Bő két év telt azóta, hogy az Assecco Central Europe, multinacionális szoftverforgalmazó vállalat megvette a magyar egészségügy piacvezető IT-háttérrendszerét forgalmazó GlobeNet Zrt.-t, hogy a terméket bevezesse a nemzetközi piacokra is. Idén nyáron az Asseco és a menedzsment jogokat korábban magánál tartó alapító, Temesfői Zsolt, bejelentették, hogy a teljes cég átmegy a befektető tulajdonába és a magyar mérnök-vállalkozó kiszáll a vállalkozásból. Az első tranzakció zárása után a GlobeNet vérmes reményekkel indult a régiós piacok felé, és mivel a termék már bizonyított, kérdés, miért döntött a befektető a teljes kivásárlás mellett, valamint mihez kezd az exitet követően a 90-es évektől vállalkozóként tevékenykedő alapító? A Concorde MB Partners a Globenet Zrt. tranzakciós tanácsadójaként és az eladók tanácsadójaként vett részt a második tranzakcióban is.


Amikor utoljára beszélgettünk a GlobeNet többségi részesedésének eladásakor, akkor azt mondta, érez önmagában elég energiát ahhoz, hogy a nemzetközi szinten is folytathassa ezt a magyar sikertörténetet. Mi változott meg?

Akkoriban azt is mondhattam, hogy az egészségügyet talán a válság nem érinti meg annyira, mint más iparágakat, de aztán sajnos kiderült, hogy ez mégsincs teljesen így, sem hazai, sem globális szinten. Fontos azonban, hogy nem ezért hoztuk meg a döntést az eladást illetően és nem is azért, mert nincs meg bennem már az energia. Egyszerűen arról van szó véleményem szerint, de erről a befektetőt is meg kéne kérdezni, hogy egy nemzetközi vállalatnál fontos a menedzsmentjogok központosítása, ami itt az első tranzakcióval nem valósult meg. Ráadásul a befektető egy tőzsdei cég, ahol az ilyen kérdések rendkívül fontosak. Lett volna lehetőségem arra, hogy továbbra is maradjak, de végül úgy döntöttem, hogy újra építkezésbe fogok.

Munkavállalói oldalról milyen volt a fogadtatása a döntésnek?

Ahogy a válság elhúzódik, a munkavállalók egy ilyen döntés hatására inkább kivárnak és semmiképp sem menekülnek. Várnak, hogy mi lesz a menedzsment következő lépése? Egy komoly nemzetközi háttérrel bíró cég lett a 100 százalékos tulajdonos, ezért a munkatársak számára biztosítottak a lehetőségek továbbra is.

Érzelmileg megviselte a döntés, hogy megválik az immár több mint két évtizede elindított cégétől?

Korábban biztos megviselt volna, de ma már jóval tapasztaltabb vagyok ennél. Magyarországon sok vállalkozó a sírba is magával vinné vállalkozását, ami egy rossz megközelítés. A vállalatépítés egy olyan hivatás, ami független egy konkrét cégtől sőt, még talán az iparágtól is. Érzelmi motivációk alapján döntést hozni a cég megtartásáról vagy eladásáról nem túl bölcs dolog

Ezek szerint az új vállalkozását egy másik iparágban kezdi?

Erre kötelezettséget is vállaltam az eladásnál, de persze nem akarok sokat elmondani a most induló üzletekről. Annyit talán azért elárulhatok, hogy kereskedelmi rendszerekkel, energetikával és hulladékhasznosítással kapcsolatos vállalkozásokban vagyok jelenleg komolyan érdekelt.

Ilyen sok területet, hogyan lehet egyszerre kezelni?

Van már tapasztalatom a menedzsment területén, sokat tanultam a GlobeNet felépítéséből és a többségi tulajdonrész eladási utáni időszakból is. Persze ezeket a vállalkozásokat nem hevenyészve, kapkodva indítom. Korábban számos területtel kezdtem alapszinten foglalkozni és most az akkor elindított szálakat veszem fel. Egy vállalkozónak mindenképp gondolnia kell a jövőre, amikor fut a szekér és – hogy úgy mondjam – magvakat elvetnie a prioritást élvező tevékenység mellett. Ezeket aztán saját maga is felnevelheti, ha olyan helyzetbe jut például, mint én, vagy rosszabb esetben, ha csődbe megy a korábban virágzó vállalata.

Ezekben az induló cégekben egytől-egyik látja a biztos sikert?

A biztos sikert senki nem látja, de a siker lehetőségét igen. Az új érdekeltségek között van, ahol gyorsan, van, ahol később jelentkezhet majd a tőkemegtérülés.

Ideális esetben milyen időtávban gondolkodik?

Ideális esetben maximum 2 év alatt egy cégnek profitot kell termelnie és 5 év alatt be kell hoznia a befektetett pénzt.

Említett néhány iparágat, illetve tevékenységet, amivel most foglalkozik. Nem gondolja, hogy manapság bármely területről is legyen szó, a siker igencsak kétséges, nincs sok lehetőség?

Én látok lehetőségeket, itthon, illetve az itthon fejlesztett és gyártott termékek külföldi eladásában is. Ma már máshogyan működik a vállalkozói szféra, mint korábban. Biztos tőkeháttér és tapasztalt menedzsment nélkül az ötlet halott, még ha önmagában kiváló is. Ráadásul a jó ötlet sem olyan, mint régen, sokkal komplexebb. Tehát a startupok vagy kezdő vállalkozások helyzete nehéz és Magyarországon még nem alakult ki annak a kultúrája, hogy ezeket az innovatív kezdeményezéseket miképp lehet a piacra csatornázni. Az ötletgazdának nincs meg az a tudása, tapasztalata, amivel egy teljesen más kontextusba tudja helyezni az ötletét, mint termék. Ha például valaki a volumen skálán feljebb tolja az ötletből fejleszthető terméket, akkor már a szükséges kezdeti lépések is teljesen megváltoznak.

Ezek szerint startupokat is kinézett már magának?

Szoktak keresni, és én mindig meg is fontolom a komoly lehetőségeket rejtő cégek felkarolását.

A már működő vállalatok piacán körül sem néz?

Megtanultam az elmúlt évtizedekben, hogy egy 10-15 éves óceánjárót nagyon nehéz a tengeren átépíteni. Számomra az a legideálisabb, ha még a vízrebocsátás előtt saját magam építhetem meg a hajót erős hajótesttel, gyors reagálású gáz- és fékkarral. A vízrebocsátást követően legfeljebb néhány igazításra van ilyenkor szükség.

Milyen különbség van a mostani építkezés és a 90-es évek vállalatépítése között? Ismét 24 órában fog dolgozni?

A tapasztalat itt is sokat segít. Sokkal kevésbé terhelik meg a nap 24 óráját a mostani vállalkozások, mint a korábbi. Szervezés kérdése az egész. Tíz év igazán aktív munkát tervezek jelenleg.

Akkor pár év múlva ismét készülhet interjú újabb cégeladásról?

Igen, biztos vagyok benne!