Avagy a sikeres vállalatfelvásárlás titka


Közismert vállalatfelvásárlási módszer, hogy a céltársaság megvételéhez a külföldi felvásárló maga és a céltársaság közé„ beiktat” egy projektcéget. Ennek oka általában a kockázatok „elszigetelésében” és adójogi megfontolásokban keresendő, de akár abban is, hogy egyes privatizációs tendereken csak létező magyar társaságok indulhattak. A projektcég ilyenkor ritkán tölt be holdingszerepet, általában csak akkor, ha a felvásárló több hasonló befektetést is tervbe vesz. Inkább csak kvázi holdingként funkcionál, és rövid életét egy összeolvadásban végzi. A fúzió tervezett formája (i) felfelé irányuló („upstream”) vagy (ii) lefelé irányuló („downstream”) lehet és lebonyolításának módja kiemelt szerepelt kap ha a két társaságban a tranzakcióval összefüggésben felmerült költségek adóhatékony elszámolására van szükség.  A fúziót akkor ítéljük sikeresnek, ha a két cég közös élete során ezek a tranzakciós költségek, valamint a jogelődök szerzett jogai az adóalapban továbbra is érvényesíthetők maradnak és ezt az adóhatóság is elfogadja.

Mely költségek foroghatnak így kockán? – Például a hitelből finanszírozott kivásárlások esetében:
(i) a projekttársaságban a finanszírozás költségeiként a kamat- és egyéb banki költségek, (ii) az esetlegesen keletkező goodwill, valamint (iii) az ezek eredménye-ként kialakuló negatív adóalap, és/vagy áthozott veszteség.

Eddig csak a nemzetközi adójogi gyakorlatban lehetett találkozni azzal, az utóbbi időben a magyar adó-hatósági joggyakorlatban is elterjedtté váló esetekkel, amikor ezeket a fúzió során a projekttársaságban keletkezett költségeket az adóhatóság nem engedi  a fúzió utáni adóalapból levonni. Az adóhatóság érvelése szerint ugyanis ezek a fúziók valójában csak adóelőnyök érvényesítése céljából jönnek létre, és valódi gazdasági tartalmuk nincs, vagy az nehezen bizonyítható (lásd a Társasági Adóról és Osztalékadóról szóló törvény 1/2 paragrafusai). További érvelés szerint bármelyik irányba történik is a fúzió, annak tartalma adójogi megítélés szempontjából ugyanaz marad (a tartalom elsődlegessége a formával szemben, lásd még az Adózás Rendjéről szóló törvény 1/7 és 2. paragrafusai). Ezen vállalatátalakulások tartalma az, hogy a projektcég és a céltársaság egyesül, formája pedig lehet felfelé irányuló vagy lefelé irányuló fúzió. Az felfelé irányuló fúzió esetében a céltársaság olvad bele a projekttársaságba, azaz az anyába, míg a lefelé irányuló összeolvadás esetében fordítva. Jelentősége abban az esetben lesz az iránynak, ha a konkrét esetet annak teljességében, azaz a felvásárlást megelőző előzmények, valamint az azzal előállt konkrét körülmények ismeretében ítéljük meg, ugyanis az akvizíciós költségek elszámolhatósága múlhat rajta.

