forrásokra tesz szert, amelyet fontos állami célokra fordíthat, miközben a befektetők új befektetési lehetőségekkel gazdagodhatnak.

Az állami kézben lévő nagyvállalatokon túl nincsen túl sok nagyméretű magáncég a magyar gazdaságban, akik tőzsdére léphetnek, a legnagyobbak ráadásul külföldi multik kezében vannak. Honnan lesz akkor utánpótlása a tőzsdei cégeknek?

Természetesen nagyon fontos, hogy minél több, nemzetközi mércével mérve is számottevő cég legyen tőzsdén, azonban bármilyen furcsán hangzik, a tőkepiac nem elsősorban róluk szól, hanem sokkal inkább a közepes és kis cégek sokaságáról. Az EU tőzsdéin listázott mintegy 9000 részvényből közel 8000 kis és közepes kapitalizációjú, 50 százalékuk kisebb, mint 50 millió EUR tőkeértékű. A tőzsde fontos feladata, hogy ezeket a cégeket tőkéhez juttassa, és néhányuknak később talán sikerülhet igazán naggyá, új Microsoft-á, vagy esetleg Google-é válni. Előbbi például a 80-as években alig több mint 50 millió dolláros tranzakcióval ment tőzsdére. A tőzsdére lépés nélkül ezek a cégek sem tartanának ott, ahol most. A magyar részvénypiac jövője azon áll, vagy bukik, hogy ezeket a feltörekvő cégeket mind nagyobb számban szolgálja ki, így belőlük felnőhet a magyar nagyvállalatok új generációja.

A tőzsdei jelenlét viszont terheket is ró a cégekre, a kisebbekre fajlagosan jóval nagyobbat. Ráadásul a magyar vállalatok számára a transzparencia sem feltétlenül hívogató. Ezzel együtt mivel szólítja meg a BÉT ezeket a kkv cégeket? Hogyan csábítja tőzsdére őket?

Jelenleg az egész EU-ban ez az egyik legforróbb téma: hogyan lehetne a kkv szektort a tőkepiac felé terelni. Azt látni kell, hogy a 2000-es évek szabályozási változásai – mind Európában, mind az USA-ban – jelentősen növelték a tőzsdére lépés és tőzsdei jelenlét adminisztratív terheit főleg a kisebb kibocsátók számára, és ez elvette a kisebb cégek kedvét a nyilvánossá válástól. Jelenleg gőzerővel folyik a munka az óceán mindkét partján, hogy a szabályozást olyan módon alakítsák át, ami nem riasztja el ezeket a cégeket a tőzsdétől. Az EU tagjaként szabályozási kérdésekben alapvetően meg van kötve a kezünk, annyit tehetünk, hogy a direktívák adta keretek között a minimumon tartjuk a kkv cégek számára a követelményeket.

A transzparencia kérdése valóban sokszor felmerül, de itt azért fontos elmondani, hogy ez nem azt jelenti, hogy egy cégnek nem lehetnek titkai. Dehogynem.

A szabályok annyit írnak elő, hogy azokat az információkat kell közzétenni, amelyeket már nem lehet titokban tartani, nem lehet biztosítani, hogy ne szivárogjanak ki. Egyetlen tőzsdei céget sem kötelezik arra, hogy üzleti titkaikat osszák meg a nagyvilággal.

Ezzel együtt azt látjuk, hogy a nyilvános működésre való átállás ma még sok esetben túl nagy ugrást jelent a cégeknek. Éppen ezért keressük azokat a lehetőségeket, hogyan tudjuk a tőkepiaci befektetőket azon cégekhez becsatornázni, akik komoly növekedési potenciállal rendelkeznek, de még nem készek a tőzsdére lépésre.

Ha jól értem ez azt jelenti, hogy zárt társaságok finanszírozása valósulhatna meg a tőzsdén keresztül? Ez elég forradalmi gondolatnak tűnik.

Jelenleg folyik a BÉT-en egy új KKV piac koncepciójának kidolgozása. A modell szerint az új platform – amit várhatóan egy online felület támogat majd – feltörekvő cégeket, start-upokat és kkv-ket kötne össze pénzügyi, kockázati és intézményi befektetők széles körével, miközben maga a tranzakció zártkörű lenne, azaz nem kellene a nyilvános társaságok kötelezettségeit viselnie a részvénykibocsátóknak. Az alapötlet viszonylag új, bár korántsem egyedülálló. Több európai országban tettek már erre kísérletet, így pl. Németországban a Deutsche Börse, vagy Törökországban az Istanbul Stock Exchange.

