Már évek óta a könyvespolcomon várt Ayn Rand klasszikusa, az „Atlasz vállat vont”. Az „objektivizmus” filozófiai irányzatát megteremtő orosz származású amerikai írónő regénye egy inkompetens politikai vezetés által padlóra küldött Amerikába kalauzol.


A politikusok lobbiérdekeknek engedve próbálják adminisztratív eszközökkel befolyásolni a gazdaságot. Később „sikereiken” felbuzdulva adókat emelnek, majd rendeletekkel igyekeznek megfosztani az újítókat extra-profitjuktól.

A hatalom feltételezése, hogy a vállalkozókat belső kényszer hajtja az önmegvalósításra és alacsonyabb jövedelmezőség mellett sem mondanak majd le státusz-ról, pozícióról. Ezért hidegzuhanyként éri a vezetést, amikor a feltaláló otthagyja a laboratóriumát, az olajmágnás felgyújtja a kútjait és a bankár végelszámol-va pénzintézetét, eltűnik a hatalom radarjáról.

Az 1100 oldalas regényt nem tudom és nem is akarom itt összefoglalni, a lényeg, hogy a 600-dik oldalnál már alig akad autonóm gondolkodó ember Ayn Rand falanszterében. Az állam zuhanórepülésbe kezd.

A magyarországi politikai-gazdasági helyzet és az objektivizmus-biblia által vázolt helyzet között nehéz párhuzamot vonni. Mégis úgy látom nálunk is el-eltünedeznek szakemberek, vállalkozók. A 30-40-es generáció sikeres tagjainak jelentős része már külföldön dolgozik, tartja a vagyonát, és Magyarországon sokukat már csak az elit számára kedvező életforma tartja.
A legjobb orvosok, mérnökök, közgazdászok csak külföldön találnak méltó fizetést és később sokan nehezen térnek vissza egy szűkülő piacra, alacsonyabb jövedelem és szerényebb kilátások mellett.

Az sem véletlen, hogy a sikeres vállalkozók 50 körül kiszállnak cégeikből és kevés munkaerőt igénylő ingatlanfejlesztésbe lépnek át, vagy elköltöznek „mele-gebb éghajlatra”. A vagyonos magyar cégtulajdonosok itthon nem szívesen élnek lehetőségeiknek megfelelően. Az otthonukban, autójukban megteremtik a komfortot, de a jachtot külföldön tartják és luxus utakra Bécsen át utaznak.

A magas adóterhelés és a gyorsan változó szabá-lyozói környezet miatt a vállalkozók jelentős része hoz létre külföldi telephelyet, vagy vagyonkezelő céget, ahonnan nagyobb biztonságban tudja kezelni, mozgatni vagyonát. A svájci bankok már versenyképes feltételek-kel kínálnak forintbetét számlát és a „készpénzkezelési” díjaikkal sem szemérmesek. A sikeres magyar vállalatok közül egyre többen keresik a külföldi terjeszkedés lehetőségét. Ennek fő oka nem a magyarok kalandozó hajlamában, hanem a szerény honi üzleti perspektí-vákban keresendő. Az is igaz, hogy a nemzetköziesedés az EU integráció természetes velejárója az európai gazdaságban megvalósuló unió.

A vállalkozók „eltűnése” azonban egyáltalán nem természetes jelenség. Egy cég eladása az esetek többségében nem a nyugdíjba vonulás, hanem egy új vállalkozás megteremtése kellene, hogy legyen. Miért nincsenek Magyarországon is „sorozatvállalkozók”, akik újabb és újabb cégeket alapítanak, építenek fel és adnak át a termékek/szolgáltatások elterjesztésére specializált befektetőknek? A vállalkozók nem azért szívódnak fel, mert nem szeretnek dolgozni, hanem mert nem érzik a társadalmi megbecsülést és nem éri meg nekik érett éveiket „ingyenmunkával” vagy adókocká-zatok súlya alatt tölteni.

Az elmúlt hónap forint leértékelődése a magyar termelő és szolgáltató szektor nagy esélyét jelenti arra, hogy visszanyerjük versenyképességünket. Egy vállalkozó- és munkahely-barátabb adórendszerrel talán vissza tudnánk előzni szomszédainkat a „Közép-Kelet-Európa élgazdasága” versenyben. Bízom benne, hogy a forintleértékelődés, és a krach által előbb-utóbb kikényszerített adóreformok segítenek majd elkerülni az „Atlasz vállat von” végkifejletét.

Préda István vezérigazgató, MB Partners