Galántai János 1998-ban alapította fagyasztott pékáru gyártó vállalkozását a somogy megyei Igalban. A termelés az akkori 600 négyzetméteres üzemben egy gyártósoron indult el, alig 30 fős alkalmazotti létszámmal. Első termékei a sajtos és tepertős pogácsa voltak. 2010-ben jött a kényszerű szakítás korábbi partnerével és Pek-Snack néven önálló látványpékség franchise hálózat kiépítésébe kezdett, amit azóta is az egyik legjobb döntésének tart.


A márkaváltás sikeresnek bizonyult és a Pek-Snack jelenleg 6000 négyzetméteres, a legszigorúbb élelmiszeripari sztenderdeknek is megfelelő, automatizált gépsorokkal felszerelt üzeméből látja el az egyre növekvő számú magyar és külföldi franchise üzleteit, valamint multinacionális vevőit.

A kezdeti szortiment a fokozatos termékfejlesztésnek köszönhetően mára több mint 60 sütőipari termékből áll, a cégcsoport pedig együttesen 250 főt foglalkoztat itthon és a horvátországi leányvállalatánál. A Pek-Snack sikerességét ma már három országban meglévő, több mint 1.800 franchise partnere mellett pénzügyi eredményei is bizonyítják: 2014-ben 3,3 milliárd Ft feletti árbevételt ért el, ebben a szegmensben kiemelkedő eredményesség mellett. Dinamikus fejlődését nem csak az innovációi és növekvő fogyasztótábora, de a pénzügyi szakma is visszaigazolja: 2014-ben – egyetlen élelmiszer gyártó és kereskedő cégként – dobogós helyezést ért el a Pegazus-díj díjátadó ünnepségén. A cég alapítóját kérdeztük az elmúlt 17 évről és további terveiről.

Megtetted azt, amiről legtöbben csak beszélnek: az általad alapított sikeres, növekvő pályán lévő cég hosszú távú stabilitása és stabil jövőjének biztosítása érdekében fokozatosan a háttérbe vonulsz. Hogyan jutottál erre a döntésre, mi kellett hozzá?

Családi vállalkozásként hoztuk létre a Pek-Snack-et az 1990-es évek végén, mindig akként gondoltunk rá és ezt a jövőt is szántuk neki. Teltek ugyanakkor az évek, valahogy én sem lettem fiatalabb, szóba került ezért a generációváltás szükségessége. Megbeszéltük a családomban, de nem volt olyan, aki az első számú vezető szerepét annak minden felelősségével vállalta volna. A nyugdíjkorhatárhoz közeledve döntenem kellett, hogy folytatom a munkát saját magam, vagy találok valakit, aki az értékrendemnek megfelelően vinné és építené tovább a céget. Nagyságrendileg két éve kezdtem ezzel a kérdéssel aktívan foglalkozni. Bár más területen, de dolgoztunk már korábban is a Concorde MB Partnersszel, és a jó tapasztalataink révén ekkor kerestelek meg ismét benneteket.

A veletek való együttműködés során több élelmiszeripari és pénzügyi befektetővel léptünk kapcsolatba, de ezek a folyamatok végső soron nem materializálódtak. A befektető-jelöltek – köztük azok is, akik ideális, tőkeerős és építő szellemű új tulajdonosai lehettek volna a Pek-Snack cégcsoportnak – külsős szemmel jelentős kockázatként élték meg, hogy a cég túlságosan is kötődik a személyemhez.

Meghallgatva ezeket az egyébként jogos észrevételeket, 2013. év végén született meg az elhatározás, hogy külsős, tapasztalt ügyvezetőt veszek fel, aki fokozatosan átveszi tőlem a mindennapi vezetői teendők jelentős részét. Az erőfeszítéseket siker koronázta, ennek eredményeként fokozatosan visszavonultam a cég operatív vezetésétől és egyre inkább csak a stratégiai döntéshozatalban voltam tulajdonosként megkerülhetetlen.

Mik voltak a legfontosabb szempontjaid az „utód” kiválasztásánál?

Ahogy azt az első megbeszéléseinken is egyeztettük veletek, alapvető fontosságú kritérium volt, hogy olyan befektetőt találjunk, aki a munkavállalók mögött látja az embereket és tudja értékelni a cégnél működő kiváló csapatot. Kizártnak tartottam azt is, hogy egy konkurens vásároljon fel minket, aki elsősorban piacot keres.

Az ideális jelölt profilja így adott volt: a nekem elfogadható, a céges értékrendnek egyaránt megfelelő „utód” a társaság további stabil működtetésében, növelésében, bővítésében és fejlesztésében érdekelt. A tervezettnél hosszabb folyamatot megérte kivárni, a Danube Fund magántőke alapban sikerült megtalálni az ideális befektetőt.

Milyen lehetséges buktatókra hívnád fel az egyébként ígéretes üzleti ötlettel rendelkező vállalkozók figyelmét, hogyan lehet szerinted erre hosszú távon is sikeres vállalatot építeni?

