MINDEN MOZOG, SEMMI SEM VÁLTOZATLAN – MONDTA PLATÓN A KRETÜLOSZBAN ÉS MEGFIGYELÉSE IGAZ A VÁLLALKOZÁSOKRA IS. NEHÉZ OLYAN CÉGET ÉPÍTENI, AMI AZ ALAPÍTÓ TÁVOZÁSA UTÁN IS NYOMTATJA A PÉNZT. KEDVENC PÉLDÁM A MICROSOFT, AMI GATES TÁVOZÁSA UTÁN EGYBŐL ELVESZÍTETTE DOMINÁNS POZÍCIÓJÁT. A GOOGLE IS VESZÍTETT FÉNYÉBŐL MIUTÁN SERGEY BRIN ÉS LARRY PAGE, ERIC SCHMIDT-ET NEVEZTE KI VEZÉRIGAZGATÓNAK. A FACEBOOK FELTÖRÉSE UTÁN PAGE GYORSAN VISSZA IS VETTE A KORMÁNYT, HOGY ÚJRAPOLÍROZZA A KERESŐÓRIÁST. A KIVÉTEL TALÁN AZ APPLE, MELYNEK RÉSZVÉNYÁRA STEVE JOBS HALÁLA UTÁN HAT HÓNAPPAL IS MÉG EMELKEDIK. BÁR MÉG ITT IS KIDERÜLHET, HOGY CSAK LASSAN FORDUL AZ ÓCEÁNJÁRÓ.


A középcégek szinte mindig megsínylik alapítójuk távozását. A vállalkozók kilépését viszont katalizálja az állandó fejlődési kényszer és a párhuzamosan duzzadó kockázatok miatti kiégés. Úgy érzik – vagy legalábbis úgy mutatják -, hogy a piaci verseny a profitjuk visszaforgatását követeli tőlük. Csak akkor lélegezhetnek fel, ha eladják az átkozottat, és vagy kicsiben kezdik újra, vagy visszavonulnak hobbijuk, a családjuk ölelésébe.

Miért nem tudnak a vállalkozók lemondani a növekedésről, félmunkával szinten tartani és csak vágni az osztalékszelvényt? Legtöbbször nincs is szükségük a plusz pénzre, hiszen megvan már a ház, a nyaraló, a kocsi és félre van téve a gyerek egyetemére is. Az alapítók ugyanazért nem tudnak leállni, amiért sikeresek lettek: Adrenalin-függő vállalkozók, akik nem élnek meg a pénzcsináló kreativitás izgalma nélkül. Ez utóbbi sajnos kockázattal és stresszel jár.

De akkor mit kell, tegyünk, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon?

Segít, ha ismerjük személyiségünket és igényeinket. Van, akinek az a fontos, hogy ne kelljen agyondolgoznia magát. Egy szoftvercéget vezető barátom egy réspiacra koncentrálva megelégszik az évi 10-15 százalékos növekedéssel, de cserébe évi két hónapot van szabadságon és legtöbbször hazaér vacsorára. Mások, akkor érzik jól magukat, ha az alkalmazotti létszám nem burjánzik el és megmarad a kisvállalati hangulat. Egy kis csapat jóval összetartóbb és az alacsony rezsi felszabadító érzés annak, aki évekig a irodabérlet-bérköltség-adó triumvirátus ökle alatt élt. Némely vállalkozónak profi cégvezetők felvételével sikerül áttörnie az üvegplafont, és részvényessé léptetni elő magát. De ez csak keveseknek megy, mert a középcégek nehezen találnak kompetens, egyben megfizethető csúcsvezetőt. Ez utóbbiak inkább egy multihoz szegődnek, több pénzért és levegőért?

Ha tehát egy cég kinőtte vagy kiégette tulajdonosát, akkor a legkézenfekvőbb eladni. Hagyjuk, hogy egy friss perspektívával és nagyobb cég építésének ismeretével felvértezett új tulaj vegye át a stafétát. Számos magántőkés szakosodott arra, hogy menedzsmenttoborzással és tanácsadói turbósítással javítson fel, majd adjon tovább cégeket szakmai vagy tőzsdei befektetőknek. Az integrációs tervvel és csapattal felfegyverkezett, az anya stratégiáját megvalósítani kész, nagyobb szakcégek is érdeklődhetnek. Ők értenek hozzá, hogyan kell a mindenes alapító munkáját kompetens specialisták által elvégezhető munkakörökre szabdalni, amelyek alárendelhetők a központi részlegeknek megoldva az integrációt.

De mit tegyünk az eladhatatlanokkal?

Sajnálatos módon vannak vállalatok, ebben a kategóriában is. Általában azok, amelyek túlságosan függnek alapítóiktól, de nem elég nagyok vagy nyereségesek ahhoz, hogy elérjék egy szakmai vagy egy pénzügyi befektető ingerküszöbét. Sokszor ezek a cégek jó esetben is csak papíron nyereségesek, készpénz eredményüket a növekvő követelések és készletek falják fel. Az ilyen vállalatokból még a legjobban „darabolással”, vagyis a készletek kontrollált eladásával és a vevőkövetelések beszedésével lehet kilépni.

Ha ezt az alapító gyorsan, csökkentett létszámmal levezényli, akkor felszabadíthatja cégben szunnyadó tőkéjét. Az így visszanyert vagyont értékpapírokba fektetheti, privát bankár kezébe adhatja, vagy részben újból munkára foghatja egy pénzügyileg hálásabb, több örömet okozó kiscégben.

Préda István | Concorde MB Partners