Fentiek alapján tehát nehezen védhető, hogy az elsődlegesen a projekttársaságban felmerülő akvizíciós költségek (pl. kamat) a fúziót követően az egyesült társaság adóalapjában is érvényesíthetők legyenek. Ez ugyanis azt jelentené, hogy egy sikeres, pozitív adóalappal rendelkező cég a saját felvásárlásának költségeit „állja”, s a fúzió után adóalapja szinte eltűnik. Ugyanígy a jogelőd áthozott veszteségeinek érvényesítése egy utólagos adórevízió során szigorú górcső alá kerülhet, annak ellenére, hogy a jogutódnál nem szükséges az adóhatóság előzetes engedélyét kérni annak érvényesítéséhez (ez a szabály csak 2004-ben volt így). A goodwill kérdése már sokkal árnyaltabb, s ezért ennek adóhatékony elszámolhatósága már közel sem olyan automatikus a jogutódnál, de megszűnése sem egyértelmű. Szerepe nagyságrendjénél fogva is kiemelt, hiszen alulértékelt eszközökkel rendelkező céltársaság esetében a projekttársaság eszközei között tetemes méretű cégérték keletkezhet. A TAO trv esetében a főszabály szerint a nem tőzsd n jegyzett cég felvásárlása és azt követően a felvásárló céggel történő egyesülés esetén a felvásárlónál kimutatott cégérték „egyesülés napjáig elszámolt terv szerinti értékcsökkenéssel csökkentett összegét az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt értékcsökkenési leírásnak kell tekinteni (azaz a goodwill megszűnik), ha az egyesülés során a megvásárolt társaság az eszközeit nem értékeli át piaci értékre”. Egy APEH állásfoglalás még azt is meghatározza, hogy a beolvadás során nem megszüntetendő cégértéknek minősítendő az a cégérték, illetve annak egy része, amely a megvásárolt társaság ügyfélkörének átvételével, illetve nyereségtermelő képességével függ össze. Ugyanakkor bizonytalanság van szakmai körökben a körül, hogy a nem megszüntetendő cégértékre is vonatkozik-e a jogutód könyveiben elszámolt értékcsökkenés adóalapban való érvényesíthetőségének a tiltása. Jelenlegi álláspont szerint, ha a felvásárolt társaság eszközei már eleve piaci áron szerepelnek a cég könyveiben, akkor a jövedelemtermelő k pességgel összefüggő cégérték értékcsökkentése adóhatékony a jogutódnál. Ennek azonban az a feltétele, hogy az átalakulás során a felvásárolt társaság a beolvadás során az eszközök értékelését elvégezze, és az értékelés alapján a felvásárolt cég megállapítsa, hogy az eszközök átértékelésére nincs szükség, mert azok piaci értéken szerepelnek könyveiben.

Látható tehát , hogy nem mindegy, hogy a tranzakción és a fúzión bábáskodó tanácsadó annak milyen tartalmat ad, hogy az mely irányba megy végbe és végül, hogy előzetesen hova allokáltatja azokat a költségeket, amelyek levonhatósága később kérdésessé válhat. Amennyiben a körülmények esetlegesen téves megítélése okán ugyanis a fúzió nem a megfelelő formában és feltételekkel valósul meg, akkor ennek következményeként a csoport elveszítheti ezen – arányaiban tetemes összegre rúgó – költségek adójogi érvényesítésének lehetőségét, azaz az előzetesen végbement akvizíciónak a projekttársaságban aktivált költségeit majd nem lehet a céltársaság pozitív adóalapja ellenében érvényesíteni.
Felmerül a kérdés, hogy vajon elkerülhetők-e az ilyen esetek. Javaslatunk az, hogy a tartalom – forma egységét és a költségallokálást tartsuk szem előtt. Előbbi jegyében egyrészt a projektcég lehetőleg már egy előre megalapított társaság legyen, amelynek valamilyen valós gazdasági tevékenysége is van (pl. holdingszerep menedzsmentszolgáltatásokkal, vagy csoportfinanszírozási tevékenységgel). Ekkor ugyanis lehet arra hivatkozni, hogy a tervezett átalakulás valós gazdasági érdeket szolgált és nem csak adóelőny elérése a cél. Utóbbi jegyében pedig fontos szem előtt tartani, hogy amennyiben a projekttársaság hitelfelvételre készül, akkor annak megjelölt célja lehetőség szerint essen egybe a céltársaság valódi gazdasági tevékenységével és annak fejlesztésére fordítódjon. Így a hitelkamatok adóhatékony levonhatósága nem kerül veszélybe. Harmadszor pedig ügyeljünk a eszközök érékére is, azaz a fenti szabályt figyelembe véve a beolvadás során a beolvadó társaság végezze el az eszközök piaci értékére való átértékelését. Mindezekkel talán elkerülhető, hogy a downstream vagy upstream dilemmája zsákutcába fusson.

Stricca Lilla – Audit Partner, dr. Fekete Zsuzsa – Senior Corporate Finance Manager, Mazars Metrum Kft.