Mennyiben lesz ez más, mint egy közösségi finanszírozási  platform? Hogyan működik majd a kereskedés?

A crowdfunding platformokkal szemben ez a rendszer nem lenne nyitott bárki számára. A befektetők is regisztrációs eljáráson esnének át, amelynek célja az, hogy csak olyan szereplők legyenek a piacon, akik értik az ilyen típusú befektetések kockázatait, működését. Ez ugyanis nem tőzsdei piac lenne, az itt szereplő cégek – bár nagy növekedési potenciállal rendelkeznek – jóval nagyobb kockázatot jelentenek majd a befektetőknek, amivel természetesen jóval magasabb hozam ígérete is együtt jár. A cél itt elsősorban a cégek tőkéhez juttatása, amelyet aztán növekedésükre fordíthatnak, így a befektetők számára ez hosszabb távú döntést igényel majd. A hagyományos tőzsdei kereskedés itt nem fog működni, már csak azért sem, mert ezek a cégek továbbra is zrt-k lesznek. Ezzel együtt próbáljuk majd segíteni a befektetők exitjét néhány kisegítő szolgáltatással (pl. hirdetőtábla), de napi kereskedéssel itt nem lehet majd kalkulálni.

Milyen cégeket várnak a platformra, és hogyan döntik el, hogy mely cégek alkalmasak a piacra lépésre?

Az új piac érdekes lehet akár a start-up vállalatoknak is, de számítunk azokra a cégekre is, akik a fejlődésük egy magasabb fokán állnak, esetleg van már egy venture capital befektetőjük, de további finanszírozásra szorulnak és a venture capital partner társfinanszírozókat keres. Az elmúlt években rengeteg cég került a Jeremie alapokhoz, és az alapokat kényszerítő exit a következő években nagy kihívást jelenthet majd. A platform ezen Jeremie alapok, illetve cégek számára is jó megoldást jelenthet.

Kulcskérdés természetesen a cégek szűrése, ez komoly hozzáadott értéke lehet az egész kezdeményezésnek. Erre szerencsére több alternatív megoldás is kínálkozik. Azon cégek esetében, ahol már befektetőként beszállt egy kockázati tőketársaság, mint pl. a fent említett Jeremie alapok, a szűrés egyszerűbb, hiszen ott egyfajta minőségi garanciát jelenthet magának az alapnak a jelenléte. Ezen kívül tervezünk felállítani egy komoly szakemberekből álló zsűrit, akik közreműködnek a cégek szűrésében, ami akár rendszeres cégbemutató rendezvények keretében is megvalósulhat, ahol egyszerre több jelentkező társaság is bemutatkozhat. Ezeken túlmenően számos egyéb kiegészítő szűrőrendszer kialakításáról is tárgyalunk a piaci szereplőkkel.

Ez az egész koncepció elég messze van a klasszikus tőzsdei szolgáltatásoktól. Miért érzi úgy a BÉT, hogy ilyen projekttel célszerű foglalkoznia?

A BÉT célja az új kkv piac elindításával a hazai tőkepiaci kultúra fejlesztése. A platform esetében a közvetlen profit másodlagos, sokkal fontosabb, hogy általa egyre több cég szerezhessen forrást a pénzügyi befektetőktől. A platform tekinthető a tőzsdei piacok előszobájának is. Nem titok, abban bízunk, hogy az itt megjelenő és sikeres tranzakciót végrehajtó cégek egy későbbi körben már a nyilvános piacot fogják választani. Amennyiben a kkv piacunk jól működik, az a kockázati tőkebefektetések piacát és a magyarországi angyal befektetői kört is jelentősen megerősítheti.

Így több tőke fog a feltörekvő cégek számára rendelkezésre állni, ebből pedig az egész magyar gazdaság profitálhat.

Zsolt vezérigazgatói pozícióját jövő év januártól Végh Richárd, az MNB jelenlegi tőkepiaci és piacfelügyeleti igazgatója veszi majd át.

Nagy Kálmán
partner
Concorde MB Partners
kalman.nagy@cmbp.hu