25 éve kezdtem vállalkozni, egyszemélyes vállalkozással, sütőipari gépkereskedőként. Pár év múltán, amikor még csupán 30 fős gárdával dolgoztam együtt, képes voltam még mindent átlátni és a kritikus feladatokat akár egyedül is elvégezni. Ugyanakkor minden sikeres vállalkozás életében eljön az a pont, amikor már az ügyvezető-tulajdonos nem képes minden adódó feladatot átlátni és egy személyben megoldani. Ezt érdemes mihamarabb felismerni és kezelni, még ha néha fájdalmas lemondásokkal is jár.

Ahogy nőtt a ’98-ban alapított sütőipari vállalat és már két műszakban folyt a termelés, nem volt más lehetőségem, bizonyos feladatköröket át kellett adnom. Mielőtt a cég túlnőhetett volna rajtam, adott volt a következő lépés: keresnem kellett magam mellé olyan embereket, akiknek bizalommal tudtam feladatokat és egyúttal felelősséget is delegálni, mert hasonló értékrenddel rendelkeztek.Utólag szerencsésnek is mondhatom magam.

Ahogy nőtt a vállalkozás, mindig találtunk olyan kulcsembereket akár vezetői, akár megbecsült munkavállalói pozíciókba, akikre hosszú távon építhettünk. Jelenleg legalább 10 olyan felső vezető dolgozik a cégnél, akikkel kölcsönösen bízhattunk egymásban, szakmailag és emberileg egyaránt. Van olyan közöttük, akivel már 17 éve dolgoztunk együtt.

Hogy az eredeti kérdésre is válaszoljak, nem emlékszem olyan buktatóra, ami során „rezgett volna a léc”. A kisebb-nagyobb kudarcok számunkra inkább új feladatokat és megoldásokat szültek, amik a cég és az egyén fejlődését is szolgálták, igyekeztünk mindből tanulni. Azt gondolom és másképp talán nem is érdemes ezt megfogni, hogy nincsenek problémák, csak megoldandó feladatok.

Ha átgondolod a cégcsoport elért eredményeit és az összesen 250 f
ős csapatát, miket emelnél ki, mint legfőbb értékek és miről gondolkodnál ma másként?

Ha újrakezdhetném, akkor sem csinálnám másként. Az elmondottakra visszautalva, a Pek-Snack legfőbb értékét azok az emberek adják, akik a közös vállalati célokért jönnek be dolgozni és nem feltétlenül csak a fizetésükért. Rájuk vagyok a legbüszkébb és ez csak megerősíti azt, hogy a jó munkahelyi közérzet jó teljesítményt szül. A büszkeségem nem csak az említett vezetői csapatra vonatkozik, hanem a többi kollégára is. A hozzáállásuk és a közöttük lévő emberi kapcsolatok minősége, rendezettsége a legfontosabb, enélkül szerintem nincs is hatékonyan működő vállalat.

Milyen feladatokkal és területeken segíted tovább a Pek-Snack fejlődését?

Az új tulajdonosok felkértek, hogy tanácsadóként segítsem a munkájukat, amit én nagy örömmel vállaltam is. Tudomásul kellett ugyanakkor vennem, hogy már nem én vagyok az első számú vezető. Ennek megfelelően alakítottam át és élem már az életem. Csak a tulajdonosok kérése esetén és elvárásaiknak megfelelő mélységben veszek részt a vállalat döntéseiben és életében; amit ők nagyra értékelnek. Az eddig velem dolgozó menedzsment ezentúl nem nekem kell, hogy megfeleljen, hanem a közösen kialakított értékeink mentén az új tulajdonosokkal együtt és már nekik beszámolva kell, hogy folytassák a munkát.

25 évet meghaladó vállalkozói múltad után ezután több időd juthat a magánéletedre, hobbijaidra. Mi az, amire a Pek-Snack első embereként eddig nehéz volt időt találnod?

Értem a kérdést, de kicsit sarkítva sosem értettem egyet azokkal, akik arra hivatkoznak, hogy nincs semmire idejük. Eddig is sikerült időt szakítanom az igazán fontos dolgokra, persze szigorúbb prioritások szerint éltem. Sokszor kellett a vállalat vagy a szabadidő között választanom, de mivel szerettem a munkámat, nem jelentett igazi terhet, ha a céggel kapcsolatos teendők esetleg a szabadidőm rovására mentek.

Most nyugodtabb az életem, a napi döntéshozatal már nincs a kezemben és a kapcsolódó felelősségek sem az én vállamat nyomják. Korábban nem tudtam a céggel kapcsolatos napi teendők súlyától igazán a szabadidőmben sem megszabadulni, aki szívvel-lélekkel viszi a vállalkozását, az gyakran szembesül ezzel az érzéssel. Az új tulajdonosok viszont jó ötletekkel érkeztek és új lendülettel viszik tovább a cég építését, ez megnyugvással tölt el, ezért sokkal felszabadultabbnak érzem magam.

Milyen területeken és milyen befektetési módszerekben látsz fantáziát, ha befektetőként gondolkodsz?

Egyelőre nincs kialakult elképzelésem, jelenleg élvezem a szabadságot. Annyi bizonyos, hogy nem tervezek olyan befektetést, ahol az aktív közreműködésemre lenne szükség. Ha ezt szeretném és szívesen tenném, akkor maradtam volna a cégnél.

Papp László
igazgató
Concorde MB Partners
laszlo.papp@cmbp.hu