„Pénztermelő gépezetté tenni”. Ez a cél lebeg a legtöbb vállalkozó előtt, amikor vállalatát építi. Az alapító reméli, hogy fia, esetleg lánya örökébe lép. Vagy ha ők nem, akkor alkalmazottai közül kinevel majd egy méltó utódot, aki továbbviszi a céget és biztosítja neki a nyugdíj-kiegészítést.


Sajnos ez ritkán jön össze. A vállalkozói attitűd a népesség csak 1 százalékát jellemzi és nem örökíthető. A cégvezetés fegyelme és figyelme neveléssel átadható, de ez csak a fenntartáshoz elég, a vállalat továbbépítéséhez kevés. Ha a gyermek vállalkozónak termett, akkor „félő”, hogy kilép apja árnyékából és saját vállalkozással valósítja meg önmagát.  Az utódlás, oktatással sem biztosítható. Ha Oxfordba vagy a Harvardra küldjük az örököst, akkor sanszosabb, hogy multi menedzseri babérokra tör majd stabilabb környezetben, magasabb fizetésért. Nem őrült meg, hogy a Wall Street vagy a City helyett, egy magyar középvállalkozással bíbelődjön.

Független menedzsment felépítése sem könnyű kenyér. Az alkalmazottaktól nem várható el, hogy a tulaj fejével gondolkodjanak. Egy fizetett menedzsernek a legfontosabb a fix jövedelme, majd utána pozíciója, biztonsága, kényelme. Hajlamos lesz a jó években alultervezni és tartalékokat képezni a nehéz napokra, amivel eltakarhatók lesznek a későbbi hibák. Hisz’ „senki sem fizeti meg”, hogy felfelé és lefelé stresszelje magát. Inkább elmegy egy multihoz „középvezetni”.

A cég vezetése átadható, de a tulajdonosi pozíciót nem lehet ledelegálni. A tőzsdei cégek ezért részvény-opciókkal próbálják megteremteni a kapitalista szemléletet. Ha jól megy a cég, a menedzsment gazdagodik. Ha nem vezetik jól, akkor nincs értéknövekmény-bónusz. Sajnos, ez a rendszer nem működik a bessz éveiben, hisz a részvényopciónak csak a haszna maradhat el, veszteséget nem okoz. És a magyar vállalatok közül csak a legnagyobbaknak és legszerencsésebbeknek adatik meg a tőzsdei jelenlét.

Mi tehet akkor egy magánvállalat tulajdonosa, hogy menedzsmentje ne tapsolhassa el a felhalmozott cégértéket?

Az alapító kedvezményes részvény- vagy üzletrész-vásárlási lehetőséget biztosíthat a menedzsmentnek.

A jutalom-üzletrész is formálja a tudatot, de legjobb, ha fizetnek érte, hisz az elértéktelenedő ajándék-részvények vesztesége nem fáj majd úgy nekik, mint ha a megtakarításaiknak kell búcsút mondaniuk. Persze, ha van a menedzsmentnek pénze és ambíciója, akkor inkább a kivásárlásban lesz érdekelt, akkor pedig már érdemesebb a vállalatot, az azt a legtöbbre értékelő befektetőnek értékesíteni.

Préda István, MB Partners