A Wikipédia definíciója szerint a paranoia túlzó és irracionális szorongás vagy félelem, ami gyakran az üldözöttség érzésében nyilvánul meg. A paranoia kóros formája a skizofrénia, egy nehezen gyógyítható betegség. Hogyan lehet akkor a paranoia egészséges? Úgy látszik a méreg-orvosság párhuzamhoz hasonlóan, az üldözési mánia nagy mértékben betegség, kis mértékben egészség.
Az „egészséges paranoia” kifejezés szülőatyja állítólag az Intel egyik alapítója és volt vezérigazgatója az 56-os magyar Andy Grove (Gróf András). Grove, a „Csak a paranoiások élik túl” című könyvében kifejti, hogy egy vállalkozás sikere egyben a saját bukásának csírája is. Ha jól megy ez az üzlet, akkor egyre több versenytárs szeretne hasítani a tortából, amíg végül semmi sem marad belőle. Grove szerint a technológiák, a kommunikáció és az üzleti verseny a vállalatokat és vezetőiket egyre gyakrabban ún. „stratégiai fordulópontok” (Strategic Inflection Points) elé állítja. Ezek olyan pillanatok, amelyeket követően a régi stratégiák már nem működnek és azok fenntartása hanyatláshoz vezet… De a kreatív alkalmazkodással egy cégjövő, vagy karrier új lendületet kaphat. Ez történt Grove cégénél is, amikor az Intel úgy döntött, hogy feladja a versenyt az olcsó japán gyártókkal és egyik napról a másikra a memória chipekről a mikroprocesszor gyártásra áll át.
John Chambers a Cisco systems vezérigazgatója is „egészségesen paranoiásnak” vallja magát. Legna-gyobb félelme, hogy cége eltávolodik a vevőitől, üzleti partnereitől és munkatársaitól. Chambers 1995 és 2000 között 19 milliárd dollárt elérve megtízszerezte a Cisco árbevételét, amikor a cég az internetforgalom 75 százalékát közvetítette. Azonban a weblufi kipukkaná-sakor a cég részvényei összeomlottak, közel 8000 embert le kellett építeni. Chambers reorganizálta a Cisco-t és helyreállította a nyereséges működést, de a részvények sosem közelítették meg újra a 82 dolláros csúcsárat. Chambers paranoiája jogos volt: a cég papírjai ma csak 15 dollárt érnek.
Donald Trump milliárdos amerikai ingatlan és média.-sztár is egészségesen paranoiásnak tartja magát, mióta az 1980-as évek végén, eladósodott ingatlan-kaszinó-légitársaság birodalmát elsodorta a recesszió. Trump az Art of the Deal című könyvében meséli el, hogy az 1990-es évek elején a Fifth Avenue-n egy csavargó mellett elsétálva jegyezte meg feleségének: „Ez az ember legalább 900 millió dollárral beljebb van nálam”. Trump – részben paranoiájának köszönhetően – azóta többszörösen visszaelőzte a koldust és mára újra Amerika egyik siker-szimbóluma.
Számos dolog van amiért „parázhat” egy vállalkozó. Az ötleteit koppintó versenytársak, a belső ipari kémek, egy nagy nem fizető megrendelő, az 5-6 éves bűnöket előásó APEH, kulcsemberek és velük kulcsmegren-delők távozása, elszálló árfolyamok, vagy a recesszióban elapadó bankhitelek…
A vállalkozói paranoia nem más, mint az antennák csúcsfokozatra állítása, hogy a fenyegető veszélyeket időben észlelhessük. Ilyenkor életbe léptethető a „B” terv, vagy ha az sem jön be, akkor a „C” vagy „D” terv. Egy „B” terv például jelentheti egyes üzletágak eladását, költségcsökkentést; a „C” terv a vállalat eladását vagy leállítását; a „D” terv egy új vállalkozás feltételeinek megteremtését és akár egy külföldi cég elindítását néhány kulcsember, esetleg márkanév átmentésével. Trump „C” tervvel élt túl: időt kért kétségbeesett bankáraitól hitelei visszafizetésére, sőt további hiteleket kért és kapott új projektjeihez. A terv működött, mert Donald hiteles tervvel és önbizalom-mal öntött lelket fináncaiba. Önbizalmát azzal is erősítette, hogy fontos tárgyalásokra 10.000 dollár készpénzzel a zsebében érkezett. (Trump „D” terve nem ismeretes, de állítólag volt neki az is.)
Néhány éve egy „paranoiás” technológiai vállalalat egy nagy bankhitel felvételétől állt el, miután a pénzintézet nem volt hajlandó megfelelő erősségű titoktartást vállalni. Cégünk attól félt, hogy a bank versenyez majd vele, esetleg egy versenytársa karjaiba „dönti”.
A paranoia rendszeresen felüti a fejét a kompetitor befektetők általi átvilágítások előtt. Az eladó cég tulajdonosa tarthat tőle, hogy befektetés helyett vevője csak kémkedni akar. Egy kompetens tanácsadóval ez a veszély nagy biztonsággal kiszűrhető, de teljesen ki nem zárható. A cégeladásnál paranoiára adhat okot a folyamat elhúzódása is. Ilyenkor a menedzsment figyelme megoszlik az eladás és a cégvezetés között és a pénzügyi mutatók stagnálásnak esetleg romlásnak is indulnak. A tulajdonos ilyenkor „parázhat”, hogy a befektető kivérezteti majd a cégét és az utolsó fázisban árlefaragó trükkökkel operál majd.
Az üzleti életben egy bizonyos fokú paranoia egész-séges, sőt elengedhetetlen a túléléshez. Hátradőlni csak a cég sikeres és korlátozott szavatosságok melletti eladása után szabad. Egy prudens vállalkozó és pénzügyi tanácsadója törekedjenek a mozgástér maximális fenntartására: (1) legyenek B, C, D tervek és forrás az újrainduláshoz; (2) a versenytilalmi kötele-zettségvállalásban maradjon rés; (3) személyes kezességek, garanciák kerülendők; és (4) legyen megfelelő szindikátusi szerződés egy rosszul sikerült cégházasság felbontásához.
