Karácsony közeledtével az adófeltöltés súlya nehezedik a vállalkozásokra, amely kötelezettség megbecsüléséhez gyakran egy üveggömbre lenne szükség, vagy esetlegesen bizonyos jövőbelátó képességre. Ezek a képességek ihlették jelen cikkünket, amely Harry Potter varázslatos világán keresztül próbálja megközelíteni az adófeltöltés mágikus folyamatát…


Harry Potter elgondolkozva néz ki a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola ablakán, homlokán ráncok gyülekeznek, hiszen közeleg a december 20-i adófeltöltés, ami minden évben gondot okozott, ám ezzel Harry eddig nem szembesült. Most azonban, amióta Harry aktív befektetője és tanácsadója a Weasley ikrek varázslóboltjának, és az adó és pénzügyeket a szórakozott Weasley ikrektől kénytelen volt átvenni, a probléma dementori árnyékként nehezedik rá.

Már többször átgondolta, hogy kitől kérjen segítséget, vagy milyen mágiával tudná az adófeltöltést megoldani, de Hermione azt javasolta neki, hogy először magával a problémával ismerkedjen meg, ezért a szokásos szakirodalmat tanulmányozza a Roxfort könyvtárában, amit Harry meg is tett.

Kutatása során Harry szembesült azzal, hogy már elődei is több baglyot küldtek Veres Jannus főpénzügyi mágusnak azzal a kérdéssel, kéréssel, hogy az adófeltöltést egyszerűen töröljék el, azonban erre sorra azt a választ hozták a baglyok, hogy a varázslóvilágnak a szűkös esztendőkben erre a forrásra szüksége van. Harry annak is tudatában volt, hogy az adófeltöltés elmulasztása, vagy a várható adókötelezettség 90 százalék alá történő befizetése is súlyos szankciókkal jár, hiszen Veres Jannus főmágusék az ilyen varázslótól nem elvárható magatartást 20 százalék mulasztási bírsággal szankcionálják. Kész szerencse gondolta Harry, hogy ezt a tévedést nem az azkabani börtönnel büntetik, legalábbis egyelőre. Persze fontos volt azt is tudnia, hogy nem csak a társasági mágusadó és a különcadó kerül feltöltésre, hanem még az iparosok adója is, bár szükséges megjegyezni, hogy eltérő üzleti év esetén a feltöltési időpont módosul az adóév utolsó hónapjának 20. napjára.

Harry kifejezetten azért volt gondterhelt, mert egyrészt fogalma sem volt hogy Weasleyék a decemberi hónapban milyen forgalmat fognak realizálni, különös tekintettel az új termékek bombasztikus forgalmára, a Maximuláns nyalánkságra és az apehfrix bájitalra, nem beszélve az elektronikus bevallást utólagosan módosító byte-bit tonerről. Azonban ezek a gondok csak kisebb részben terhelték Harryt, igazán a decemberi aranytallér hiány okozott fejtörést neki, hiszen a Gringotts bank részére jelentős hiteltörlesztés kell teljesíteniük december 15-én, így várhatóan egy árva aranytallér sem marad az adófeltöltésre.

Harry mindenképpen megoldást kívánt találni, még a fekete mágiától sem riadt volna vissza, bár neveltetése és környezete ezt nehezen tolerálta volna. Esetleg ha bevetné az apehfrix bájitalt és küldene egy apehfrixbe mártott méltányossági kérvényt a főpénzügyi mágusnak? Nem, ez mégsem a megfelelő, hiszen bizonyára erre a visszautasítást villámbagollyal küldenék.

A teljes letargia küszöbén Hermione toppant be a szobába, és tudva Harry problémájáról azt javasolta neki, hogy menjen el az Abszolútra Oli Vanders varázs-pálcakészítőhöz és kérdezze meg az öreget, talán ő segíthet.

Harry a dehopponálás tudományát alkalmazva pár perc múlva már Oli Vanders előtt állt. Oli Vanders már várta Harry érkezését, és egy régi pergamentekercset vett elő, amin a Legfelsőbb Mágiaügyi Bíróság egyik esete volt. Ennek megfelelően Oli Vanders az egyik évben csak minimális aranytallért vallott és fizetett be december 20-án, bár temérdek varázspálcát eladott, azonban bizonyos okokból a szükséges adófeltöltéshez nem rendelkezett elég aranytallérral a Gringotts banki számláján. Ezt követően a következő év májusában a társasági mágusadó pergamenjén benyújtotta a szükséges bevallását, összhangban a feltöltés során bevallott és megfizetett aranytallérokkal. Majd miután az aranytallérbehajtó főadóügyi hivatal a társasági mágusadó pergamenjét feldolgozta, Oli Vanders önellenőrzési pergament nyújtott be és a társasági mágusadóját pozitív irányba módosította.
Ez természetesen nem tetszett az aranytallérbehajtó főadóügyi hivatalnak és Oli Vanders ügye bíróság elé került. Több mágikus tárgyalás után a végső Legfelsőbb Mágiaügyi Bíróság kimondta, hogy az aranytallérbehajtó főadóügyi hivatal nem szankcionálhatja Oli Vanderst mulasztási bírsággal, Oli Vanders eljárása jogszerű volt, hiszen az önellenőrzési aranytallérokkal lerótta a törvényben rögzített kötelezettségét.

Harry nem is hitte el, hogy problémáját a varázslóvilág pénzügyi aranytallérválságában így is lehet kezelni, hiszen már arra gondolt, hogy esetleg tényleg valamilyen komoly mágia bevetése lehet a kulcs, nem gondolta, hogy Oli Vanders varázslata is működik.

Mielőtt mindenki Harryhez hasonló mágikus cselekedetekkel kívánja az adófeltöltést kezelni, nem árt, ha Roxmorsban egy forralt bor mellett a részleteket átbeszéli aranysüveges adómágusával, hiszen a mágia mindig a részletekben búvik.

Kalocsai Zsolt, vezérigazgató,
DTM Adótanácsadó és Pénzügyi Szolgáltató Zrt.