„Kiárusítják a családi ezüstöt”, „idegen kézre adják legjobb vállalatainkat”, „kiszállásra buzdítják a tehetséges magyar vállalkozó-kat” – jutnak vissza másod-harmadkézbõl hozzánk a rosszalló vélemények. E szaporodó hangok nem elsõsorban a fúziós és felvásárlási iparágnak károsak. – Nekünk burkolt reklám. A baj, hogy az ilyen károgás a magyar gazdaság és a vállalkozói psziché szárnyalását gátolja. meg.


Kényszermilliomosok

Kezdjük azzal, hogy miért indít valaki vállalkozást? Teheti kényszerből, mert nincs állása. Vagy, mert 8-tól 5-ig munkával nem tudja kielégíteni saját vagy család-ja szükségleteit. Egy volt ügyfelem nemzetközi tudományos karrierjét cserélte babaruha gyártásra, hogy el tudja tartani 7 fős famíliáját. (A cég azóta a gyerekek-kel együtt és már általuk növekszik, sikeres itthon és külföldön, és jelent megélhetést, karriert és önmegvalósítást az alapító – azóta már 10 fős – családjának.)

Függetlenségi háború

Gyakoribb cégalapítási ok az ambíció. Hogy megvalósítsuk magunkat és függetlenné váljunk családtól, munkáltatótól, hivataltól, államtól. Függetlenségi háború a lelket és testet nyomorító anyagi gondoktól, egzisztenciális kényszerektől. Az öngondoskodás és társadalmi felelősségvállalás egyik legmagasabb formája. Egy sikeres vállalkozó több tucat, sokszor több száz, vagy ezer munkatársának és családjának nyújt kibontakozási lehetőséget, jövőképet, anyagi sikert. Mindezt nem „állami Robin Hoodként” teszi, aki VESZ, VESZ, VESZ majd kicsit visszaad; hanem AD, AD, AD majd (fel)vesz egy kis osztalékot.

Szóval céget építeni jó és egészséges dolog a társadalomnak. Ezzel jobb és bal egyaránt egyetért, legfeljebb a preferált tulajdonoson vitatkoznak.

Jó, de miért hasznos eladni a cégeket?

Ütődött utódok

Tehát a cégépítés célja lehet önmegvalósítási terep létesítése a családnak. Ha az utódok erre alkalmasak és ezt választják, akkor remek. Az esetek nagyobb részében, azonban nem így alakul. A „munkalkoholista” szülők mellett felnövő gyerekek sokszor „szoftosabb”, szabadidőbarátabb foglalkozást választanak. A szülők már megteremtették nekik a jólétet, nem fűti őket a feltörés vágya. Más esetekben – valljuk meg – hiányzik az utódoknál a szellemi kapacitás, önfegyelem vagy a jellemszilárdság a sikeres vállalkozóvá váláshoz.

Ha nincs megfelelő utód akkor a céget jó kezekre kell bízni. És minél többet fizetnek a kezek, annál elkötelezettebbek lesznek, hogy a sikereket fenntartsák és erősítsék.

Kiszállni és kaszálni

Ha a cégalapítási, -építési cél a személyes és pénzügyi autonómia, ez sokszor csak a részleges vagy teljes eladással valósítható meg. – Miért? – A sikeres vállalkozók kompetitív személyiségek és nehezen állják meg, hogy ne forgassák vissza a profitot, ha verseny-társat előzhetnek; repüljenek rá az újabb lehetőségre, még ha ez többletmunkát is kíván. A pörgés egyre fokozódik, amit fékezni nehéz, megállítani csak kiszállással lehet.

A kiszállás mellett szól az is, hogy a sikeres vállalkozók sokszor szenvedélyes, megszállott emberek, akik nehezen ülnek meg egyszerre több lovat. Cégen kívüli álmaikat csak idejük felszabadításával tudják egyéniségükhöz méltó szinten megvalósítani. Lett lényen az a foci-utánpótlás nevelése, világklasszis jégkorong-válogatott „kovácsolása”, vagy értékes festménykollekció összegyűjtése.

A vállalkozói pörgésben ki is lehet égni. Az üzleti világban – mint az élsportban – ritka, hogy valaki évtizedekig az élvonalban legyen. Vagy, ha ott is van, néha sportágat vált, új céget épít, hogy fenntartsa az adrenalin-áramlást. Egy céget, üzletágat 5–7 évig lehet lendületesen építeni, utána beteljesül a vállalkozói vízió, lassul a növekedés.

Mi következik ebből?

Ilyenkor a cégnek vérfrissítés kell, új tulajdonos/ menedzsment, új tervekkel, lelkesedéssel, aki újragyújtja a rakétákat. A tulajdonosváltáshoz pedig el kell adni a céget.

Már nem a mutyizó multik

A cégeladás nem szitokszó. Tessék már elvonatkoztatni a 90-es évek lenyúlós-lerohanós privatizációitól, amikor mutyizó multik dolgozók nélkül vettek piacot. A 2000-es évek magáncégei fényévekkel hatékonyabbak a szocreál mamutoknál. Az átlagéletkor 60 helyett 40, vagy 30… vagy huszon…. A vezetés pártkáder helyett européer technokrata, Foxi-maxi Egyetem helyett multi-iskolát végzett. Ezek a cégek a piac mellett az azt kézben tartó embereket és szervezetet is akarják.

Mecénás és cég-edző kell

A gyárak – amik még megmaradtak –, hitech-et gyártanak, OEM-eknek szállítanak ISO, TS, stb. standardokon megedzve. A most elkelő cégek zöme az üzleti szolgáltató, kereskedelmi szektorokból kerül ki, amelyek felső- és középvezetés, és szaki-arisztokrácia nélkül fabatkát sem érnek.
A cégeladást akadályozni olyan, mint lassítani a vérkeringést. Az erek elmeszesednek, a vérnyomás hullámvasutazni kezd, a pacienst az infarktus és a trombózis fenyegeti. Ezzel szemben, a cégek rendszeres adás-vétele a sportos életmódhoz hasonlít. Az új menedzsment beindítja a kardiót, felpörgeti a tempót, edzéstervet készít és számon kér, versenyképességet, növekedést és nyereséget teremt.
Ha most rákapcsolunk… Pekingben még kocogunk, de Londonban már pontszerzők lehetünk a nemzetek versenyében.

Préda István